2019/05/27

Témázunk - Azok az ijesztő magyar írók

Mai témázásunk a jó magyar írókról szól, vagyis hogyan találtunk rá kedvenceinkre, és miért őket olvassuk, és nem másokat.
Finoman szólva is nagyon óvatos voltam mindig, ha magyar írót láttam a könyvre nyomtatva, pedig erre se a neveltetésem, se a gyerekkori tapasztalataim nem adtak okot. Egy jóideje meg akkor vagyok óvatos, ha magyar író nem a saját nevén jelentet meg könyvet. Hja, nehéz a kedvemre tenni.

Gyerekként imádtam László Endre Szíriusz kapitányos könyveit, Janikovszky Éva mesekönyveit, Bálint Ágnest, később Mág Bertalant, akikre emlékszem. Azt hiszem, ebben az időszakban elég sok külföldi névvel rendelkező magyar írótól olvastam, csak akkoriban ez nem érdekelt.
Olvastam Leslie L. Lawrence-et is, bár őrá pár könyv után ráuntam, amikor feltűnt a sablonossága. Azt mondjuk nem tudom, mikor jöttem rá, hogy ő Lőrinc L. László, nekem ez a két név már ősikdőktől fogva összefonódik.
Aztán megváltozott az érdeklődésem, elkezdtem az antikváriumokat járni, és szerintem nem túl sok magyar író került a kezembe, meg akkoriban egyáltalán nem gondoltam, hogy nekem erre figyelnem kellene.
Utána blogger lettem, és ez azzal is járt, hogy elkezdtem másképpen nézni a könyveket, pl. néha-néha felfigyeltem apróságokra, például a fordításra. Tudom, nem apróság, sokszor minden ezen múlik. Meg a szerkesztőn. Van néhány kedvenc fordítóm, de közülük csak Kleinheincz Csilla írt könyvet is. Nála biztos voltam benne, hogy aki így tud fordítani, az biztosan könyvet is így tud írni, úgyhogy szemernyi kétely sem volt bennem, olvassak-e tőle. Annyira, hogy még dedikáltattam is vele.:)

Azt lehetne gondolni, hogy akkor ez adott egyfajta lendületet, hogy a hazai írók felé forduljak, pedig nem, sőt, csak kritikusabb lettem. Főleg, mert egy időben egyre-másra kaptam felkéréseket még (vagy azóta sem) meg nem jelent íróktól, hogy olvassak és véleményezzek. Ezeket mindig visszautasítottam, két okból: az illető valószínűleg csak annyit látott, hogy nahát egy blog, ahol megjelenhet, de azt már nem nézte meg, milyen típusú blog, mert a legtöbbje romantikus írás volt, én pedig nem vagyok az a kísérletező alkat a kedvenc műfajaimban sem, nemhogy pont romantikus regényt véleményezzek. (Arra most ne térjünk ki, hogy ezzel valószínűleg nem csak a saját idegrendszerem kíméltem meg, de az alkotóét is.)
A másik pedig, amin nagyon el sem kellett gondolkodnom, adta magát: én a kiforrott írásokat kedvelem, a kész terméket, amik már átmentek egy kiadó szűrőjén, (vagyis jópár ember már olvasta, bár még ez sem biztosíték semmire), és jónéhány komolyan vehető olvasóén is. A külföldi írók helyzete emiatt sokkal egyszerűbb, több vélemény és nézőpont áll a rendelkezésünkre, ha dönteni kell. Nem szeretnék az első néhány ítész egyike lenni, akinek kritizálnia és indokolnia kell, gondolatokat hozzáfűznie, logikai buktatókat felismernie, hiányosságokra figyelmet felhívni, amikből az író okulni és tanulni tud. Én azért olvasok, hogy jól érezzem magam, ha ezt megkapom, az remek, ha meg nem, ne kelljen már kisdoktori elemzésben megindokolnom, mi miért jó vagy nem jó. Nem vagyok sem lektor, sem szerkesztő, és nem vagyok kibiztosítva felőle, hogy a történet kárpótol a belefeccölt energiáért. Hogy csúsztam-e le emiatt valami jóról? Egészen biztosan.

A következő név, ami felmerül a múltból, Jónás Zsolt. Mondjuk ő rácáfol a fentiekre, nem volt kipróbálva mások által előttem, egyszerűen megfogott a történettel, a táltossal és a horroros beütéssel. Azóta is sajnálom, hogy nem írt többet, szívesen olvasnék még tőle.

