Adam Christopher - Dishonored

Emily Kaldwin császárnő kettős életet él Dunwallban: az uralkodói teendői mellett apja, Corvo Attano képzi a lopakodás, harc és orgyilkosság művészetében. A birodalom ismét sötét idők elé néz: nemrég egy titokzatos férfi érkezett a városba, és a Cetvadászok élére állt, méghozzá olyan képességek birtokában, melyeknek a létezése már éppen kezdett feledésbe merülni. Emily és Corvo életre-halálra folyó hajszába veti magát: ha nem lebbentik fel a fátylat rejtélyes ellenségükről, akkor minden igyekezetük dacára bekövetkezik az elkerülhetetlen pusztulás.
Az első Dishonored videojáték 2012-ben jelent meg, és egy olyan kitalált viktoriánus kori világban játszódik, amiben egyaránt létezik a mágia és a technológia, játékosok milliót ejtve rabul. Az elnyomó rendszer és a vele járó korrupció, a bálnazsírral való fekete kereskedelem az ipari negyedben, a patkányok által terjesztett halálos betegségek, valamint a különleges birodalmi katonák, fedőszervezetek és aktivisták rendkívüli élettel töltik meg ezt a világot, amely immár regény formájában is elkápráztatja a rajongókat.

Nem hallottam a játékról egészen a könyv bejelentésééig, szóval teljesen szűz és elfogulatlan szemmel tudom nézni a történetet is, meg a könyv által nyújtott élményt is.

Szerintem semmiben nem marad el a "szimpla", játékelőzmény nélküli fantasyk mögött. Pont ugyanazokkal az eszközökkel él, csak itt annyi a különbség, hogy a világ maga, a történet fő váza, és a világban létezés jellegzetességei már adottak voltak, ezt kellett csak élettel megtölteni, illetve kiegészíteni, hogy a játék első és második része közötti időszakot megismerjük.

A játék első részének menete nagy vonalakban kiderül a könyvből, legalábbis amire a történet megértéséhez szükség van, azokat az infókat bőven megkapjuk. Emily anyját, Jessamine császárnőt megölték, amikor  a lány még csak 10 éves volt. Utána ő került a trónra, és azóta eltelt 15 év. Emily most 25 éves, az apja (Corvo) kiképzése alatt remek harcos (kém? orgyilkos?) lett, és talpraesett, okos uralkodó is.
A mágia inkább közvetett. Hogy pontosan hogy működik, azt nem tudni, akin rajta van a Kiválaszott jele, annak segítségére van az Üresség, és tud villanni, ami egyfajta teleportálás egyik helyről a másikra, és kell hozzá egy kis segítség, kinek mi, pl. tükörkép. Előkerül még a rúnavarázslás, és a csontmágia, de egyelőre ennyi. Mint minden valamirevaló fantasyban, itt is van udvari/politikai intrika, jónéhány csontváz a szekrényben, amik időben ki is potyognak, és némi dilemma Emily részéről, meg egy remekül megrajzolt és érvényesülni is tudó háttérvilág és alaptörténet.

Bár azt olvastam valahol, hogy ezt a könyvet úgyis csak azok fogják olvasni, akik játszanak is a játékkal, nagyon remélem, hogy nem így lesz, mert szerintem aki szereti a dark fantasyt, annak mindenképpen remek élmény. Nem érezni, hogy az író keze vagy fantáziája meg lett volna kötve, sőt, a játék különleges hangulatú világa miatt talán könnyebb volt a dolga, mert egyszerűen csak át kell adni azt a sötét, borzongató hangulatot, ami a játéknak is a sajátja. Sikerült. Akárcsak a karakterek, akik valódi, hús-vér embereknek tűnnek, A.C. remekül megrajzolta a személyiségeket.
Szerintem nincs olyan dark, mint a játék, abban elég sok a vér meg a morbid megoldás, de abszolút megállja a helyét bármelyik fantasy sorozat mellett.