Home » » Amire már csak azt tudom mondani, hogy nanemár...

Amire már csak azt tudom mondani, hogy nanemár...

Written By Tara Nima on 2013/11/11 | 25 megjegyzés

Előre bocsátom, csak a lelki nyugalom megőrzése érdekében, hogy ez a poszt bizony sokaknak nem fog tetszeni. Viszont!! aki magára veszi, annak valószínűleg oka van, és az bizony nem én vagyok.
Van az úgy, hogy halmozódnak bennem dolgok, mindenfélével kapcsolatban, aztán egyszercsak kitörnek. És azt hiszem, ez az első eset, amikor nagyon meggondolom minden mondatom, így kérem ennek fényében olvasni.

Recenzió.
Ez az a téma, ami megosztja a bloggereket; van, aki már unja, mert túl sokat beszélünk róla, van, aki szerint meg nem eleget, nekem személy szerint nincs bajom a kitárgyalásával, mert miért lenne. Hogy idáig sem volt egy túl népszerű téma, és ezután sem lesz az, annak is megvan az oka, mert mindig csak néhány bloggernél kerül elő (igen, én vagyok az egyik. naés.). De a világ folyik, kerülnek elő új nézőpontok, sőt, új események, aminek a fényében más megvilágításba is kerülhetne, mint amit eddig gondoltam róla, de nem kerül.
Volt már erről szó nem is olyan rég, akkor kicsit másfelé kanyarodott el a folytatás, mint eredeti szándékom volt. Most viszont szembejött velem egy olyan recenziós poszt (nem, nem fogom megmondani melyik, néhányan tudjuk, ez épp elég), ami miatt már nem bír bennem maradni ez az egész. A gondolataim fele része teljesen szuverén, másik fele a blogger énemé. Valahol ezt külön kell ugyanis választani, mert mint blogger, egészen mások az elvárásaim magam felé, mint szimpla olvasóként a többi blogger felé, meg van azért, ami mindkét felé ugyanaz.

Szóval vannak ugye a nagyon rendes kiadók, akik osztogatnak reciket. Ez még nem újdonság. Újdonság az az lenne, ha egyébként tisztában lennénk vele, hogy mi alapján teszik ezt. Nyilván egységes álláspont nincs, mivel a reciosztás rendszere kiadónként eltérő, inkább csak feltételezéseim vannak róla, hogy azon kívül, hogy jó emberhez kerül a recikérő mél, más dolgon nem nagyon múlik, ki kaphat és ki nem. Nem nagyon tudok olyan kiadóról, akitől egyáltalán ne kapna senki, szóval mindenkinek megvan a felülete mindkét oldalon.

És akkor most annyira belevágnék a közepébe, hogy ugyan, miért nem lehet megnézni, hogy az a fránya recenziós poszt mennyire vállalható minőségben íródott?! de nem vágok bele a közepébe, mert az ilyesmit finoman kell adagolni.

Szóval könyvet hozza postás, blogger boldog, olvas, ír, linket küld, kiadó boldog, vagy nem, nem tudom.
Aztán aki a blogra téved, vagy kap egy igényes, normálisan, magyar nyelven, a magyar nyelvtani szabályok szerint megfogalmazott véleményt, ahol nem kell háromszor elolvasni mind az összes tőmondatot, hogy valami értelme legyen a posztnak, és nem ismétli minden második mondat önmagát, vagy nem.

Temérdek blog van. Baromi sok. Ami jó, mert lehet rajtuk újdonságot találni még az olyan öregnek is, mint én. Én tényleg szeretem az újakat (relatíve újak, szóval értitek), és szeretem a régieket is (legalábbis nagy részüket), mert ők meg már ismerősek, megszoktam őket. De a minőségi posztokat nem garantálja, hogy ki mennyi ideje blogol, szóval attól, mert valaki most csinált blogot magának, írhat baromi jól, és attól, mert valakinek már 4-5 éve van, írhat nagyon rosszul.
És mielőtt bárki félreértené, nekem hótmindegy, ki hogy ír. Ha rosszul ír, nem járok fel hozzá, legyen akármilyen régi, ha meg jól ír, annál akkor is látogató leszek, ha fél éves a blogja.
Csakhogy van itt egy olyan bökkenő, hogy aki régi, már jó időben kiépíthette a kapcsolatait, és mivel ez a recikérdés most kezdi el kiforrni a kiadóknál is magát, gondolom, egészen más elbírálás alá esik az, aki már évek óta ismert név náluk, mint egy vadiúj, aki ismeretlen számukra.

