Ne olvassatok blogot, oké?

Először is azért ne, mert az a célunk, hogy befolyásoljunk benneteket. Bármennyire is imádjuk ezt csinálni, sőt, kiadói szinten kötelező is ránk nézve, ez csúnya dolog. Pedig mi nagyon büszkék tudunk ám lenni, ha azt halljuk, hogy miattunk olvastatok el egy könyvet, de most gondoljatok bele. Ha mi nem lennénk, ti akkor is olvasnátok, és lehet, hogy ugyanazt, mint amit mi is olvasunk, legfeljebb nem egy időben, és legfeljebb nem fogjátok tudni, hogy nekünk is tetszett. De most őszintén, nem tökmindegy?

Másodszor meg azért ne, mert ha nem vigyáztok, eltűnik a saját ízlésetek. Mert mi nagyon jók vagyunk ám, úgy tudunk írni apróságokról is, hogy elcsöppen a nyálatok, és már várjátok, hogy hozzájussatok a könyvhöz, vagy éppen ahhoz a részhez érjetek, ahol az történik, amitől elaléltunk. És megjegyzem, ha mi nem emelünk ki számunkra érdekességgel bíró dolgokat, lehet, hogy nektek fel sem tűnne. Mert miért lenne éppen az fontos és különleges, ami nekünk is? Mitől lenne az egyébként bunkó tahó főszereplő szimpi, ha nem attól, mert már vagy az ötödik helyen olvassátok, hogy mekkora arc a fickó? És jé, lehet, hogy tényleg jó a fazon. De igazából ha nem mondtuk volna, valószínűleg rühellenéd, és a világból kiszaladnál tőle, jobb esetben észre sem vennéd, hogy ő is szerepel a könyvben. Sőt, lehet, hogy még a könyvet is messzire kerülnéd, mert van egy rózsaszín pötty a borítóját, és te nem veszel rózsaszín pettyes könyvet.

Harmadszor meg azért ne, mert ahelyett, hogy jó könyvekkel töltenétek az időt, a mi agymenéseinket olvassátok. Ez egészségtelen. Teli lesz a fejetek a mi gondolatainkkal, érzéseinkkel, és a tiéteknek már nem marad hely. Ráadásul sokkal több könyvet el tudtok olvasni, ha nem lógtok a neten. Sőt, mondok még jobbat, mi is sokkal több könyvet el fogunk tudni olvasni, ha nem kell nektek naprakészen gyártani a posztokat. Mert lehet, hogy 3 perc alatt át lehet futni egy szöveget, nade mire mi azt emészthető formába öntjük... szóval az jó esetben csak néhány óra, rosszabban napokba telik.
Arról nem is szólva, amikor utólag önti el az agyunkat a köd, hogy mi mindent kihagytunk belőle, és mennyivel jobb is lehetett volna. Ah. Bosszantó.

Negyedszer azért ne, mert ha nem akarsz olvasni, akkor se a net előtt ülj, nézz meg inkább egy rakat filmet. Vagy rajzolj. Vagy vidd el a kutyát sétálni. Vagy szexelj. Rengeteg hasznos dologgal töltheted az idődet, még akkor is, ha a felsoroltak az önző, magunknak való örömszerzést segítik elő, és ha világbéke nem is lesz, mégsem kapsz agyvérzést a neten olvasható baromságoktól.

És hogy miért beszélek magam ellen?
Mert nekem meg nincs kedvem írni. Nem akarok kedvcsináló posztokat gyártani, figyelemfelkeltőeket sem, sőt, figyelmeztetni se akarlak, hogy mit ne olvassatok, mert baromi sok időm elmegy erre, ahelyett, hogy olvasnék, vagy filmeznék, vagy rajzolnék. Fárasztó ám.
Meg aztán ti is tudjátok, pont nem érdekelnek benneteket sem a könyves bejegyzések, vagy ha mégis, az nagyon-nagyon rövid legyen. Amit egy szemvillanással át lehet látni, jó, nem jó, kell, nem kell.
Olyan régóta ismerjük már egymást, hogy már két mondatomból le tudjátok szűrni, hogy akarjátok-e, amit én is akartam, vagy kerestek mást. Tudom, mert a zanzásított, pár mondatos posztomnak nagyobb sikere van, mint egy rendesen, pöpecül összeállított kedvcsinálómnak. Ez most nem panasz, vagy sirám, meg semmi hasonló, csak  látom, hogy mi érdekel benneteket, és próbálok ehhez alkalmazkodni. Szóval most majd sokat fogunk csevegni, bár a sokat elég szubjektív. Nekem biztosan soknak fog tűnni.

A feladat ezentúl:
Legyen rövid, tömör. Ez nekem is pont megelégedésemre fog szolgálni.
Legyen botrányos. Ezt most nem tudom hozni. Bár épp teli a tököm, hogy sorra hagyják abba a sorozatokat, hogy nem adnak ki e-könyveket azokból, amik engem is érdekelnének, meg hogy az istennek sem akarják már megjelentetni ezt vagy azt, hanem csak majd, perpill nincs energiám az ilyen posztokra.
Legyen ego. Hát legyen. Valamennyi.
Legyen csevegős. Ez meg rajtatok múlik. Ne várjatok rám, a kommentablak azért van, hogy használjátok.
És legyen sok-sok KILT. A választás nem opció, lesz, és kész. Kiltes pasikat a blogokra könyvesposztok helyett. :))