A titkot egy torony rejti. A szörnyeteg legyőzhetetlen akadály. A megoldás most is a két tolvaj.
Amikor egy nincstelen fiatal nő felbéreli Royce-ot és Hadriant, hogy segítsenek megmenteni távoli falucskáját egy ismeretlen éjszakai támadó portyázásaitól, hőseink újra a varázsló Ezrahaddon bűvkörébe kerülnek. Míg Royce az ősi elftorony rejtélyét próbálja megfejteni, Hadrian megkísérli felkészíteni a falu népét a láthatatlan gyilkos ellen. Ismét egyszerű kardlopással kezdődik minden, ám a szokás szerint az események sűrűjébe csöppenő kalandoraink az Elan jövőjéért folyó harc kulcsfiguráivá válnak...
Meglepően kellemes csalódás volt az első rész után. Ahhoz képest, hogy annak kapcsán mindig a kínos, a körülményes, és az egyszerű jelzők jutottak eszembe, ez erre a részre eltűnt. Lehet, ha újraolvasnám az elsőt, nem érezném már kínosan modorosnak, de nem fogom. Erre inkább úgy fogok emlékezni, mint izgalmas és humoros részre.
A könyv erőssége most is a történet. Teljesen lekötött Hadrianék szála, akik a szörnnyel küzdöttek, és Arista vonala is, aki meg a diplomáciai feladatba gabalyodott bele kissé.
A karakterek viszont még mindig kétdimenziósak, bár tény, hogy ez nem az a sorozat, ahol mélységeiben kell jelen lennie a szereplőknek ahhoz, hogy értsük és átérezzük a történetet. Néha egyszerűen csak elég, ha egy könyv teljesen kikapcsol és elszórakoztat, és ez a sorozat (remélem, a többi részre is igaz lesz) tudja ezt nyújtani.
0 Megjegyzések