Kezdjük a jó dolgokkal.
Nagyon pörgött a témázásunk, jó ötleteink voltak, meg szórakoztató posztjaink, azt hiszem, talán csak egyet hagytam ki.
Nem mondom, hogy szárnyaltam az idén angolul olvasás tekintetében, de elolvastam két egész könyvet (Ilona Andrews - Kate Daniels 2 és a Fated Jackától ), három képregényt (Blacksad), ami kábé egy negyed könyvnek (se) felel meg, és belekezdtem kettő másikba. Az egyik a Feverborn (Moning, remélem, nem kell mondani), ami egy kicsit lefárasztott, egyelőre nem érzem a flowt, hogy annyira leterítene, mint az eddigieknél. Pár nap, és megjelenik a Feversong, hátha majd az ad egy kis lökést a kedvemnek.
A másik Kristen Callihantól a Firelight, ami egy érdekesen induló történelmi pararománc, lassan, de biztosan haladok vele.
A GR-es kihívásban az előre belőtt 57 könyvet egy kicsit túlolvastam (68), szóval elégedett lehetek. (nem mintha nem lenne mindegy.) De olyanokat is megtudtam az év végi gr-es összegzésben, hogy a legrövidebb könyv 56 oldal volt (Blacksad), a leghosszabb 1132 (11-22-63). Az olvasott oldalszámokat is megmutatta, el is rettentett (25.616). Szerintem ha belegondolnék év elején, hogy hány ezer oldal áll még előttem, inkább csak sorozatokat néznék.
A kihívásokkal viszont nincs szerencsém.
A várólistacsökkentést simán elbuktam. A 12-ből 6-ot sikerült elolvasni. Pedig jó ötletnek tűntek először, amiket összeszedtem, csak aztán már nem érdekeltek. Ha lehetne ilyen 'azonnal betöltöm az agyamba' módon olvasni, talán sikerült volna. Ha előre gyártanék egy havi listát két könyvvel, szerintem azt sem sikerülne teljesíteni. Én már csak ilyen kis lázadóan olvasgatok, amihez épp kedvem van. Az esélytelenek nyugalmával indulok neki minden ilyesminek, mert listázni jó, és hátha egyszer összejön. Épp ezért vcs-zek jövőre is.:)
Nem sikerült Miamona kihívása sem, pedig először az is érdekesnek tűnt, csak aztán már nem akartam ilyen mindenféle szempontok szerint olvasni.
Csináltam féléves összegzést, a lényeg nagyjából év végén is ugyanaz:
A legnagyobb meglepetés, és a legkiemelkedőbb könyv idén minden szempontól King 11-22-63-ja lett, a Shifterst pedig nem sikerült alulmúlnia semminek (esetleg csak Baráth Kata Arkangyalos könyvének. mindenesetre ezek ketten vetekszenek a legrosszabb könyv címkéért.)
A két véglet között meg megint volt egy csomó nagyon jó, meg egy másik csomó kihagyható regény, mint ahogy az mindig is szokott lenni. Ha kedvencet kellene választanom, az a Nagyrészt halott lenne, nagyon várom már a folytatást.
Ami alapján most a könyveket értékelném, az, hogy mennyire volt meghatározóan karizmatikus és bevésődő.
Számomra is meglepő, mert amennyire nem szerettem, annyira bennem maradt a Minou szigetének hangulata és az események. Nem úgy gondolok rá, mint egy értelmetlen zagyvaságra (mert szerintem ettől függetlenül az), hanem mint egy nagyon fura utazásra, amire nekem nem kellett volna elmennem.
A Könyörtelenek húsbamaró élménye mellett Minou minden negatívuma eltörpül. Egy erőszakos élet krónikája. Nem tudom hova tenni, egyszerre utálom, és csodálom, ami és ahogy meg lett írva.