Még egyszer mondom, nekem mindegy, ki hogy ír. Ha valaki eddig nem tanult meg normális mondatokat összerakni, helyesen írni, az egyrészt ezután sem fog, másrészt meg nem érzek kényszert rá, hogy én tanítsam meg.
De ezek a posztok nem maradnak ám csak a blogon, kikerülnek a nagyvilágba, értem ezalatt a facebookot, amit azért párszázezren nézegetnek naponta. Az én szememben a bloggert nem minősíti a poszt, mindenki úgy ír, ahogy tud, mondom, legfeljebb nem olvasom, viszont a kiadót már igen, hogy nem képes megnézni, kinek küld könyveket, és kitesz az oldalára egy olyan posztot, ami számomra, ha kiadó lennék, egyszerűen vállalhatatlan lenne.
Egy idő után mindenki belekényelmesedik a szerepébe, a bloggerek tömege nő, a kiadóknak nincs kedvük/kapacitásuk átrágni magukat a beáradó kérelmeken, vagy reagálnak, vagy nem, esetleg nem is akarnak újítani, így nem is érdeklődnek más bloggerek iránt. Pedig látva jónéhány, fb-re kikerülő reciposztot, én bizony nagyon elgondolkodnék, hogy egyesek egyszerűen nem kapnának több recit.
Dehát tudom én, hogy ki miért kap? Nem. Ajánlották, jóbarát, nem akarnak senkit megsérteni, fogalmuk nincs róla, jó-e a poszt vagy nem, nem is olvasták, mert nem érnek rá, ezeregy oka lehet annak, hogy minőségen aluli vélemények kerülhetnek ki egy-egy kiadó oldalára, fémjelezve ezzel nem csak a bloggert, de legyünk őszinték, ezzel együtt a kiadót is. Ugyanis oké, én blogger vagyok, némileg belátok a paraván mögé, de egy szimpla érdeklődő, aki semmiről nem tud, csak az arcába tolnak egy összecsapott, értelmetlen mondatokkal teli véleményt, vajon mit gondolhat? Nincs jobb ember arra a posztra, hogy véleményezzen? Ha ez, mint reklámanyag elfogadott, milyen lehet mondjuk maga a könyv?

És hogy ez engem miért zavar? Mert nem csak blogger vagyok, akinek ég a pofája az ilyen posztok miatt, hanem olvasó ember is, aki érdeklődik könyvek iránt, és amikor ilyen reklámot nyomnak elém, hogy vegyem meg a könyvet, mert ez meg ez ilyet írt róla, hát akkor inkább nem veszem meg. Ha csak ezzel meg ezzel tudtak posztot íratni róla, és nem tudtak valami épkézláb bloggert megszerezni maguknak, akkor engem nem feltétlen érdekel semmilyen reklám.

Nyilván lesz blogger, akinek jól felb*tam az agyát, már ha egyáltalán eljutott a végégig, de ez most tényleg nem a bloggereknek szólt. Még csak azt a bátorságot sem veszem, hogy bármelyik kiadót bíráljam (de, lehet, hogy ezt mégis, mert végülis erről van szó), mert ugye közöm aztán semmi... egyszerűen felháborít, hogy béna, összebarmolt posztokkal villoghatnak bloggerek, mert a kiadók erre lehetőséget adnak. Mindez magánvélemény. Csak van blogom, és van hova leírni.
A blogger énem meg már kigyógyult a recikből, így kitehetek egy ilyen posztot, és nem kell attól félnem, hogy jajmilesz, ha nem kapok többet. Ami régen presztízs volt, mert volt idő, amikor büszke lehettem rá, hogy igen, én is azok között vagyok, akik kaphatnak recit, mára már megszűnt. Hogy akkor sem foglalkoztak a minőséggel, az egy másik dolog, akkoriban akik reciztek, nagyrészt tudtak írni, úgyhogy eszünkben sem volt ilyesmikkel foglalkozni.
SHARE