A másik nagy kedvenc, aki szintén kipróbálatlan volt, amikor kézbe vettem, Gaál Viktor. Ő azóta is rendszeresen alkot, hogy az Archét olvastam, a 'mit vegyek elő legközelebb' képzeletbeli listámon mindig rajta is van. Pont ezért kicsit gondolkodtam is egyébként, hogy akarok-e én erről témázni, pedig az én ötletem volt, mert annyi mindenki rajta van ezen a listán, hogy ha kicsit következetesebb lennék, és nem ad hoc olvasnék, ez a poszt is több íróról szólna.

Sansa volt az egyedüli, még meg nem jelent, akivel kivételt tettem, de csak mert egy baromi izgalmas és érdekes sci-fi világot teremtett meg, ráadásul több köteten át, amiket szépen követtem is végig. Azóta már kiadták, de jóideje nagy róla a hallgatás, igazán azt sem tudom, meddig jutott a megjelenés. Emlékszem, a végefelé behozott pár olyan dolgot, ami  nekem már nem jött be, és előkerültek azok a tipikus író-olvasó ellentétek, amik minden közelebbi kapcsolatot tönkrevágnak. Egy író ne várja el, hogy mindennel egyetértsek, én mint olvasó meg ne akarjam, hogy máshogy történjenek dolgok, mint ahogyan az az író fejében létezik. Az író dolga, hogy írjon, aztán ha kiadta magából, amit ki kell, engedje el a történetét, és hagyja, hogy az olvasóból egészen mást váltson ki, mint amit ő képzelt, hogy ki kellene. Tanulságos időszak volt, azóta távol tartom magam a közvetlen író-olvasó kapcsolatoktól, még akkor is, ha alapvetően nagyon kellemes és érdekes eszmecseréket folytattunk, igazán negatív dologra nem emlékszem. (remélem, Sansa sem.:D)

Biztosan van, aki azonnal vágta, hogy On Sai kit takar, én sokáig inkább nem kutakodtam, csak idővel tisztázódott a helyzet, hogy ő Varga Bea, a Kmk szerkesztője, aki mellesleg baromi jó humorérzékkel van megáldva, és azóta is várom az új Calderon regényt. Tudom, van Szivárgó sötétsége is, azt is akarom majd folytatni, ott a listán, de az én nagy kedvencem az űrkapitány. Felidulásból elkövetett vásárlás volt egy karácsony előtt (időnként dacosan úgy döntök, hogy akkor én most veszek könyveket. és veszek könyveket. az év nagy részében visszafogom magam.), és éjszakába nyúlóan olvastam, annyira élveztem.

Gaura Ágnes könyveivel már némileg hadilábon állok, elég hullámzó, mennyire tudja érdekesnek megírni. Mármint számomra érdekesnek, mert a téma ( vámpír és táltos keverése) baromi jó lenne, de mintha nem találná az egyensúlyt a magyar hitvilág, a humor, és a könnyedség között, valahogy mindig úgy billen a mérleg, hogy ami igazán érdekes, az elsikkad. De lehet, hogy csak én vagyok a hibás, mint olyan olvasó, aki nem rendelkezik kellő érdeklődéssel mások szerelmi élete iránt, nem tudom.

A Novum kiadó egy magánkiadó, aki itt megjelenik, kemény pénzeket fizet a kiadásért, hogy aztán ebből mennyi térül meg... leginkább szerintem semmi.
Loranys Creighton egyike volt azoknak, akik tehetséget éreztek magukban a könyvírásra, és tudjátok mit? Meg is van benne. Hogy Anita Blake koppincs lenne? Lehet, ettől LC még nagyon jól összerakta ezt a könyvet, van humora, végig pörög, egyszer sem ül le a történet, és minden megvan benne, hogy elszórakoztassa az olvasót úgy, hogy az közben nem akar hibákat keresgélni. Hogy koppincs, az lehet, de ebből a szempontból lényegtelen, mert lehet, hogy az ötletet Hamilton adta, de a megvalósításban már nem segített, ahhoz LC tehetsége kellett. Ő is egykönyves író lett, gondolom, éli az életét, mert mintha akkoriban végzett volna a gimiben, amikor megjelent a könyve.

Baráth Katalinnal szintén magánkiadásban ismerkedtem meg, ő azóta az Agave írója lett, szerencsére. Szerintem az igazán jó írók és a kiadóik megtalálják egymást idővel, ő is aztán annyi regényt írt, hogy egyelőre csak rendesen le vagyok belőle maradva.

Remek írók még Harrison Fawcett és Anthony Sheenard, akiket ugyanúgy lehet Fonyódi Tiborként és Szélesi Sándorként is látni. És ha már elsőre a sc-fi - fantasy vonal merült fel, nem lehet kihagyni Raana Raast, Görgey Etelkát, aki szintén fordító is, meg lelkész is, és bár hatalmas rajongótábora van a Csodaidők sorozatnak, mégsincs egyszerű dolga a kiadókkal. Írói kvalitásai megkérdőjelezhetetlenek, a témájával viszont nem tudunk egymásra hangolódni.

