2012/08/04

Gondolatok a ponyváról

Nem akarok a Tótisz-féle fordításon lovagolni, hiszen nem olvastam az eredetit, nem olvastam a magyart sem, nem is tervezem, de a könyvesblog Tótisszal készült interjúja és a leiterjakab boncolgatása kicsit elgondolkodtatott.

Először is leszögezem, hogy szeretem a ponyvát, de igazából ezt csak azért merem ennyire konkrétan kijelenteni, mert a szépirodalmat nem veszi be a gyomrom, így hát ami nem szépirodalom, az csak ponyva lehet, az egyszerűség kedvéért. Hogy magát a fogalmat ki hogyan definiálja, az már egészen más kérdés, mert szépirodalom és szépirodalom között is van különbség, mint ahogyan ponyva és ponyva között is. Vannak a nagyon ponyvák, meg a kevésbé azok, a rangsort mindenki tetszés és vérmérséklet szerint maga állítja fel magának.

Amiről most írnék, az először a Twilight olvasása közben fogalmazódott meg bennem, és nem tudom, hány könyvre lehet még igaz, biztosan jónéhányra. Akik olvasnak idegen nyelveken is, és összevetik a magyar fordítással, azok tudják, hogy időnként óriási különbség szokott lenni. Belenézve a Twilight eredeti angoljába látható, hogy lehet élvezni alapfokú angollal is, és ez egy angolul csak kicsit tudónak még külön élvezetet is ad.
Amiről konkrét tapasztalatom van, az Moning Fever-sorozata. Ehhez már nem elég az alapfokú angol, itt bizony megdolgoztatja az ember agyát, hogy összerakjon egy-egy mondatot.
És beleolvasva a Fifty Shades-be, szerintem ez valahol a kettő között van, de inkább a Twilight egyszerűségéhez áll közel.
Ezek magyarul úgy néznek ki, hogy a 50 shades-et meg a Twilightot átültették egy roppant primitív nyelvezeten megírt magyarra, Moningot pedig úgy fordították le, hogy a könyv elejétől jellemzi valami sajátosan egyedi stílus, ami annyira nem egyszerű, viszont nem érzem, hogy köze lenne az eredeti stílushoz.

És itt jön elő a fordítás, és a fordító személyisége, ami a Fever-sorozatban egészen nyilvánvalóan látható: Laskay Ildikó hozzáadott valamit magából, és ettől lett olyan jó a magyar kiadás. Mert attól, hogy nem ugyanazt adja, mint amit én éreztem az eredeti olvasása közben, szerintem a magyar fordítás igencsak jól sikerül.
A Twilight egy olyan könyv, legalábbis szerintem, ami azzal ejti foglyul a rajongókat, hogy olyan emóciós ingereket gerjeszt roppant egyszerű szavakkal és képekkel, amire kevés könyv képes. Ezt teszi angolul is, és ez a része magyarul is tökéletesen hat.
A 50 shades-et ilyen szempontból nem ismerem, és nem is fogom megismerni csak azért, hogy alátámasszam az állításomat, de azt gondolom, hogy ez a könyv az érzékekre próbál hatni, és látván az eladott példányszámok mennyiségét, és a rajongói véleményeket, azt hiszem, maradéktalanul beváltja azok igényét, akik emiatt veszik kézbe. Olvasva a neten közzétett részletet a fordításból, nekem ez túl egyszerű ahhoz, hogy azt mondjam rá, megérné tölteni vele az időmet.