Az év talán legfurább élményét a Vér és méz adta. Ahogy az ír mitológia életre kel, ahogy átszövi az átlagosnak tűnő mindennapokat, ahogyan összekeveredik a valóság és a természetfeletti, és ahogy ez az egész meg van fejelve a valós történelmi eseményekkel, egyszerűen lenyűgöző. Lionel Shriver és Herman Koch nem tévedhetnek, bár óvakodnom kell a túlfogyasztásuktól, Kochtól a Vacsorát félre kellett tennem, mert azonnal megláttam a párhuzamokat közte és az úszómedencés nyaraló között, és nem akartam elrontani vele az élményt. Úgyhogy majd jövőre Vacsorázok. Elég sűrűn eszembe jut kedvenc háziorvosom kalandja az élettel és a komfortzónáján kívüli létezéssel, és jókat vidulva találom meg közte és a valóságos orvosok között a párhuzamot.
Shriver Nagytestvére meg mindig eszembe jut, akárhányszor valami velvetes hírt látok.
Nézem a GR-es 2016-os listám, és megakad a szemem Scalzi Vörösingesein, és elbizonytalanodom, hogy ezt most én tényleg olvastam? Hát biztos, ha már egyszer bejelöltem... teljesen kiesett a fejemből. Valószínűleg ez volt az a könyv, amit totál felesleges volt elolvasnom. Úgy tűnik, Scalzi nem képes rám semmiféle hatást gyakorolni, anno a Vének háborúját is ilyen semmilyen érzettel tettem le. A másik, amire viszont sajnos nagyon is emlékszem, az Arkangyal éjjel volt. Nem kellett volna. Megírni sem, de ha már, akkor meg elolvasnom. Jövőre jobban ügyelek, mi kerül a kezembe.
Van egy sorozat, ami mindig mosolyt csal az arcomra, és nagyon megmelengeti a szívem. Ez Carriger Napernyő protektorátusa. Biztosan ismeritek az érzést, amikor megláttok valamit, ami alapból nem jut eszetekbe napi szinten, de megörültök, amikor igen, mert annyira kellemes érzéseket hoz elő. Nem tökéletes a sorozat, el kellene még olvasnom párszor, hogy minden névhez tudjak szereplőt társítani (vagy esetleg nem kellene a részek megjelentetése között éveket hagyni), de egyszerűen annyira szeretem Tarabottit meg a lordot, meg az egész világot, meg a fílinget, meg hogy így is lehet írni, és ennyire jól is le lehet fordítani valamit, szóval egyben van minden az imádathoz. Alattomosan addiktív, egészen más módon, mint mondjuk Moning, ahol a hímeknek nagy a vonzerejük. Ennek más a vonzereje. Nagyon színes, képileg is, nyelvileg is, humoros, amolyan angolkisasszonyosan inspiráló módon.Természetesen most sincsenek nagy terveim a jövő évre vonatkozóan.
Annyit talán szeretnék, hogy megint legalább olyan 2-3 könyvet angolul olvassak. Mondjuk ha a két megkezdettet meg a Feversongot elolvasom, már elégedett leszek. Annyi könyv van magyarul is, ami érdekel, hogy pazarlásnak érzem az időt, amennyit elnyünnyögök egy angol könyv felett.
Jó lenne, ha a könyvvásárlást legalább ott tudnám tartani, mint az idén: 17 beszerzett könyv, amiben nincsenek benne a recik, meg Kisnima könyvei. Pár éve marha büszke lettem volna magamra ilyen számmal, most inkább csak meglepődtem, hogy milyen sok könyvet vettem. Közben valahogy nem tűnik fel, hogy mondjuk két hete már vettem kettőt, és minek most még egy harmadik, még a többit se olvastam el.
Terveztem egy könyv újraolvasását idén, majd talán jövőre. Vagy az után.:D Amíg vannak jók, amiket még nem olvastam, vétek újraolvasással tölteni az időt. Nagyobb vétek, mint angolul lassan olvasni. Szóval nem tudom még, mi lesz ebből, pedig nagyon húz a szívem a Sógun felé.
Jó lenne esetleg a vcs-t teljesíteni, de ha mégsem, hát annyi baj legyen. A jó könyv mindig nagy élmény, ha meg rossz, annak mindegy, bármilyen kihívásba is teszem bele.
Spoilermentes, sokkönyves, sokatolvasós jövő évet nektek.:)
14 Megjegyzések
Nem szeretlek olvasni, mert mindig úgy érzem, sosem érlek utol. Meg folyton rákívánok valamire, mármint könyvre, ami persze azonnal kellene. :)
VálaszTörlésBÚÉK, sok jó könyvet jövőre!
