2019/01/08

Hogyan olvassunk többet

Ez a téma mindig foglalkoztat bennünket, olvasókat, nameg az is, hogyan lehetne az olvasásra rászoktatni bárkit.
Ez utóbbi kemény dió szerintem, úgyhogy én most a könnyebb utat választom, és az elsőről beszélek.

Volt idő, amikor hülyén néztem arra, aki azt mondta, ő a képernyőn nem olvas el annál többet, mint ami egy képernyőbe belefér. Roppant igazságtalannak éreztem a cikkíróval szemben, legyen az újsághír vagy poszt, tökmindegy, hiszen valszeg elég sok munkája benne van a mondjuk dupla képernyőhosszúságú (nem kizárt, hogy idővel ez is mértékegységgé válik majd) posztjában, és milyen már, hogy valaki jusztse olvassa el, csak mert a kis agya egy képernyőt képes csak befogadni a kettő helyett.
Aztán túlléptem ezen, nagyjából átkerült a kitizgat kategóriába. Részemről ha egy cikk okos és informatív, netán szórakoztató és élvezetes, én bizony elolvasom, mert az én agyam képes akár három vagy négy képernyőnyi infót is befogadni. (már látom, hogy az egyképernyős agyak bajban lesznek ennél a posztnál...:)
Igen ám, csak én is eljutottam oda, hogy időm az nincs. Sokszor még egyképernyőnyi se. És ilyenkor dönteni kell, szelektálni, és túlélni, ha valami infó időhiány miatt kimarad.
És ott a másik dolog: annyi baromság kerül az ember elé, véletlenül is, lustaságból is, ami csak felkúrja az agyunkat, hogy sokszor csak utólag vesszük észre, hogy mitől is vagyunk olyan baromi feszültek, rosszkedvűek, lehangoltak. (konteó-kategória is lehetne, ha esetleg még az egyre fiatalabb korban kialakuló mentális problémákért is a netet tenném felelőssé, viszont igencsak hajlok rá, hogy ez nem csak elmélet. de erről majd máskor.)

Híroldalakat, blogokat olvasni számomra nem tartozik az olvasás kategóriába. Az olvasás az, amikor az ember leül, és elmerül órákra valamiben, vagy mert tanulja, vagy mert élvezi, esetleg mindkettő. És minél több híreket és blogokat olvas, annál kevesebb ideje van elmerülni, ami aztán oda vezet, hogy idővel idegesíteni fogja, ha valami nem egyképernyős, hanem több napos seggelést követően tudja csak a magáévá tenni.
Én használom a netet, nagyjából mióta bevezették, és azt kell mondanom, bár sok dolgot köszönhetek neki, egyre jobban utálom is. Rengeteg időt elvesz ugyanis a tartalmas időtöltéstől, és nem mindenki tudja, hogyan lehetne félretenni. Az utóbbi időben elég sok könyv szembejött velem, ami arra buzdít, hogy az életet meg kell élni, a maga valójában, nem pedig a képernyő egy másolataként, de azt hiszem, ez az üzenet egyre kevésbé talál célba, és egyre kevesebb jelentősége van, hiszen a net színes, minden pillanatában történik valami valahol, az élet meg egy kicsit lassabb, komótosabb, kevésbé impulzív, és a rohanó világ rohanó igényeit a net könnyebben kielégíti, mint a valóság, amihez türelem kell.
Mióta a facebook megjelent (köszönjük cukkerberg droidnak a lehetőséget), mindez átkerült egy totál más dimenzióba, és az okostelefonokkal együtt kihasználják és használják egymás adottságait. Én pl. totál kiakadtam, hogy a facebook használata nem számít bele a netköltségbe. tökjó, ennyivel is kevesebb a gyerek telószámlája, de wtf, aztán mérnem? most találjak ki egy újabb összeesküvéselméletet, vagy már találtak ki rá? Szóval az ember korlátlanul használhatja, hiszen fontos tudni, hol nyaralnak a híres emberek meg az ismerősök, mit reggeliztek, pláne kivel, a kutya hogy hempergett az ágyon, a macska hova bújt, és az ember csak pörget és pörget, hátha akad is valami ebben a töméntelen mennyiségű infóhalmazban, ami figyelemre érdemes. Mert biztosan ott lesz, a következő lapozásnál, aztán csak azt vesszük észre, hogy még három órával később is a következő lapozásban reménykedünk. Ráadásul akárhol is vagyunk, megtehetjük, hiszen ott a kezünkben a "világ", csak előkapjuk a táskánkból vagy a zsebünkből. Innen már tényleg nem telik semmibe se, hogy az emberek teljesen természetesnek vegyék, sőt várják, hogy egyszer valamikor a közvetlen agyi kapcsolat is meglegyen a nettel. Valszeg lesz hozzá külön okoskötyü, vagy egy kis token, és hogy ne hagyjuk el, azt is beépítik az emberbe.
Sztem a facebook egy szarkupac. Nem érdemes ott annál több időt tölteni, mint amit tényleg szeretnénk: a kedvenc csopinkban végignézni, írt-e valaki olyasmit, ami érdekel bennünket, netán végignézni egy-két ismerős oldalát, és ha az ismink normális, nagyjából hetente lesz valami, amit meg lehet nézni nála, az sem tart tovább 5 percnél.
Én nagyon hamar felkúrom az agyam a hülyeségeken, úgyhogy ezt megelőzendő két dolgot csinálok: csak a kedvenc csopimat látogatom rendszeresen, ebből egy darab van, egyébként a hírfolyamom teli van skót meg mindenféle tájképekkel, meg receptekkel. Időnként felváltva letiltom őket egy-egy hónapra, mert szeretnek ismételni, ami szintén idegesít, így a face-en töltött időm a minimálisra csökken. Ha valakire személy szerint kíváncsi vagyok, mi történt vele, hol járt, mit csinált, azt meglátogatom manuálisan. Azt gondolom, kihasználom a fb legpozitívabb oldalát, anélkül, hogy idegbajt kapnék, vagy ott tartanék, mint anno, amikor még volt tévénk, és egyszer csak azt vettem észre, hogy már délután van, de én még mindig nem néztem végig egyetlen műsort sem, csak kapcsolgattam.
És tádám, megspóroltam magamnak egy csomó időt az olvasásra.

