2016/12/17

Anita Loos - Szőkék előnyben

Világsiker ​​volt 1925-ben Anita Loos regénye, olyannyira, hogy címe: Szőkék előnyben, szlogenné vált az idők során. A regényből színpadi változat is készült, több ízben megfilmesítették. Legutóbb 1953-ban, Marilyn Monroe-val a főszerepben. A történetet egyes szám első személyben elbeszélő hősnő „örök típust” testesít meg: mindig voltak és lesznek ártatlannak látszó, csacska, szőke, kék szemű szépségek, akik a férfiakat leveszik a lábukról, s miután kihasználták, eldobják őket. Haragudni rájuk mégis csupán a vetélytársak, a nők képesek. A Szőkék előnyben főszereplője páratlan tehetséggel tudja eljátszani a „védelemre” és „oktatásra” szoruló szende szüzet, akit gazdag és befolyásos pártfogói mindenféle luxussal, ékszerekkel halmoznak el. Gyilkosság, csalás, szélhámoskodás – mindezen úgy lép túl, hogy még ő tűnik áldozatnak. Annyi bájjal, önfeledt önzéssel gázol át mindenen, hogy aki látja, mit művel, az sem akar hinni a szemének. A regény New Yorkban, Londonban, Párizsban, Bécsben és Budapesten játszódó epizódjaiban valóban élt hírességek is felbukkannak, mint pl. Griffith, a filmrendező, vagy Freud. A naplóját író hősnő pikáns kalandjait a stílus teszi különlegesen mulatságossá, hiszen mohóságát, műveletlenségét, gátlástalanságát maga leplezi le előttünk, miközben soraiból árad a meggyőződés, hogy mindennek az ellenkezőjét teszi. A könnyed, izgalmas, szórakoztató olvasmányt Hatvany Lily fordításában adjuk közre.

Mit is mondjak, a fülszöveg abszolút helyénvaló, és lehetne akár a mi Mancink is, de ő az amerikai testvére. A Szőkék előnyben főszereplője a gyémánt, de csak a nagy, mert a kicsi az csak vacak kavics, meg a hírnév, és a csillogás, meg persze a szellemi továbbfejlődés, hiszen hősnőnk ingadozik, hogy mozicsillag legyen-e vagy híres író. De addig is, amíg eldönti, bájosan röpköd egyik gazdag úriembertől a másikig, némelyiknek pénze van, másoknak hírneve, egy a közös bennük, mind a szőkét akarja.
Este kilenc óra volt csak és semmi dolgom. Próbáltam Gerryt Bostonban felhívni, de nem kaptam meg az összeköttetést. Lulu próbált a Mah–Young játékra megtanítani, de annyira nyomasztott voltam, hogy nem bírtam odafigyelni. Azt hiszem az a legokosabb dolog, amit tehetek, hogy elmegyek Mme Frances-hoz és rendelek pár új esti ruhát.
Írni abszolút nem tud, viszont álnaiv kiszámítottsággal vonul át férfiak tömegén. Így papíron nem igazán lehet utálni, inkább szórakoztató, ahogy lehúzza a pasikat, akik sokszor csak egymásra licitálva tudnak talpon maradni a kinek van nagyobb kavicsa versenyben. Igazán bájosak voltak az illusztrációk (by Ralph Barton) is, bár a szöveg nem hagyott kétséget a korszakot illetően, a rajzok erre csak rásegítettek.
Nagyjából egy órás szórakozás, annyira rövidke.

Küldött egy egész vastag könyvet Etikettről, mert azt mondja, Angliában és Londonban nagyon sok Etikett van és jó lenne valamit tanulni róla. Hát fogom is tanulmányozni, mert gyakran szeretném tudni, hogy például ha egy fiatalember, akivel egy fiatal leány csak az imént ismerkedett meg és szállt taxiba, a taxiban rögtön bizonyos ajánlatot tesz, akkor mit illik felelni. Persze engem az ilyesmi bosszant, de azért az az elvem, hogy nem szabad kérlelhetetlennek lenni, ha úriemberről van szó.
Minden mondata aranyköpés, pillanatok alatt megtanuljuk belőle, hogyan lehetünk gazdagok közkedvelt szőkéje ebben az anyagias világban.:)

Ez a borító illik hozzá a legjobban:

Share:

0 komment:

Megjegyzés küldése