Natos
pedig én szeretek neked ajánlani. olyan lelkesen elolvasol mindent, amit mondok. :))
Törlésneked is BUÉK
Nagyon boldogot neked is, Nima!
VálaszTörlésLehet, még sokat nyűglődsz egy-egy angollal, de minél több lesz, annál könnyebb. :D
A Sógun nagyon jó *-*
Azért ez a kiltes pasi most nem lett az igaz. Alsója van... :D
köszi, viszont. :)
Törlésigen, tudom, meg ha belendülök, haladok is, csak hozzászoktam, hogy egy könyv három nap, max egy hét, ha nagyon hosszú. ehhez képest csiga vagyok angolul. :)
hát ez teljesen igazi kiltes pasi. nézd meg ezt az arcot, csak igazi lehet. és azzal az alsóval is sok mindent lehetne kezdni.:D (elvégre tél van. vigyázni kell a nemesebb testrészekre.:D)
Igazad van... a telet nem vettem figyelembe... Bár az ellen az a kis nadrág nem sokat ér. Mindenesetre megkövetlek a gyanúsítás miatt is :D
TörlésÉrdekes... én angolul gyorsabban haladok. nem tudom, miért. Talán mert nem akarok minden szót megérteni, és hagyom, hogy csak úgy összeálljon. Csak akkor megyek vissza egy fejezetre, ha valaminek nagyon nincs értelme, de magyarul el tudok csámcsogni egy-egy bekezdésen hosszú percekig is :D Meg hát az sem mindegy, mit olvasok. Amiket én szeretek angolul, azoktól az íróktól már rengeteget olvastam, és nem is szépirodalmak.Meg különben sem kényszer, ha nem élvezed, nem jó az. :)
valószínűleg nekem az a problémám, hogy igyekszem mindent megérteni. :D mondjuk nem tart sokáig a szótárazás az olvasón, de sokszor megfigyeltem, hogy tényleg nem kéne ennyit nyomkodnom, mert attól, hogy nem ismerek adott szót, még simán azt értem, amit jelent. lehet, kicsit lazábbra kéne vennem, és akkor haladnék.
Törlésnem kényszer, persze, nem is azért, de van, amit mégiscsak muszáj. :D Anne Bishop könyve hiába fog megjelenni majd magyarul (others 2. része), és angolul fogom továbbvinni, mert beleolvastam az első részbe, és kiakadtam, hogy mennyire más magyarul. akkor el is döntöttem, hogy soha többet nem adok pénzt olyan könyvért, amit már angolul olvastam.
mondjuk van, aminek soha nem ülnék neki: Martin, Erikson, meg a monstrumok. a kis laza UF-eknél nincs is jobb olvasmány idegenül. :)
Arkangyal éjjel - csak röhögök, hogy mennyire mások vagyunk. :D
VálaszTörlésAz angolul olvasást már én se nagyon fogadgatom, úgyse lesz kedvem hozzá. Bőven van mit olvasni magyarul is, legfeljebb egy-két sorozatrész van, ami tuti nem fog már kijönni magyarul, és szívesen olvasnám... de megvár.
Skóciában sokszor eszembe jutottál, főleg mikor hazafelé a repülőn két egészen jóképű kiltes pasi itta előttem a sört. Ahhhh.
arkangyal - hát, rajtam kívül mindenki szerette. de tényleg mindenki.:D hát ez van.
Törlésaha, én is azokra hajtok, amik nem jönnek magyarul. de rólad azt gondoltam, hogy tolod az angolt rendesen, ha már fordítasz is.:D nekem az a vágyam, hogy úgy olvassak majd egyszer angolul, mint Titti. ő magyarul már alig vesz kézbe valamit.(dehát ez kizárt.)