Híroldalakat is csak úgy olvasok, hogy főcímeket. Ha valami nagyon érdekesnek hangzik, azt megnyitom, de ilyen általában kéthetente egyszer van. Lassan viszont a főcímekről is le fogok szokni, egyre több az olyan baromság, hogy nem hiszi el, mi történt ezzel meg azzal, ez lehet Michelangelo kesztyűjétől kezdve az ország időjárásán át bármi. Valami egybites agyú azt gondolja, hogy ez a hatásvadász cím definíciója, és erre jönnek a kattintáscunamik. (el tudom képzelni, hogy tényleg jönnek.:D)

Szerintem nagyon dicséretes a Kondo-féle takarítás, de nagyon nem ártana a netes létünkön is takarítani. Nekem sem, még így is többet ülök a net előtt, mint értelme lenne.
Igen, én is érzem az ellentmondást, hogy ennek a posztnak az írása is elvett egy csomó időt, és azon a felületen vagyok én is jelen, amit egyébként igyekszem elkerülni, és ezzel nem is tudok sem vitatkozni, sem az ellentmondást feloldani. Bár attól, hogy az ember, amennyire csak lehet, igyekszik kivonulni a társadalomból, lazítani a szociális hálón és a környezetéből érkező elvárások nyomásán, még nem feltétlen érzi jól magát egy barlangban, bőrökön heverve, tűzcsiholással időt töltve. Van egy arany középút, ami annyira elcsépelt már, hogy lassan jelentése vész, amit ha megtalálunk, nyugisabbak lesznek a napjaink.
És rengeteget fogunk tudni olvasni is. (az olvasás tetszőleges hobbival behelyettesíthető. ha visszamehetnék fiatalkori énemhez, egészen biztosan arra buzdítanám magam, hogy még ha lány is vagyok, próbálkozzak meg az asztalossággal. csuda dolgokat lehet művelni a fával.)

15 megjegyzés:

  1. Tök jó ez a cikk, és nemrég hasonló következtetésekre jutottam. Pár hónapja még este 10-ig ültem a gép előtt (igaz, sorozatokat is néztem, meg sajnos, a gépen dolgozom is), de gyakran tényleg csak ment az idő görgetésre és kattintgatásra. Aztán egyszer csak fogtam magam, és úgy döntöttem, este 7-8 körül legkésőbb kikapcsolom a gépet, és persze, ha a házimunka, gyerekek, stb. engedik, megyek olvasni. :) Azóta sokkal jobban érzem magam, és ha egy este nem jön össze, már hiányzik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. és tényleg csak ennyi, eldönteni, hogy nem tekergetek tovább, hanem leülök, és olvasok, vagy rajzolok, vagy bármi. pár hét után a feszítő érzés is megszűnik, hogy vajon mi történhet odafenn, amíg nem vagyok ott.