About Tara Nima

25 komment :

  1. Az utolsó előtt gondolatoddal mélységesen egyetértek: "Ami régen presztízs volt, mert volt idő, amikor büszke lehettem rá, hogy igen, én is azok között vagyok, akik kaphatnak recit, mára már megszűnt." Régen én is büszke voltam rá, ha sikerült megnyernem magamnak egy-egy kiadót és írhattam a könyvükről, most meg annak örülök ha nem egy olyan bejegyzés jön velem szembe, ami nem recis poszt. Sajnos valahol elhagytam a hitemet, ez van...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, ez veszett el valahol nagyon. nincs értéke a recinek, de sajna még a posztjaiknak se nagyon. mondom ezt úgy, hogy nekem is van egy rakat recim, de azokkal meg jórészt semmit nem kezdtek a kiadók, úgyhogy mindegy is, hogy reci vagy nem.

      Törlés
  2. ez amúgy pontosan így van. én manapság már arra vagyok büszke, hogy nem írok recit :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én szerettem recizni. :D mostanra már eléggé belefáradtam, de jó volt az.

      Törlés
  3. jó hát, én nem is mondtam, hogy nem, de ami manapság megy, az már nekem tömeggyártás/szarevés/harácsolás és nincs benne semmi különleges, de még élvezet is csak ritkán szerintem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. na igen, de erre még nem ért meg bennem a poszt.:D de teljesen igazad van.

      Törlés
  4. Viszonylag kevés recim van, de azt hiszem én még mindig abban a stádiumban vagyok, hogy megtiszteltetés, és szeretek kapni. Mindehhez persze hozzátartozik, hogy óvatosan és mértékletesen válogatok köztük. Harácsolni nem szeretek és kérni se annyira, inkább keressenek meg, mert akkor tudom hogy legalább rámnéztek, és "méltónak" találnak arra, hogy reklámozzak. Én egyébként imádok reklámozni, mert tényleg szeretem a jónak jó hírét kelteni.
    Az egész "üggyel" kapcsolatban, egyetértek, és én sem értem a kiadókat, hogy miért kell olyan embereknek reciket ajándékozni, akik nem tudnak értelmesen írni, és nem is igazán foglalkoznak azzal, hogy is fog kinézni a poszt, és mi lesz benne.
    Azt hiszem az a baj, hogy ez az egész is egy letudnivaló feladat és mindenkinek sok dolga van, kimentek a recik? Igen, ennyi és anniy, igen, lepapírozva, igen, raktár, leltár töktudja, megvan, igen, nézem a következő 56 emailt ésatöbbi, csörög a telefon közben, főnöknek, beosztottnak megfelelés, és persze hogy elsikkad, hogy megnézzék a kiadók is, kinek adtak, az mit és milyet írt róla - és nem feltétlenül csak azt hogy írt-e, és hogy időben... - mit vállalnak sajátjukként stb. Nem mentegetni akarom őket, de szerintem ellveszik a feladatok közt prioritások közt az, hogy végigfusson ezen a részen egy "ellenőrzés".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. megértem, hogy még ezer másfelé kell figyelniük, nade nekünk nem? ők ezt munkaidőben űzik, mi meg azon kívül, mellette ott az ember, a család, meg esetleg még egy-két hobbi, és mégis össze tudjuk rakni úgy a posztot, hogy aztán arra ne csak félve kelljen ránézni, hogy mi éri olvasás közben az embert.
      meg aztán, ugye azt is beszéltük időközben, hogy hány meg hány normális poszt van, ami meg ki sem kerül. érthetetlen.
      sztem ha egy kiadó ad a színvonalra, abba ez is beletartozik.

