Itó Projekt - Harmónia

"Ebben a jövőben a tested közös tulajdon" - mondja a fülszöveg. Első olvasatra abszurd és pajzán már maga a gondolat is, hogy a testünket bedobjuk a közösbe, hiszen nincs semmi más, amit a jelen pillanatban jobban a magunkénak tudhatunk a testünknél. A földet eladhatják alólunk, elárverezhetik a lakásunkat, de a test az, ami felett a gazdája önálló akarattal bír.
Megtörtént az elképzelhetetlen, a Nagy Katasztrófa, az atom majdnem kiirtotta az emberiséget, ezért az öregek, a túlélők egy olyan világot akartak teremteni, ahol minden ilyen eseménynek gátat vet a mindennapi élet: létrehozták a Harmóniában telő hétköznapokat. Ez mindent lefed: a test tápanyagellátását és egészségi állapotát egy WatchMe nevű szer ellenőrzi, a médiát erősen cenzúrázzák a nyugalom megzavarására alkalmas képsoroktól, és a létezést átitatja a szeretet és a másikkal való törődés, vagyis létrejött egy vitalista, biokrata társadalom.
Ez még eddig jól hangzik, mármint ha csak úgy felszínesen gondolok bele. Ki ne élvezné, ha odafigyelnek rá és törődnek vele, még ha ennek egy része a nanotechnológia közbeiktatásával jön is létre?
Azonban mindig lesznek ellenállók, akik szembemennek az adott közeg szabályaival és elvárásaival. Ilyen volt Mihie Miach, aki kijelentette Reikadó Cíannak és Kirie Twannak, hogy a teste márpedig az övé, és ha akarja, el is pusztíthatja, és ha akarják, megtehetik ők is. Mihie megtette, öngyilkos lett, a két másik lány azonban túlélte.
Eltelt 13 év, Cían mintapolgár lett, Kirianban azonban ott buzogtak Mihie szavai, ő a frontra ment túlélni, majd hazatérve Cían a szeme előtt lesz öngyilkos, és ezzel egy időben közel 6000 ember próbálkozott meg az élete kioltásával, közel a felének sikerült is. Majd jött a hír: "A túszaim vagytok" - és Kirian feladata lesz kinyomozni, hogy ki tartja az emberek elméjét a markában, és mi a célja vele.

A címbe nem tudtam beírni a html-tageket, pedig igen nagy jelentősége van, ez ugyanis egy lezáró tag, és így, hogy </Harmónia>, nekem egyértelmű, hogy ez a sokak által vágyott lelki és testi béke végét jelöli. A könyvben végig vannak ilyen érzelem-jelölések, etml-ek, amik inkább csak érdekességek, nincs más dolguk, mint nyomatékosítani a lelkiállapotokat.
Nekem ez az ellentmondások könyve: az élet maga feszül önmagának szinte minden mondaton belül.

Az életünk Isten tulajdonából mindenki tulajdonává alakult. A "becsüld meg az életet" kifejezés éppen ezért jár ma oly sok jelentéssel.
Igen, pontosan úgy volt, ahogy Miach mondta.
Éppen ezért kell meghalnunk, gondoltam.

Olyan ideológiai és filozófia ellentmondásokat rejt ez az egész társadalom, ami számomra döbbenetes volt. Soha nem tudtam volna elképzelni, hogy az élet tisztelete lehet egyszerre az élet semmibe vétele is. Azzal ugyanis, hogy az embereket megfosztották a szabad akarattól, a negatív érzelmektől, a kóroktól, és az érzelmi terhektől, létrehoztak ugyan egy, a felszínen nyugodtan tűnő társadalmat, de elvették az emberektől az emberségük lényegét. Nem hibázhattak, hiszen alkalmuk sem volt rá, hogy hibázzanak, így az ingerküszöb egyre szűkebb lett, és lassan eljutottak oda, hogy amiket mi észre sem veszünk a telített zsírokkal és lelki instabilitással teli társadalmunkban, nekik hatalmas stresszt jelentett, és kezelésre szorultak.
Az élet tisztelete és egymás szeretete valamint az élethez való jog felügyelete számomra mélységesen ellentmond egymásnak. Már eleve egy megnevezésen belül mi az, hogy az élethez - való - jog, ráadásul azt miért kell felügyelni? Van ennél tiszteletlenebb dolog?
Egy steril, kalóriaszegény, mindig mosolygós társadalmat alkottak, ami véleményem szerint külső irányítás nélkül totálisan életképtelen lenne. Ők is erre jutottak, ugyanis a testet ellenőrzésük alatt tarthatták, minden egyes sejtjét, kivéve az agyat, és érezték is a hiányát. Egyértelmű, hogy a következő lépés az akarat irányítása, amivel minden bűnös gondolatot és késztetés ellenőrzés alatt lehetne tartani, és ezzel együtt ki is lehetne irtani. Nem véletlen, hogy Itó sokat emlegeti ezzel a társadalmi berendezkedéssel kapcsolatban a nácizmust, több tudós is konkrétan kijelenti, hogy a nácizmus ugyan rossz volt a világnak, viszont megteremtették a jövő biokrata társadalmának alapjait.
Azért nekem elgondolkodtató, hogy mennyire mentes ez a társadalom a nácizmus egyéb járulékos dolgaitól.

Részemről azt gondolom, hogy az élet rossz dolgai egyrészt törvényszerűek, mert ha mindig nem eshet, a nap sem süthet mindig, másrészt kötelező kellék a fejlődéshez. Ha ezt elveszik tőlünk, nincs hova tovább, ráadásul belekényszerítik az embert egy olyan létbe, ami pont attól lesz frusztráló, hogy minden olyan szép és jó és mosolygós.
A tökéletes harmónia természetellenes, legalábbis abban az értelemben, ahogyan mi, emberek képzeljük el magunknak a harmóniát.

Nehezen haladtam a könyvvel, de nem csak az időhiány volt az oka; ezeket a mélységes ellentmondásokat elég nehéz volt feldolgoznom, mert szinte minden mondata gondolkodásra és választásra kényszerített. Olyanokon kellett elmélkednem, hogy élethez való jog, felinstallált nanodoki, rózsaszín gyógyhadtest, kikapcsolhatatlan figyelőrendszer - érzitek, micsoda szakadék van az egy szóba helyezett fogalmak között, ami most már egy harmadik dolgot jelöl?
Mindenképpen újraolvasós lesz. Itó zseniális filozófus... De én ragaszkodom a tudatomhoz és a boldogságomhoz is, mert a kettő csak együtt ér valamit.

Kiadja az Ad Astra.