      Törlés
    2. Így van, és különben nem történik semmi lényeges, amíg nem vagy a gép előtt, ez a röhej. :D

      Törlés
    3. Bea, mint régen a Barátok köztnél :D Kihagytál 50 részt? Sebaj, még mindig érted. :D

      Törlés
  2. Hogyan olvass többet? Csukd be az interneteket (:D) és olvass. :)
    Fb-os magatartásodat követem nagyjából én is: nekem csak néhány csoport, a saját blogom oldala (ill. munka miatt a könyvtáré) fontos, plusz néha egy-két helyi eseményt itt veszek észre. Ismerősök agymenéseit nem nagyon követem, inkább honlapok - blogok posztjait olvasgatom.
    Az amúgy engem is megijeszt, hogy emberek nem bírnak már hosszabb szövegeket elolvasni, se neten - se a valóságban. A gyerekeknek ezért max akkor adnék okoskütyüt a kezébe, ha már tud olvasni; vagy csak korlátozott időre valamilyen játékhoz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jaja.:D idővel úgyis egyre nő az igény, hogy többet legyél könyvekkel, nem?:)
      elég ambivalens a viszonyom nekem is a kütyökkel. egyrészt látom az igényt rá, mert ezzel kell dolgozni, szervezkedni, nagyrészt tényleg munkaeszköz, még ha egészségtelen is ez a nagyfokú összenövés. másrészt meg ott van, hogy pont ezért az előbbiért, nem tilthatod el a gyereket ezektől, mert élet- és munkaképtelen lesz.
      sztem szellemileg nem tudjuk követni a technológiai fejlődést, az a nagy baj.

      Törlés
  3. Jól csináltam ezt az offline-ságot a napokban, nem sikerült ugyanis még eljutni a kommentelésig ehhez a szuper cikkhez! :) Nagyon tetszett, és nagyon egyetértek.
    Ez az egy képernyőnyi szöveg olvasás ez azért kicsit vicc kategória. Főleg olvasni szerető ember és könyvesblogok vonatkozásában. :D

    A net tényleg tele van szeméttel és baromsággal, és olyan dolgokkal, amik észrevétlenül is frusztrálnak bennünket. Nem csak a fb-on, mindenféle cikkben is. És amikor kikapcsoljuk a netet, egy csomóan elővesszük a "kicsi internetet", a telefont, és ott pörgetünk. Aláírom, van az a zombi állapot, amikor épp talán úgy érzi az ember, semmi másra nem képes, de hát kb akkor is inkább aludjon, azzal többre megy. A clickbait cikkektől rosszul vagyok. Fb-on is rengeteg midnen idegesít, én nem rég takarítottam kicsit a like-olt oldalak harmadát kilike-oltam, de lehet, hogy ennél tényleg brutálisabb csapás kéne, mert én is nehezen állítom le magam az amúgy értelmetlen görgetésről, pedig ehelyett mennyivel több értelmes dolgot tudnék csinálni... A minap teszteltem magam, hogy tényleg csak a csoportokban kommunikálhatok fb-on, és még így is kétszer eltévedt a kezem, és elkezdtem görgetni... :/
    Most nekem az instagram egy újabb keletű csábítás ebből a szempontból, de próbálok okosabb lenni ott, és alig követni valakit inkább - fog menni a levesbe pár, bár még nincs olyan sok, mert hát tök jó, hogy valakinek szép funko popjai vannak, de biztos ezt akarom én feltétlenül nézegetni?
    Valóban ijesztő, amit Dóri is ír, hogy ez milyen figyelemhiányosságot és koncentrációs képesség csökkenést fog okozni ez az egész képernyőbuziság... :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja, és hát igen, borzasztó ez a fake-nyomás, hogy nem maradsz up-to-date, ha nem görgetsz, nézel, stb, ugyanakkor van egy alap-jelenlét követelmény is, munkaeszköz vagy sem: emailek követése, találkozók, kapcsolattartás, chatelés révén, csak-csak bekebelez a szociális háló valamilyen szinten mindenkit.

