Becca Fitzpatrick - Csitt, csitt

Vannak könyvek, amiknél bajban vagyok, mennyit kellene írnom a tartalomról, mert ha sokat írok, lelövöm a poént, ha meg nem írok, senki nem tudja miről beszélek. Ez is pont egy ilyen könyv, nem lehet spoiler nélkül írni róla. Nagyon-nagyon röviden arról van szó, hogy van egy 16 éves lány, Nora, meg a barátnője Vee. Eléggé különböznek egymástól, mint ahogyan azt Nora már a könyv elején megjegyzi, és az, hogy megjelenik Folt és Eliot, csak felerősíti ezeket a különbségeket. Hogy Folt kicsoda, az viszonylag hamar kiderül, a többiek sokáig homályban maradnak, de ha bárkiben is nyitott kérdések maradtak, ez ne csodálkozzon, mert ez is sorozat. Folt egy különös fazon, félelmet kelt Norában, nem is véletlenül, ugyanakkor vonzódik is hozzá, de szerencsére ez a huza-vona nincs elnyújtva, és nincs túldramatizálva. Aztán persze jópár dolog világossá válik Nora számára is, de hogy hova halad ez az egész, az még közel sem egyértelmű.

Az, hogy a könyv tetszett, elgondolkodtatott pár dolgon. Először is, ez egy ifjúsági könyv, és nem szoktam hozzá, hogy ifjúsági regényt én is legalább olyan szórakoztatónak találjak, mint feleennyi idős koromban találtam volna, viszont újabban így áll a dolog. Egyre több az olyan történet, ami attól függetlenül, hogy tetszik, kicsit visszás érzéseket kelt bennem. Mert ha mondjuk a szereplők életkorát megnöveljük úgy 10 évvel, sokszor akkor lenne reális a viselkedés, a gondolkodásmód, az úgynevezett önállóság, amit én nem biztos, hogy szívesen vennék a 16 éves gyerekemtől. Viszont akkor kiesik a suli, mint töltelékközeg, ami maga után vonja, hogy bővíteni kellene a szereplőgárdát, így az egysíkú, mindenki-16-éves-és-ezáltal-valamennyire-egyen szereposztást színesíteni kellene, de úgy, hogy a főszereplő mássága még kiemelkedő legyen ezek mellett is. Ez viszont bonyolult írói eszközöket igényelne, ami valszeg elriasztaná a célközönséget. És ha kilépünk az iskolából a világba, a történet sem épülhet arra, hogy egyik óráról megyünk a másikra. Ez az egyik oldala. A másik meg erotika. Ezek a 16 éves kisfruskák olyan érettséget tanúsítanak szüzességük ellenére is a szex terén, hogy sok 30-as megirigyelhetné. Maradjunk a könyvnél. adott Folt, aki ugye nem 16, ezzel nem árulok el titkot, hanem sokszor 16. Normális esetben nem gerjed egy 16 éves kiscsajra, mert ennyi idő alatt némileg megváltozik az igénye a pasik nagy részének. Folt igazából a 30-as nők férfiálma, aki úgy játszik szerencsétlen 16 évessel, amit még egy felnőtt nő is nehezen tudna követni. Én egyszerűen ezekre a gyerekekre nem tudok gyerekként tekinteni, mert sem a történet, sem a viselkedésük nem ad rá okot, hogy 16 évesnek nézzem őket. És biztos vagyok benne, hogy ez a könyv is ezért tetszett, viszont erre meg nem szeretek gondolni, mert akkor mélyebb, bonyolultabb történetet akarnék, de ezt meg épp a tiniknek szóló világ nem engedi meg. Végül is, annyira nem vészes az iskolapadban üldögélni, sőt. Egyszóval ez a könyv jó, az ember úgy teszi le, hogy várja a folytatást.

Kiadja a Könyvmolyképző.

Már ígértem, hogy elkezdem megjelentetni a régi posztjaimat (néhányat már kitettem), mert a freeblog egyre megbízhatatlanabb. És azért épp ez a következő, mert Amadeánál volt szó a guilty pleasure-ről, és ez nekem egy ilyen könyv, és amíg a többi könyvnél az első kötet elolvasását követően kikopott a vágy, hogy folytassam, (mint pl. a Summoningnál), ennek nagyon is tervben van a folytatása. Csak még nem jutottam el odáig.