És hogy kicsit komolyabb irodalmat is elővegyek, Lugosi Viktóriát mindenképpen meg kell említenem. Több szempontból is kedvencem, egyrészt úgy ír szépirodalmat, hogy nem akarok magamon eret vágni tőle (talán nem is igazi szépirodalmár? eléggé bizonytalan vagyok, ki is a szépíró), másrészt nagyon bejönnek a témái, amiből sosem marad ki egy kis zsidóság.

Csabai Lászlót majdnem kifelejtettem, pedig igazi élmény olvasni a könyveit. Olyan jellegzetes hangja és írásmódja van, amitől abszolút minőségi időtöltés lesz, bármit is ír, történelmi krimit (Szindbád-sorozat), vagy novellákat.

És hogy ennyi jóság után mire fel a posztcím? Mert úgy alapból a magyar írókkal sokkal kritikusabb vagyok, nem véletlenül. Időnként kirobban egy-egy botrány, ami figyelmeztet, kinek a könyvét kerüljem messzire, ki az, aki nem tudja helyén kezelni a kritikákat, meg persze arra, hogy ki az, aki még nemhogy nincs kiforrva, de nem is biztos, hogy írással kellene foglalkoznia.
Vannak aztán persze olyanok, akikre nagyon kíváncsi vagyok, csak még nem jött a belső késztetés, hogy pont őt, és nem mást: Benyák Zoltán, Száraz Miklós György, Moskát Anita, Bán Mór, Hász Róbert, Goldenlane. Meg persze a fentebb felsoroltak többi könyve, amiket még nem volt időm kézbe venni.

Többiek kedvenc magyarjai:

Csatlakozók:
Sister


13 megjegyzés:

  1. Az előolvasásról jól összefoglaltad - szórakozni akarunk nem a hibákat kerülgetni, ezért tartózkodom általában én is a magánkiadásban megjelent könyvekről.
    Lugosi Viktóriát most kivettem a könyvtárból, ha már te is és Pupi is elismerően írtatok róla :))
    Moskát Anitát ajánlom neked, én mindkét könyvét olvastam és nagyon egyedi világot épít - nemsokára elkezdem az új regényét is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szerintem nem fogod megbánni Lugosit.:) melyikkel kezded?
      Moskát már olvasón van, két könyvvel, csak időt nem mellékelnek a könyvekhez sajna.:D a legújabb könyvét egyelőre csak figyelem, nem tudom, mennyire nekem való lesz, még várok valami jelre, idézetre, vagy valamire.

      Törlés
    2. Erről az "időt nem mellékelnek a könyvekhez" gondolathoz, milyen durva lenne már, ha tényleg csak akkor gyarapíthatnád a könyvtárad, ha meglenne hozzá az adott időkeret, ami alatt majd el is olvasod a könyvet. :O CyberReading :D

      Törlés
    3. én lehet, hogy örülnék egy ilyen korlátozásnak.:D sokszor már nyomaszt a választék, és nem tudok mit olvasni, annyi mindent akarnék.

      Törlés
  2. Az álnév alapjáraton nem lenne baj, de olyanokat találnak ki legtöbbször, hogy már az eltántorít, mert lesír róla, hogy gagyi az egész koncepció.
    Loranys Creighton? Jesszus. Na, neki sem szavaznék bizalmat, evvan.

    Hú, Kleinheincz Csillát kihagytam a saját posztomból... Az Ólomerdőt elég régóta szeretném már olvasni tőle. Ó bakker, te meg Baráth Katával vagy lemaradva? Mit nem olvastál még?

    Én őszintén szólva minden ilyen amatőr felkéréstől viszketek, hogy véleményezzem. Szíves-örömest, amint megjelent egy RENDES kiadónál (nem magánkiadásban), és amint olyan a téma, hogy érdekeljen is. Egyébként sajnos nincs időm ilyenekre, kedvem meg pláne. Én is azt szeretem, amit már előszűrtek azért, én nem akarok a szűrő lenni - persze néha lektorálást azt szívesen csinálnék, hogy kigyomláljam a typokat, amikor az ízlésemnek túl sok maradt egy könyvben, de az teljesen más tészta.

    "Egy író ne várja el, hogy mindennel egyetértsek, én mint olvasó meg ne akarjam, hogy máshogy történjenek dolgok, mint ahogyan az az író fejében létezik." Ezt a Trónok harca margójára is írhatnánk most, aktuális. :D

    Lugosi Viktória szerintem szépirodalom. És valóban tök jó, hogy nem az érfelvágós fajta. :)

    A listánkon van pár közös név, akikkel még ismerkedni akarunk. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Creightonnál nekem annyi előnyöm volt, hogy recire kértem, és azóta már kétszer elolvastam, szóval teljesen elégedett vagyok. szerintem nem a te könyved, bár lehet, hogy pihentebb pillanatodban élveznéd.