      Törlés
    2. ezen az egyképernyős dolgon végülis nincs mit csodálkozni, én pl. simán elolvasok egy ezer oldalas könyvet, más meg menekül tőle, és tényleg érthetetlen, mert három másikat meg elolvas, ami együtt szintén ennyi.:D
      fb-n először jó ötletnek tánik feliratkozni valamire, mert mondjuk három tekerésen belül elég sok az érdekesség, de én elég sokszor csalódok, mert aztán elárasztanak a cuki cicák, meg kergetőző halacskák, ami már annyira nem jön be. azért ebben a dömpingben rendszeresen tartalmas dolgokkal szolgálni elég nagy falat szinte mindenkinek.

      nekem tök jó, mert nagyjából három görgetásnyi frissem van, nem tudom túltolni, mert ugyanazokat nem nézem meg többször. ez így pont jó.
      nekem az insta valahogy kiesik. nem használom mások képeit, így nem nagyon tudok vele mit kezdeni, főleg, hogy én meg nem teszek fel semmit. a pinteresten viszont bajban vagyok, ott nehéz leállnom, ha találok valami érdekes témát.

      hát én akkor vagyok kiakadva, mikor mindenáron viberezni meg messengerezni akarnak melóügyben. nincs okostelóm, mostanában nem is lesz, nem fogom az időt ilyenekkel elbaszni. (de ha lesz, se fogom megmondani senkinek). régebben meg a skypra akartak rávenni, azt se hagytam. ott a mél, használják, az úgyis meg van nyitva egész meló alatt, látom, ha kell valakinek valami. így is sokszor azt veszem észre, hogy eltelt a fél bao, aztán csak telefonálgattam meg mélekre válaszoltam, ami bosszantó, mert egyébként meg melóznom kéne, ami viszont így nem halad.

      figyi, az a biztos, ha csak olvasunk a kanapén, abból nem lehet baj.:D

      Törlés
    3. Persze, elég siralmas az olvasás mennyisége és szövegértési képességek is... Nekik pont elég az az egy képernyő, sőt még sok is. :/ Pont nemrég láttam némelyik cikknél, hogy ki van hozzá írva hogy hány perc olvasási időt igényel... ha hát, ez is valami új szint már. Mert ha több mint 5 perc mondjuk akkor sokakat már biztos nem is érdekel. :/ Túl gyorsan próbálunk élni.

      Mondjuk a hosszú könyvekkel kapcsolatban csak annyi, hogy egyszerűen az "elköteleződés" nehéz szerintem. Persze hogy nem sok, azt nézve, hogy amúgy is elolvasol annyi oldalt, csak mondjuk több könyvre osztva. Ez a monstrum-parám azért nekem is megvan valamennyire, de remélem nem egy súlycsoport az előzőekben említettekkel. :D

      Fb-on elképesztően sok az ismétlődés. Ha bejelölsz két-három hasonló oldalt, ugyanazokat a vicces képeket, vagy cuki dolgokat árasztják, és egyfolytában ugyanazok a dolgok fognak szembejönni. Te jól leredukáltad, grat hozzá!
      A pinterest is nagyon időrabló tud lenni, igen, egyik kattintás hozza a másikat maga után...

      A viber-messenger nem rossz, de megértem az ellenérzésedet is.

      Törlés
    4. jaj, a szövegértés... sokan egy öt szavas mondatot képtelenek értelmezni.

      igaz, ha nem valami beszippantós könyv, teher a sok oldal, ezt meg előre ugye nem lehet tudni. lehet, nálam azért nincs para, mert he nem tetszik, leteszem, és továbblépek, nem akarok feltétlenül a végére járni.
      nem, ez nem egyképernyős probléma.:D

      Törlés
  4. Hát igen.
    Addig - és annyit - érdemes fenn lenni a különböző platformokon, amíg valamilyen pluszt adnak.
    Az elmúlt pár évben, mióta nincs blog-, facebook-, twitter-, moly-, és a jó ég tudja már, hogy milyen profilom, nyugodtan mondhatom, hogy nincs is rá szükség(em), jó ez így offline. ;)
    Üdv, BÚÉK, meg minden!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bill! :) Azért hiányzol!!! :) BÚÉK!

      Törlés
    2. Biiiill, heló :D de jó már látni.
      én azért nagyon hiányollak a blogról, azt igazán megtarthattad volna. a többi tényleg mehet a levesbe. (meg tz-be is visszajöhetnél. más óhajom nincs.:D)

      neked is BÚÉK :)

      Törlés
    3. Helló Pupi, Nima, aranyosak vagytok!
      Ti csak írjatok, írjatok, én majd olvasom :)

      Törlés