Rosamund Lupton - Drága Tess!

érték: 5/ 5 

Minden szavának súlya van, teli van érzelemmel: mélységes szeretet, fájdalom, gyász, hiány, ragaszkodás. Egy nővér lerója tiszteletét húga előtt, felkutatja halálnak hátterét, és úgy tárja elénk, hogy egy percig nem kételkedtem benne, hogy ezt valaki valahol már átélte. Apró emberi momentumok sokasága közvetítette felém ezt a nagyon fájdalmas érzelmi kavalkádot, ami sok helyen volt ismerős, és sok dologgal soha nem akarok megismerkedni. Milyen sokszínű tud lenni a szeretet és a gyász… Ilyesmi senkivel nem szabadna, hogy megtörténjen.
Nem szerettem olvasni. Fájt. De épp ezért volt jó olvasni. Igazából nincs rá szavam, mit váltott ki belőlem, főleg, mert akkor döbbenetes volt, de idővel ez a döbbenet megkopott és elmúlt, és nem maradt más utána, csak a sajnálat a hiábavaló halál felett, és a borzadás a körülmények miatt. 

Nem lehet izgalmas oknyomozásnak mondani, mert ez a szál elég gyenge, de őszintén szólva nem hiszem, hogy elbírta volna a könyv (vagy én), ha a tömény érzelmi sokk mellett még ez a szál is feszesre és érdekesre sikerül, de azért ne aggódjon senki, ez a része sem volt unalmas. Tiszteletet érdemel az a kitartás, hogy a nővér mindenen átgázolva igyekezett nem csak megtalálni a gyilkost, hanem egyáltalán ráébreszteni mindenkit, hogy bűntény történt. Nehéz szembemenni orvosokkal, boncolási jegyzőkönyvvel, nyomozókkal, és a megbecsült pozíció látszatával.
A végén megkönnyebbülés volt olvasni, hogy az írónő testvére még él, de annyira süt a lapokról az iránta érzett szeretete, hogy teljesen egyértelmű volt, hogy az ő érzései jelennek meg a könyvben egy konkrét emberrel kapcsolatban.