      Katától csak kettőt olvastam, plusz az arkangyalost, amit utáltam.:D de a Veronos könyveit szeretem.

      nemnem, a trónok harcás hasonlatot visszautasítom, ez a förmedvény, amivé vált, a forgatókönyvírók baromsága. Martin remélhetőleg tanult a hibáikból, mert azt nyilatkozta, hogy a könyv egészen más lesz, ha egyszer folytatni fogja végre. állítólag már nem sok hiányzik hozzá.
      meg más az, hogy nem szeretem, ha minden oldalon kefélések vannak, és ne legyenek benne, és más az, amikor remek karakterekből egybites hülyéket csinálnak, csak hogy passzoljon a storyline-hoz, és végre befejezhessék.
      úgy tűnik, érik egy egy GOT-os poszt.:D de nem fogok írni, teli van a net velük, és még igazuk is van.:)

      Törlés
    2. Tényleg, már emlékszem, hogy nem szeretted az Arkangyalt, kár érte. Én meg az utolsó Veront nem szerettem, szóval biztos imádnád! :D

      Elfér a neten még pár Trónok harca vélemény! :D Én is gondolkodom, hogy írok egy posztot róla.

      Törlés
  3. Nima, nálad aztán találtam magamnak új írókat, szerzőket :) Csabai Lászlót meg is jegyeztem magamnak.
    Meg rácsodálkoztam olyanokra, hogy jé, tényleg én is olvastam néhány L.L. Lawrence könyvet tiniként :DD de annyi bőven elég is volt.
    Benyák Zolitól két könyvet is olvastam, meg Moskát Anitától a Horgonyhelyt, valamiért nem írtam bele őket a posztba, de jók voltak amúgy és szerintem mindkét szerző tetszene neked.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csabaiban nem fogsz csalódni, főleg, ha szereted a múlt századi, lassú és stílusos krimiket.

      Törlés
  4. Óh, annyira igazad van a kezdő író vs kiadónál jelenik meg a könyv, vagy sem témával. Én is inkább azokat részesítem előnyben, ahol van mögötte kiadó, szerkesztő, borítótervezés, korrektúra, némi marketing. Persze egy jó könyvet eladhat maga a történet is, olvastam ilyet is magyar vonalon, de sajnos még nem annyira kiemelkedőt, hogy aztán rajongója legyek a szerzőnek, vagy éppen eszembe jusson a saját posztom megírásánál :D Én az angol néven publikáló magyar írókat sem igazán kedvelem, mert miért nem vállalja a nevét? Mit sunnyog már??? :D Baráth Katalint mindenki imádja, otthon áll a polcomon A fekete zongora, és akarok Dávid Veront olvasni, remélem, hogy nem ették meg a molyok a könyvet az évek alatt. Lugosit is szeretnék olvasni, meg On Sait is, szóval köszi az ajánlót neked is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ez úgy alapból vonatkozik minden könyvre, hogy vannak a jók, a szimpla átlag, amíg olvasod tök jó, aztán becsukod és elfelejted, és ebből rengeteg van. nagyon nehéz kiemelkedni valami ütőssel, amire a legtöbben tudják mondani, hogy bakker, ez igen.
      nekem a magyarok közül On Sai meg Csabai ilyen, nyilván mert a témaválasztás meg az írásmód közel áll hozzám.

      Törlés
  5. On Sai for President! :)) én a harmadik Szivárgó Sötétség regényt várom, de egye fene, jöhetne Calderonból is folytatás.

    Csilla Ólomerdõje nekem sajnos nem jött be, pont rossz idõben olvastam, holott tényleg klasszul fordít is. Ú, a Csodaidõk már évek óta itt áll a polconom, nagyon gáz, h nem bírtam elolvasni. Pedig Etától anno fanfictiont is olvastam, nagyszerûen megírt mûvet.

    Benyák Zoli nálam szerelem, sok könyve fantasy, de például a Csavargók dala hajléktalanokról szól, és brutálisan, véresen realista.

    Baráth Katalint még nem olvastam, de várólistás ;)

    (Kezdõ író nem garancia még befutott kiadónál sem, mondjuk én alapvetõen hajlamos vagyok új neveket nyomdai pdf-ként elkérni. De pont tavaly volt olyan, mikor vissza kellett mondanom, mert éreztem 50 oldal után, hogy én vagy nem fogom elolvasni az adott regényt, vagy csak rosszat tudnék róla írni. Nagyon csajos, romantikus dolgokat nem vállalok, de krimit sem :D)

    VálaszTörlés