ó, eszedbe jutottam? dejó.:)) Skócia nekem mennyország lenne, azt hiszem. :D
Na, végre eljutottam hozzád is! :D Ebből látszik, hogy tényleg nem muszáj rögvest megírni az összegzéseket, mert annyi lesz, hogy van aki csak 4-ére ér ide! :D
VálaszTörlésTök jó, hogy betetted ezt a Gr-es képet a tetejére! Kedvem támadt lekoppincsolni, de aztán mégse tettem. :DDD Sokat olvastál! Meg kösz, hogy linkelted a gr-es listádat, megnéztem, és elcsodálkoztam én is némelyiken. :)
A vcs-t ne bánjuk, evvan, majd most! (vagy nem...) Miamona kihívását tuti nem sikerült teljesíteni? az olyan rugalmas pedig... Már várom az ideit, hogy kiírja. :)
Érdekes, amit a Minou szigetéről írtál. Vannak ilyen könyvek, amik annyira nem, de mégis a hangulatuk veled marad (írhatnánk erről is, csak persze hirtelen nem jut eszembe semmi saját példa).
A Napernyő Protektorátus szerintem valahogy bájosan addiktív, és angolkisasszonyos, de mégis vagány. :) Ettől olyan jó! Nekem Carriger idén kicsit csalódás, kár, hogy YA-zik, azok nem voltak közel se olyan jók, mint a Tarabottik.
" A jó könyv mindig nagy élmény, ha meg rossz, annak mindegy, bármilyen kihívásba is teszem bele. " :D Ezt be kéne keretezni!
Neked is spoilermentes, jó könyves évet! :)
U.i.: a kisgatyás skót tényleg furi :D
ahogy nézem, lassan már nem lesz olyan, aki ne évzárna. :))
Törléshát én is csak koppincsoltam a képet, a gr-ről, szal nem is rólam koppincsoltad volna.:D
lehet, hogy utólag kellett vojna összevadásznom Mona kihívásához a könyveket, de tudtam, hogy már eleve kettőt-hármat biztos teljesítettem, és úgy vettem, hogy akkor mindegy.
nekem szinte az összes ilyen nemszeretem könyv ilyen, amit végigolvasok, sokáig bennem maradnak. el is gondolkodhatnék rajta, hogy akkor miért is nem szeretem őket... na, majd ha ráérek. :D
igen, Tarabotti nagyon vagány.:)) lehet, hogy kifulladt Carriger felnőttfantáziája, így maradnak a gyerekek, azok vevők többmindenre, mint mi. kár érte, mert a stílusa (mmint a valós) alapján többet néznék ki belőle.
ajj, ez a kisgatyás skót pedig akkora poén. a gatya is jó, meg az az arckifejezés, és nemtom, láttátok-e a felsőtestét... :D (legközelebb nem leszek kíméletes, kapjátok nemes részestől, ahogy az illik.:D)
Carrigerrel az a baj, hogy a YA sorozatában megint nagyon az akcióra megy rá... rohadt akciódús az egész, ahelyett, hogy witty párbeszédekkel és helyzetkomikummal írná tele. Előbbi nem megy neki, de erőlteti, utóbbiból meg túl keveset csepegtet. A Napernyő spin-off (ami szintúgy ya-s kicsit) az meg az a baj, hogy halovány mása csak a Napernyőknek. A karakterek akiket hoz Alexia és Ivy szerűek, de közel nem olyan jók. :/ Örülnék, ha valahogy visszatalálna az eredeti kerékvágásba.
TörlésNekem tetszik azért a bácsi. :D Tényleg poén az arckifejezése, és izmos is. :)))
ahh... megint elvesztettünk akkor egy jó felnőttírót?
Törlésszerettem én Ivyt a napernyőben, de annyira nem volt jó, hogy köteteket olvassak róla. miért nem a Lordék családjával spinoffozik?:D
Alapvetően én sem szeretek újraolvasni, pont az időpazarlás miatt. de tavaly a Száz év magány 18 év után újraolvasni - nagy élmény volt. Egy teljesen más önmagam olvasta a könyvet és teljesen más élményt nyújtott. Én most már nyugodt szívvel olvasnék újra jó régen olvasott jó könyveket. Meg hát nyilván kell a kedv, hogy legyen az embernek hozzá, ez számít igazán.
VálaszTörléslehet, nekem se kellene annyira félnem újraolvasni régi kedvenceket, érdekes lenne látni, mennyit változtam, mit látok bele most a könyvekbe.
Törlés