Robert Galbraith - A selyemhernyó | Keményfedél

Robert Galbraith - A selyemhernyó

Amikor a regényíró Owen Quine eltűnik, a felesége Cormoran Strike magánnyomozóhoz fordul. Először azt hiszi, a férje csak elvonult magában valahová néhány napra (ahogy már korábban is), és most azt szeretné, ha Strike megkeresné és hazahozná.
De ahogy Strike nyomozni kezd, kiderül, több van Quine eltűnése mögött, mint azt a felesége gondolta. Az író épp befejezett egy kéziratot, melyben vitriolos tollal megírt portrék szerepelnek szinte minden ismerőséről. Ha ez a regény megjelenik, életeket tehet tönkre - így tehát nagyon is sokan lehetnek, akik szeretnék befogni a száját.
És amikor rátalálnak a bizarr körülmények között brutálisan meggyilkolt Quine-ra, versenyfutás következik az idővel: meg kell fejteni, mi vezeti ezt a kegyetlen gyilkost - mert Strike ilyennel még sosem találkozott... 
Szerintem nincs olvasó, aki ne tudná, hogy Galbraith J.K. Rowlingot rejti, a Harry Potterek íróját. Nem igazán tudom, pontosan mennyire sikeresek a krimijei ezen a néven, biztosan nem egyszer érte már a vád, hogy mindenki csak azért veszi a könyveit, mert idő előtt kiderült, ki írja. Attól függetlenül, hogy az első részbe, a Kakukkszóba, beletört a bicskám, annyira unalmas és nyünnyögős volt, ezt a második részt már nagyon élveztem. Szóval Rowling vagy nem, szerintem teljesen megérdemelten szeretik az olvasók.

510 oldal tömény információ a könyv mindenről. A füstös kiskocsmák hangulatáról, berendezéséről, az utcáról, ahol találhatók, a másik utcáról, ahonnan befordulunk a kiskocsmákhoz, az időjárásról (legfőképp arról), Strike fél lábáról (erről meg még inkább), a benyomásokról, amik visszhangot vernek Strike-ban, a könyvről, amit Quine írt (ami baromi undorító), a gyilokról (ami még undorítóbb), mindenről és mindenkiről, akikkel Strike bármilyen kapcsolatba kerül. És mégsem túlírt. Jólesett most belemerülni ezekbe a hétköznapi mozzanatokba, részletesen megismerni Strike-ot kívül-belül, a mindennapjait és a gondolatait. Mondjuk az exmenyasszony elvesztésének a körülményei már kicsit uncsi volt, először csak röviden lett elmondva, aztán kicsit hosszabban, aztán még egy kicsit részletesebben, meg még egy kicsit beszéltünk róla, meg akkor már emlegessük fel megint... na mindegy, egyszer csak túllépünk rajta.
A nyomozás viszont remek volt, ahogy haladt egyik nyomról a másikra, egy idő után a rendőrséget is kerülgetnie kellett, hogy "ne legyen útban". Nem volt holmes-os megoldás, ahol csak úgy a semmiből kerültek elő infók és emberek, minden eseményszál vezetett a következő emberhez vagy infóhoz. Bár a gyilkost nem találtam ki, de két emberre gyanakodtam, és az egyik ő volt. Ez azért jó, mert igazából semmi okom nem volt erre, egyetlen apró dolgot kivéve.
Élt az egész hóval és latyakkal borított város, a kocsmák, a klubok, az ételek az asztalon, a szereplők egytől egyig. Rowling tud írni, szó se róla.
Amik az első részben értek benyomások, azok megmaradtak: Robin szimpi, a vőlegénye egy pöcs, és majdcsak rájön Strike, hogy ha olyan nő kerül az útjába, akinek esze is van (Robin), akkor azt használni kell, nem csicskáztatni (de mentségére legyen mondva, eddig nem dolgozott nővel, az exével meg nem volt alkalma megtapasztalni, milyen az, ha egy nő okos). Nagyon jó csapat ők ketten, csak kellene egy kicsivel több tér Robinnak, nagyon feldobná a könyvet.



Google+

About Tara Nima

    Blogger Comment
    Facebook Comment

14 komment:

  1. A következő kötetben Robin sokkal nagyobb szerepet kap.:) Nekem A selyemhernyó a kedvencem a három kötet közül, amúgy mindegyiknek imádom a részletességét.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. helyes, bírom a csajt. (de kirughatná már a fasziját.)
      jaja, az benne a legjobb, hogy teljesen olyan, mintha ott lennénk, mindent megtudunk mindenről és mindnekiről.

      Törlés
    2. Szerintem a srácot majd az egyik gyilkos fogja kinyírni... jó soká. Kicsit ócska húzás, ennyire faszkalap pasit írni meg Robin párjának, mert a 3. kötetben még egyértelműbbé válik, hogy Robinnak semmi keresnivalója mellette.

      Törlés
    3. sztem inkább valami megcsalós nyomozásnál fog lebukni, mert ha kinyírják, akkor még részeken keresztül képes rajta keseregni Robin.
      Strike nője meg se halt, aztán folyton rajta nyünnyög, most képzeld, ha még ki is nyírják. :D

      Törlés
    4. Nahát, miket össze nem kombináltok. :D Nima, olvasd tovább, többet fogsz azért tudni Mattről is a Gonosz pálya végére. ;) Bár kicsit cliffhangeres. A Gonosz pálya is remek, csak hajszállal marad el a Selyemhernyótól, sőt, lehet el se marad... Szóval nagyon jó, olvasd! :D És tényleg több teret kap Robin. :)
      Ja és igen, szerintem se lenne szerencsés Mattet kinyírni, mert akkor Robin nem teszi túl magát a veszteségen. Csalódnia kell benne. Nagyon.

      Törlés
    5. nem tudom, akarok-e Mattről bármit is tudni, nemhogy többet.:D
      oksa, jövőre mindenképp előveszem a harmadik részt.

      Törlés
    6. De nem úgy! Na, majd meglátod! :)

      Törlés
  2. Akkor a Kakukkszót ki sem olvastad? Ha feléig eljutsz, onnan már sokkal jobb lesz. De kétségtelen, hogy ez a rész jobb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem, beleuntam. pedig próbálkoztam jó darabig. lehet, majd még visszatérek hozzá, csak tudod, ha olvashatok jókat is, minek szenvedjek. :)

      Törlés
    2. A Kakukkból nézd meg a sorit. Az sokkal pörgősebb lett, és ott érdekelni is fog Lula, ha a könyvben nem is kötött le annyira. :)

      Törlés
    3. megnéztem, ezért is mondtam le róla olyna könnyen. már tudok mindent.:D

      Törlés
    4. A sorozat után tényleg nem sok értelme van a könyvvel kínlódnod. :)

      Törlés
    5. Na, hát ja, úgy már más. :) De úgy nem volt rossz, nem? (Bocs, ha már beszéltünk erről vlhol máshol, nem emlékszik az Alzheimerem)

      Törlés
    6. igen, jól kitárgyaltuk a sorit a tz-ben.:D nekem bejött, bár Robin lehetett volna kicsit dögösebb, de nem volt rossz így sem. meg a pasi is jól hozza Strike-ot.

      Törlés