Sherrilyn Kenyon - Éjféli vad | Keményfedél

Sherrilyn Kenyon - Éjféli vad

Azt hiszem, teljesen felesleges a fülszöveget betennem, inkább címszavakban elmesélem, hogy ismét egy jól karbantartott 2187 éves vámpírféle lénnyel van dolgunk, kidolgozott izmú aranybarna bőrrel (mindenhol aranybarna. mondom. mindenhol.), kívánatos, tökéletes testtel, amin persze nem fog az idő (azért elég szarul nézne ki egy átlagember ennyi idő alatt), és igen megtört, nem létező lélekkel. Azok a fránya nők az okai, azok teszik nyomorulttá a férfit, tudjuk. Kyrianosz is a felesége miatt lett Sötét Vadász, aki mindenféle lelkifuri nélkül továbbadta őt a rómaiaknak. Elunta, vagy tudja fene.
Bonyoltult lelkek ezek a férfiak, na. Elvesznek egy nőt, hűségesek is hozzá, az meg csak úgy elárulja őket. Ha filozófikusabb kedvemben lennék, megpróbálnám megfeleltetni a kétezer éve történteket a mai emberi hozzáállásokkal, de év vége van, ilyenkorra már elfáradok a nagy agyalgatásokba.
Nagyon SPOILERes poszt következik.

6 éve, ugyanígy év vége felé olvastam én ennek a sorozatnak az első részét, amiben Iulianoszt kiszabadítja Gracie a varázskönyvből és a szexrabszolgaság helyett arra ítéli, hogy már csak őt akarhatja. Úgy tűnik, ebbe belenyugodott a srác, már a harmadik bébivel terhes Gracie, de itt van nekünk Kyrianosz, a Vadász, aki kétezer éve szingli, úgyhogy szabad a pálya valakinek.
Akár Amandának. Ő Grace testvére (vannak egy csomóan, szóval valószínűleg idővel mindenki szexuális életével megismerkedhetek, ha akarok), és teljesen kilóg a családból, mert ő nem akar vámpírokra vadászni, szellemeket üldözni, istenekkel bratyizni, ő csak szimpla kis uncsi könyvelő akar maradni, akihez biztosan nem fog bekopogni az éjszaka közepén Hádész, hogy kiöntse neki kicsit a lelkét.
Csak aztán összebilincselődik Vadásszal, és hirtelen érdeklődő lesz. Főleg, hogy a fickó megjelent érte a munkahelyén, és még az exének is leesett tőle az álla. Mert a pasik is szemetek ám, csak hogy egálban legyünk. Úgy kell az exnek, most törheti a fejét, ilyen istennel az oldalán nehéz lesz aláznia Amandát úgy, hogy az még hiteles is legyen.
Igazából Kyrianosznak az lenne a dolga, hogy apollitákat öljön, mert azok emberi lelkekre vadásznak, de mióta Amandát ismeri, eléggé félszívvel van csak jelen. A másik fele Amandánál jár, hiába figyelmezteti az előző fél, hogy nincs vele dolga, mert az nem lehetséges. Nincs lelke. Szóval nem lehet. De szerintem Artemisz félmunkát végzett, nem vett ki minden lelket a Vadászból, és kétezer év alatt a maradéknak mostanra sikerült felszínre vergődnie. Hogy honnan tudom? Hát mert könyvet írtak róla.
35%, és még csak asztrálszex volt. Démonvadászat meg semmi, csak feltűnt egy kis köcsög hangja, ami gonoszkodott némileg. Elméletem szerint megorrolt a Vadászra, amiért inkább Amandán járt az esze, és nem vette elég komolyan a feladatát. Senki nem szereti, ha nem figyelnek rá eléggé, nem tudom hibáztatni érte, hogy inkább elbujdokolt.
Nagyjából ekkor feltűnik egy másik kidoglozott testű csodaszépség, Talon, szintén Vadász (helló, kelta), de mivel csak gyengítik egymás képességét, így sajnálkozva vettem tudomásul, hogy a hülye frizurás másikistennel majd egy másik könyvben találkozhatok újra (persze azért nem tűnik el teljesen. és nagyon vagány helyen lakik. krokodilok vigyázzák. bizonyám.).
Lelkizünk is ám kicsit. Hiába sulykolja annyira Vadász, hogy neki olyan nincs, de ha nem lenne, nem tudna keseregni az exe tettei felett. És hát mégis, milyen ember lenne, ha 2000 év távlatából se tudna túllépni a dolgon. Mintha csak tegnap történt volna. És még mindig szereti. Ó, micsoda férfi...
Aztán jön egy kis probléma, Amanda háza leég, és tudom ám, hogy valami szörnyűség kell ahhoz, hogy jóóó közel kerüljenek egymáshoz... francba. Mindig ilyenkor csörög a telefon. Meg hát drámázni is kell kicsit. Szóval húzni kell az időt, mert minden rendes, kiegyensúlyozott regényben kábé a felénél történik a fordulópont. Egy rendes romantikus (akár paranormális) regényben itt jön el a pillanat, amikor hányatatott sorsú szereplőink testileg és lelkileg is egymásra talának, hogy a kezdeti bizonytalanság után (kellek én másiknak? baszki, gondolatot olvasol, nézzél már bele a fejébe) megnyugodjanak a kedélyek, és jöjjön a másik drámai szál, vagyis a démon. Mivel a szex majdnem 10 oldalas leírás volt, nagyjából elvárható lenne, hogy a démonok is kapjanak ennyit. Hogy kaptak-e?
Hát...
Valamit hagyok nektek is, mindent nem mesélhetek el. Mert ugye van egy jóslat is ám, hogy ki ölheti csak meg a főgonoszt, szóval nincs vége a világnak, csak mert Amanda rámászott a pasira. Meg a képességeit is vissza kell szereznie. Mert elvesztette ám. Csak nem szóltam róla. Meg ott vannak az Orákulumok is, a talányos hülye kis versikéikkel. Csupa izgalom, mik történnek még itt, majd meglátjátok.