      Törlés
  5. De, de abszolút, azért is mondtam, hogy nem akarom mentegetni őket, csak okfejtek :)
    Igen, nekem is volt már, hogy rá se hederítettek a posztra... volt olyan is hogy szóltam, hogy kimaradt, mert ők tényleg feltolták az összeset fb-re, és azt hittem az enyém annyira rossz, hogy azért nem kerül fel... de csak elfelejtették (emberi tényező sokadszor, jajj, csak emberekkel ne kéne együtt dolgozni :D)

    VálaszTörlés
  6. Egyetértek minden sorával. Nem tudom mikor kapnak észbe a kiadók, hogy inkább tartson tovább a kiválasztás, de olyan bloggereknek adjanak, akik tudnak is írni, van némi fogalmuk az alany állítmányról, illetve a bővített mondatokról. Eddig szerencsés voltam, mert bár nem sok kiadóval álltam kapcsolatban, de ők kitették a linkemet, vagy reflektáltak a bejegyzésre, ergo tudtam hogy elolvasták. Nem értem ezt a többi másik mért nem tudja megtenni. Sok helyen csak az a kritérium hogy mióta blogol valaki és szóba sem állnak olyannal, aki csak fél éve. Máshol ez sem szempont. Pedig ez nekik is reklám, minden médiafelületet ki kellene használniuk, de JÓL nem pedig csak ukkmukkfukk...

    VálaszTörlés
  7. Na akkor itt is :)
    Köszi ezt a posztot, azt hiszem, már nagyon ideje volt, hogy valaki leírja, kiborítsa, megmondja, etc. Mert ez egy régóta jelen lévő probléma (már akinek probléma...) csak a legtöbben magukban puffognak és nem mondják ki (mint én) vagy sunnyognak, mert féltik a saját recijeiket. Szóval ránk fért.
    Én bizonyos szempontból szigorúbb vagyok, mint te, mert úgy vélem, aki nem tud írni, ne írjon blogot. Persze az internet szabad, mindenki azt csinál, amit akar, én meg legfeljebb nem olvasom, de akkor is... Mélységesen felháborít (még mindig, pedig pár éve gyúrok rá) hogy kvázi írástudatlan emberkék szemetelik tele a netet korszakalkotó véleményükkel. Ami leginkább azért bosszantó, mert ha valaki egy ilyen blogba fut bele először, könnyen beleeshet abba a csapdába, hogy tovább se megy, inkább elkönyveli a bloggereket írástudatlanoknak. Mondhatjuk, hogy aki egy alapján általánosít, kapja be, de őszintén szólva ha én tök laikusként egy csupa értékelhetetlen írást tartalmazó blogba futnék bele, nem biztos, hogy feltúrnám a netet potenciális gyöngyszemek után kutatva, inkább hagynám az egészet...
    A recikérdés nekem értelmezhetetlen, és unom is :) de nagyon egyszerűen lerendezhető: akinek baja van a recivel, ne kérjen, ha kínálnak, ne fogadja el. Ha viszont szereti, hadd csinálja, bízzuk rá, mennyit, hogyan vállal és higgyük el, ha azt mondja, élvezi, elvégre senki nem olyan hülye tán, hogy a hobbijából kényszert faragjon magának.
    És akkor a kiadók... régóta szeretném megfejteni, hogy ki milyen alapon szórja a reciket, de sose fogom. Már három-négy éve, amikor ez az egész műfaj beindult, sem értettem, hogy lehet, hogy egyesek nyakra-főre kapnak, mások meg, akik előfordulhat, hogy jobban írnak, nem (szögezzük le a rend kedvéért: nem savanyú a szőlő, aki ismeri a blogunkat, feltehetően tisztában van vele, hogy e téren nincs sok panaszra okunk). Másrészről mondhatja bármelyik kiadó, hogy semmi közünk hozzá, teljes joggal - az ő terméke, azt csinál vele, amit akar.
    A nagyobb baj, hogy szar marketinggel maga alatt vágja a fát, és mint egyszeri könyvrajongót és lelkes bloggert, a jelenlegi aggasztó magyar könyvkiadásban baromira tudnak zavarni a kiadói bénázások. Ahogy te is írtad, az egy dolog, hogy kiszórja a recikönyveket - lelke rajta. De ha a recit felhasználja marketinganyagként, akkor kutya kötelessége lenne megnézni, mit kapott, mit tesz ki - a saját jól felfogott gazdasági érdeke és az olvasói miatt is. Nyilván ha ez egy fizetett reklámanyag lenne, nagyítóval néznék minden szavát és centiméterét, hogy megfelel-e - mert igenis a megrendelőt (ez esetben ugye a kiadót) IS minősíti, hogy kivel "dolgoztat" és milyen "reklámanyagot" tesz ki a saját felületén.
    És szögezzük le, ez nem egyedi eset, noha volt egy konkrét kiváltója. Ez egy tendencia, amit jó lenne megállítani, mert ez így egyre kellemetlenebb mindenkinek.

    VálaszTörlés
  8. Egyszer írtam valami posztot arról, hogy mit tennék, ha kiadó lennék... És írtam benne, hogy nem adnék akárkinek recenziós könyvet. Na szóval azután megkeresett pár kiadó, hogy milyen igazam van stb. De azért nyilvánvalóan a jelenség fennáll, létezik, szvsz nem minket bloggereket minősít amúgy, hanem a marketingeseket.Mondjuk lehet, nekik már az is elég reklám, ha fent van a borító. Lényegtelen, hogy nincs mellette normális szöveg. :)

    VálaszTörlés
  9. Hát, én csak saját magamat alacsonyítom le sokszor, amikor, a saját mércém szerint, kritikán aluli recenziót olvasok, és elgondolkodom, hogy ugye én nem alkotok ekkora szennyet? Egyébként csak csodálkozok sokszor a miérteken, de nem látok bele a másik oldal munkájába, csak, hogy sokan nem is adnak. Lehet, hogy ők teszik jól?! Passz..
    Néha olyan blogot olvasni, mint a tehetségkutatók válogatását nézni, ahol a tehetségtelen jelentkezőket nevetik ki ott a stúdióban vagy a tévék előtt. Azokat a műsorokat sem engedném leadni, ezeket a reciket sem engedném megjelentetni, illetve tudom, hogy szíve joga mindenkinek énekelni vagy írni, de van, amikor csak a fürdőszobában megengedett... lehetne párhuzamot vonni, de egy sok nem megfelelő írást vagy kinézetet vagy akármit felsorakoztató blog miért juthat be a döntőbe és esetleg miért nyerheti meg a kiadók versenyét, szimpátiáját, amikor itt még szavazni sem kell?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Találó ez a tehetségkutatós hasonlat :) teljesen igazad van.
      Én azon szoktam gondolkodni, hogy ha ezek a minősíthetetlen izék "nyerik el" a kiadók tetszését akkor mi csinálunk rosszul valamit? Meg mindenki, aki a minőséget tartja szem előtt? (Persze nyilván nem, de pont az ilyen és hasonló bénaságok miatt időnként mindenki elbizonytalanodik.)

      Törlés
  10. Ilweran, igen, totál igazad van. az átlagolvasó nem megy a könyvesblogok után, azzal kezd valamit, már ha kezd, ami elé kerül. és ha ez épp egy írni (és sokszor olvasni) nem tudó emberé, akkor elkönyveli annyival a dolgot, hogy na ebből sem kér többet.
    dehát tudod, a bloggerek meg vannak róla győződve, hogy ők márpedig tudnak írni, sőt, nagyon jól írnak, merthát mennyi recijük van... itt senki nem fogja magát reálisan látni, ezt szűrni csakis a kiadók tudják. és igen, egy rossz poszt az rossz marketing, és lehet, hogy csak párszáz forintba kerül a kiadónak, de az utóhatása pont akkora, mint egy többszázezres hirdetésnek.

    Zenka, emlékszem, eszembe is jutott, meg az is, hogy ahhoz képest senki nem vette komolyan, hogy mekkora igazságok voltak benne. gondolom, azt hitték, viccelsz.
    és akkor most inkább nem kezdem bírálni azokat a marketingeseket, akiknek a szar is jó, csak le legyen tudva a napi 8 óra. lehet, hogy ők nincsenek a kirakatban, és nem ismerik őket név szerint, a kiadót viszont nagyon is.

    Andi, nem tudok olyan kiadóról, aki ne adna, legfeljebb megkötések vannak.
    nem akarok példálózni egyébként, de szerintem az Agave nagyon jól csinálta, mikor megtartott magának egy minimális mennyiségű bloggert. felállították a szemponkat, aki belefért, maradt, a többiekkel meg még így is rendesek voltak, hogy kaptak egyéb kedvezményeket. így is lehet. meg biztosan másképp is.
    egyébként meg, ahogy látom, épp a kisebb kiadók azok, akik inkább megnézik, kinek és hova küldenek recit, a nagyoknak meg mintha mindegy lenne, csak hát ne felejtsük el, hogy amíg ennyire kevés pénze van az embereknek, amit könyvekre tudnak elkölteni, nem életbiztosítás az, hogy egy kiadó régi, és már neve van. nekem pl. az ominózus poszt kitételével sokat esett a szememben a kiadó, mert többet néztem ki belőlük.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nima, ebből a szempontból igazad van, jól csinálta az Agave (most kezdem belátni :D), hisz tulajdonképpen megvan a belső és a külső köre, és valamennyit akkor foglalkoztak azzal, hogy mégis ki legyen benne, és az hogyan ír, milyen minőségű reklámot tud csinálni.
      Nagy baj az összes kiadónál, bármilyen módszerrel is dolgoznak, hogy ott is nagy a fluktuáció, és a kontaktok néha szó nélkül tűnnek el, ezt Andival boncolgattuk a minap, és az a jó ha esetleg elköszön hogy hát már ne keressük stb. Csak ilyenkor nekem nehéz átváltani valaki másra ha esetleg már levelezgettem eggyel.
      Egy szó mint száz, lenne min javítani.

      Zenka, tudnád azt a posztot linkelni?

      Törlés
  11. Nima, privátban nem küldenéd el a szóban forgó blog linkjét? Most már nagyon kíváncsi lettem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem. tényleg nem. a fb-on hozzászóltam a kiadónak ahhoz a bizonyos recireklámjához, kutassátok fel. :D
      nem célom senkit lejáratni. a blogger úgy ír, ahogy tud, a kiadó felelőssége, hogy kit tesz ki a kirakatba, effektíve saját arculatként.

      Törlés
  12. Az idén 2013 januárjában kezdtem el a blogolást, és eddig két kiadó keresett meg: az Európa és a Maxim. Azt ugyan nem tudnám megmondani, hogy milyen szempontból esett rám a választás, de számomra megtisztelő, már csak azért is, mert nem azért írom ezt a blogot, hogy ingyen példányokat kérjek/kapjak a kiadóktól. Az tény, hogy mind a látogatottságnövelést, mind az írást igyekszem minél profibban űzni. Ráadásul ez már a többedik blogom. Azt, hogy mennyire vagyok tehetséges az íráshoz, nem én döntöm el, hanem a közönség, de addig is, aki nem ismerné, itt megtalál: http://riaolvas.blogspot.com

    VálaszTörlés
  13. Van abban igazság amit írsz :) Egy ideje már én is úgy keresek olvasnivalót magamnak, hogy melyik az a könyv, amiről van nem recis értékelés.
    A recis értékelések számomra is elvesztették hitelességüket. Régen olyan egyszerű volt. Elolvastam pár általammegbízhatónak ítélt blogger értékelését, és már tudtam, hogy mi a nekem való.
    Mostanában eltűnt ez a vezérfonal...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. és ami nagyon vicces, ezt a vonalat is meg tudják magyarázni.:))
      igazából ebből a reciosztásból egy jó nagy vicc lett mostanra, csak még ragaszkodnak az illúzióikhoz, de majd rájönnek.

      Törlés