És a hosszú bevezetés után elérkeztem a lényeghez.
Én értem, hogy fordítani kell, és azt kell lefordítani, amit eredetiben írtak, de a könyvesblog kommentjei között (fogalmam sincs már, hogy hol, én el nem olvasom még egyszer az összeset) azt írta egy másik fordító, hogy vannak esetek, amikor magyarítani kell. Eredetiben nyilván van értelme bizonyos kifejezéseknek, amik magyarul semmit nem mondanak, viszont van ennek magyar megfelelője, amit ilyenkor a helyére kell tenni. Így alapvetően a könyv némileg "átírásra" kerül, ha a szó szerinti fordítást nézem, viszont azt adja, amit a könyv eredetiben is közölni akart. És szerintem ez lényegesebb, mert így fogjuk tudni mi is, hogy adott helyzet kire milyen hatást gyakorolt, míg a szó szerinti fordításnál esetleg nem értjük, hogy jön ez ide, csak tudomásul vesszük, hogy ez mekkora baromság már.
Na, és a lényeg ebből következően az, hogy szerintem egy fordításnál a könyvet újraírja a fordító, és ez innentől már csakis az ő igényességén múlik, hogy kinél mennyire üti meg a lécet. Amit nem tudok, hogy az igényesebb magyar miatt illik-e tőmondatokat összevonni, hogy abból mondjuk ne 10 darab 3 szavas mondat legyen, hanem mondjuk két mondat, ami hűen tükrözi az eredeti 10 mondatot, de mégsincs az az érzése az embernek, hogy ezt egy értelmi fogyatékos írta.
A Twilight erre remek példa. Meglepődtem, amikor nagyon hangosan Rakovszky Zsuzsa nevét adták az első könyvhöz, azon meg még jobban, hogy elvállalta és lefordította. Ő szépirodalmi író, gyönyörű nyelvezettel, és  még ha a témái messze is állnak tőlem, öröm olvasni, olyan szépen ír. A Twilight minden, csak nem igényes és szép. Azon túl, hogy elképzelésem nincs, hogy bírta ezt ki, elgondolkodtató, hogy még csak a szándéka sem merült fel annak, hogy egy kicsit komolyabb mondatszerkezeteket hozzon benne össze.
De mondom, nem tudom, hogy mennyire kötelező egy angolul három szóból álló mondatot egyetlen szóként lefordítani, még ha 10 ilyen is áll egymás mellett, és még ha összevonható is lenne a mélységesen mély gondolatok közlése érdekében. Csak eszembe jutott, hogy lehetne ezt másképp is.
És itt van az 50 árnyalatos könyv, aminek eredetiben tényleg vannak árnyalatai, és ami magyarul totál hiányzik. Na, nem kell azért olyan hatalmas igényességet elképzelni angolul sem, de ez tipikusan az a könyv, amit lehetett volna kicsit színesebben fordítani is, mint ami végül sikerült belőle, így sokkal élvezhetőbbé és átélhetőbbé tenni. Merthogy ennek ez lenne a célja. Nyilván, ha az ember kézbe veszi magyarul, és belemerül, nem fog ilyeneken agyalni, mert sodorja magával a történet, ha meg nem, akkor úgyis félreteszi, de ha kifejezetten ebből a szempontból nézem az ilyen jellegű, számomra aljaponyva könyveket, akkor azt kell látnom, hogy a fordítók olyan mindenmindegy alapon slendriánul összehoznak valamit, mondván, jó lesz ez annak sok birkának. Persze, jó lesz, mert sokan nem olvasnak eredetiben, így kénytelen megelégedni ezzel, mert ugye ezt legalább értik. Meg aztán azt is be kell látnom, hogy nem feltétlen az igényesség vezeti a kezünket, amikor kézbe veszünk könyveket, mert az már elég szubjektív, ki mitől mászik a falra, és mitől nem tetszik neki egy könyv, vagy mi kapcsolja ki.

Ezek a populáris olvasnivalók, amiket falunk, nagyon alattomos módon formálnak minket. Hasonló típusú könyvek olvasására sarkallnak, viszont az ilyen fordítások nem hozzák magukkal az igényt az igényességre. Visszagondolva, hogy gyerekként vagy fiatalabbként micsoda könyveket olvastam... hajjaj. Némelyiket ma is kézbe venném, de sok van olyan, amitől messzire szaladnék, de akkor szerettem, szórakoztam rajta, élveztem a történetet. Szépen lassan jutottam el odáig, hogy elvárásaim legyenek, hogy bizonyos szempontok alapján szűrjem a könyveket, szóval tisztában vagyok vele, hogy ez nem egyik napról a másikra történik, éppen ezért elgondolkodtató, hogy mennyire nem törődnek manapság azzal, hogy a nyelvezet tükrözzön valami szellemi színvonalat. Inkább azt látom, hogy határidő határidő hátán, legalábbis sokszor erre hivatkoznak a fordítók, kiadók, ha valami gikszer van a könyvvel, és ilyenkor a minőség minden szempontból háttérbe szorul. Mi meg azt olvassuk, ami jut: sokszor bugyuta, primitív mondatokat ott is, ahol lehetne egy kicsit összeszedettebb és a hótegyszerűnél egy fokkal bonyolultabb.
Azért, mert valami ponyva, még nem kell feltétlenül igénytelennek és ostobának lennie, és különösen a sikerkönyveknél kellene erre ügyelni, amit valószínűleg nem 100 ember fog olvasni.

Hogy miért? Mert ha valaki már belefeccölt egy rakás pénzt a kiadásba, és minden ezzel járó költségbe, és borsos árat vasal be az olvasón, legalább olyan munkáért kérjen jó sok pénzt, amit megéri honorálni az összeggel. Biztosan sokan vannak, akik nem foglalkoznak olyasmivel, mint stílus, meg összetett mondat, meg karakterek, meg hasonlók, de igenis van annak a kevés olvasói rétegnek egy olyan szegmense, akinek ez fontos, még akkor is, ha ponyvát olvas és nem szépirodalmat.
Vannak azok a fordítók, akik a minőséget képviselik, például Sóvágó Katalin, Szűr-Szabó Katalin, Ttoth Bendek vagy Pék Zoltán, és úgy vagyok ezekkel a nevekkel, hogy ha tudom, hogy az ő munkájuk, bátran kézbe veszem. Nem tudom, hogy szoktak-e szöveget feljavítani, lehet, hogy csak szerencséjük volt a választásokkal, és olyan könyveket kaptak, amik nem igényelték, hogy nyelvi szinten nyúljanak a szövegbe.
Az viszont biztos, hogy egy olyan fordítás egy ekkora hype-nál, mint amit Tótisz kiadott a kezéből, csakis hátrányosan befolyásolhatja a fordítóról alkotott véleményt. Nem ismerem különösebben a munkásságát, az interjú alapján viszont kiderült, hogy tisztában volt azzal, hogy ez egy sikerkönyv, nálunk is az lesz, mert azt akarják, hogy az legyen, mégis képes volt ennyire igénytelen munkát kiadni a kezéből. Az 50 árnyalatból hiányzik az összes árnyalat, ez tisztán kiderül az összehasonlításnál abból a részletből, amit el lehet olvasni a könyvből, és ez lehet, hogy elmegy egynek, mert ettől még mindenki elolvassa, aki akarja, viszont ettől ez még egy rossz és igénytelen fordítás marad. Tótisz neve végleg összeforrt a 50 árnyalattal, akár akarja, akár nem, ez előre látható volt, ezért nem értem, hogy miért nem ügyelt rá, hogy még ha nem is fekszik a szépirodalomhoz szokott fordítókájának, legalább átültessen valamit ebbe is abból az igényességből, amit a többi könyv fordítása közben alkalmazott.
Persze, ez bármelyik fordítóval előfordulhat, és lehet rohammunkára vagy határidőre hivatkozni, de mindig lesznek szerencsére olyanok, akiknek ez a kifogás kevés lesz magyarázatnak az igénytelen, színvonaltalan fordításra.
És tök jó, hogy egy csomó ember elolvassa ezeket a könyveket, és kivesézi, és tök jó, hogy van ez a ma már hétköznapinak számító közeg, az internet, ahol azonnal információhoz juthatok, mert meg is osztják mindenkivel, az írók, kiadók, fordítók nagy bánatára, és azon olvasók nagy örömére, akiknek nem mindegy, mire adnak ki pénzt, akik elvárnak bizonyos színvonalat egy más szempontból talán színvonaltalan könyvnél is.
Share:

24 megjegyzés:

  1. Most végeztem a könyvvel, pont írni akarok róla... én nem látok nagyon benne mélységeket, így csak azért hiszem el, hogy az angolba vannak, mert ti mondjátok.
    De azt kell mondjam kicsit értetlenül állok most is a könyv nemzetközi sikere előtt. Amit itt művelnek, azt 30-35 éves korig az ember megcsinálja, szóval még újdonságértéke sincs.
    Igazából ugyan azért veszik mint a cukrot, amiért a Twilight-ot... A hangulat miatt, a férfi karakter leplezetlen szenvedélyessége miatt. Minden nő azt szeretné, ha így kívánnák, és törődnének vele, és valljuk be ez csak igen keveseknek sikerül.