Van ez a három írónő, Cole, Kenyon meg Showalter, aki totál összefolyik nekem. Képtelen vagyok megjegyezni, melyik sorozatot ki írja, és én abból melyiket olvastam már. Úgyhogy tök jó, hogy van blogom, különben még képes lennék mindig ugyanazt elővenni.
A magyar borító szokásosan übergáz, igénytelen és fantáziátlan, bár tény, hogy a történet sem az irodalom csúcsa. Nagyjából inkább csak kerettörténet van, ami valójában történik, azt fentebb már vázoltam.
De minden gúnyom dacára végülis nagyon jól szórakoztam. Kenyonnak egyszerűen baromi jó a humora, bár az igazán durva lelkű, valóban szétesett és kiüresedett fickókhoz nincs tehetsége, de ez nem baj. Pont ezért ez csak egy kedves könyv, jófej szereplőkkel, nulla sötétséggel, amivel le lehet heverni a kanapéra, és végigvigyorogni az évődést, még akár karácsony este is. Úgyis tudjuk, mit akarnak egymástól, úgyis tisztában vagyunk, hogy végződik, már azelőtt tudjuk, hogy kézbe vettük volna, de én mindig azt mondom, ha már nem szól semmiről, legalább humora legyen a könyvnek. Ebben nincs hiba.
Amit viszont hiányoltam, hogy tényleg csak annyi a lényeg, hogy jutnak el egymásig. Az csak mellékes, hogy vannak istenek, hogy Amanda boszorkány, szunnyadó képességekkel, és az egész háttérvilág kidolgozatlan. Nagyjából két oldalban le van rendezve, mi miért történt, ki kivel van, miért léteznek, és mi a dolguk. Nagyon kemény démonvadászatokat lehetett volna lenyomni, mert a Vadászokban lenne potenciál, de ezek a könyvek a romantikarajongóknak készültek, a fantasy-körítés csak azért van, hogy ne kelljen komoly háttérkutatást végezni, milyen ranghoz hány alsószoknya dukált. Kár érte szerintem.
Google+

About Tara Nima

    Blogger Comment
    Facebook Comment

2 komment: