Emlékeim szerint valahol azt olvastam erről a könyvről, hogy hátborzongató, és erős idegek kellenek hozzá, mert ebben aztán olyan, de olyan idegborzoló szörnyűségek történnek, hogy attól kódulok. Erre csak azt tudom mondani, hogy fenéket, nincs ebben semmi ilyesmi. Legalábbis addig, amíg olvastam.
Eleve nem tudtam, hol játszódik, és ez a nevek miatt zavart, egyszerűen nem tudtam, hova képzeljem a szereplőket meg az eseményeket, pláne, milyen szereplőket képzeljek el. Divatos amcsikat? vagy eszkimókat? vagy vágottszemű japcsikat? Lehet, hogy később kiderült, az elején még biztosan nem. Aztán a főszereplő, Late, egy igazi tirpák. Primitív paraszt, teljesen pontosan, és nem azért, mert buta volna, hanem ahogy viselkedik, ahogy él, ahogy gondolkodik. Nem volt szimpi, ő se, meg haverja se, sőt, senki se. Amikor arról volt szó, hogy szolgálni fognak, aztán kiderült, hogy angyalok lettek, kezdtem reménykedni, aztán kiderült, hogy Late végignézte, ahogy Haru, a haverja megerőszakolja a saját nővérét angyal alakban... és akkor becsuktam.
Nem zavar a testvérszex, és nem zavarna a tirpákság sem, sőt, az sem, hogy megerőszakolta a csajt. Egyszerűen ne az legyen már az angyal-lét értelme, hogy megerőszakolja a nővérét vagy bárkit az a seggfej. Ne akarjon dugni angyal létére, oké? főleg egy ilyen hangulatú történetben ne, amihez ez egyáltalán nem is illik, még akkor sem, ha az erőszak. Korábban már posztoltam róla, hogy miért ne, na, ez a könyv tipikus példája annak, hogy hova ne tegyünk be feleslegesen ilyesmit. Lehet, hogy valami izgalmas utódlást akart kihozni belőle, vagy bármit, amit később felhasznált a történetben, de nekem ez mindenféle formában sántít, hát még így. Talán ha egyébként érdekelt volna a könyv, vagy jónak tartanám, túlléptem volna a dolgon, de így inkább csak nagyon gyorsan rájöttem, hogy nem kell nekem ezzel időt töltenem.
Nyilván volt másról is szó a továbbiakban, de innentől kezdve nem érdekelt, mit akar nekem mondani Tóth Csilla az angyalokról meg a szolgálatról meg a végtelen ürességről. Bár az ürességről van némi fogalmam, ilyen volt a könyv hangulata: életunt és üres. Olyan semmilyen. Semmit nem vesztettem vele, hogy nem fejeztem be.
0 Megjegyzések