    VálaszTörlés
  2. még régebben írtam erről (bár nem túl részletesen, mert sokan szeretnek magukra venni dolgokat, és megsértődni), hogy miért is olvassák ezeket a könyveket.
    mert szeretnék, ha velük is megtörténne, vagyis nyilván hiányzik az életükből a hasonló élmény.
    nem pont a bdsm, hanem inkább a szenvedély, meg minden más, amiket ezekben a könyvekben első kézből megkapnak.
    és akkor jön a felhúzott orr, és mindenki kijelenti, hogy az ő házassága és szexuális élete rendben van, hogy jövök én ahhoz, hogy ezt megkérdőjelezzem.
    és ugyan eszemben sincs megkérdőjelezni, de azért levonhatóak következtetések ezeknek a könyveknek a hatalmas sikereiből: hiányt pótolnak. nyilván mindenkinél más ez a hiány, de itt nem arról van szó, hogy nem találkozhatok sárkánnyal, csak a könyv lapjain, mert ezek a dolgok a való életben is előfordulnak, csak nyilván jóval visszafogottabban, és kevésbé egyértelműen.
    és valószínűleg ebben van a sikere. úgy megy a huzavona a könyvek lapjain, hogy közben egyértelmű: megdöglenek egymásért. ez a való életben soha nem nyilvánvaló, egy kisebb önbizalommal rendelkező ember a huzavonát elutasításként értelmezi, mert hiányzik a biztos tudat, hogy a másik megdöglik érte.
    ez persze csak egy indok lehet a sikerre, ott van a szenvedély, amit te is írsz, amit szintén kevesen tudnak hozni a való életben, meg még ki tudja, mi: romantikus udvarlás, rizsporos hangulat, abroncsos szoknya, lovagok, hasonlók.
    ami nekem érdekes, hogy amikor ilyen érveket hozok fel a siker okára, mindig azt kapom, hogy senki nem azt várja, hogy átélje azt, amit olvas. szerintem ez egészen egyszerűen nem igaz, de mindegy, ezen már nem is akadok fenn.:) az viszont igaz, hogy ha mindez a való életben mégis megtörténik, az egészen más hatással fog járni, mint amit egy könyv kivált.
    szóval elhiszem, hogy hiányt pótolnak, és ha már sokak örömére léteznek, legalább ügyelni kellene némi minőségre. amennyire csak lehet.
    a leiterjakabon is látszik, hogy nem olyan mélységeket kell itt várni, mint mondjuk Joanne Harrisnél, de lehetett volna árnyalni, és akkor már egészen más minőségű szöveget olvasunk.

    VálaszTörlés
  3. Akkor egy kis előzetes a könyv mélységeiről: http://www.youtube.com/watch?v=on3JCwnwHbU

    VálaszTörlés
  4. ez nagyon jó.:DDD szegény, azért nem irigylem.:D
    lehet, inkább ezt kéne filmen kiadni, mennyivel szórakoztatóbb.

    egyébként én nem azt akartam mondani, hogy a könyvnek mélységei vannak, hanem azt, hogy a primitívséget is lehet kevésbé primitíven tálalni.
    """Christian Grey lába... hú... mi van egy mezítelen lábban? - könyvben
    Christian Grey's feet... wow... what is it about naked feet?
    „Mi is olyan izgató egy mezítelen lábban?" """ - nem sokkal szebb így?

    a kedvencem:
    """Kitámaszt a saját melltartóm. - könyvben
    I am trussed up by my own bra.
    El nem tudom képzelni, mire gondolt a fordító, amikor megalkotta ezt a mondatot. Valójában gúzsba köti a nénit az a melltartó."""

    ezek a leiterjakabról vannak, és ez utóbbi nem csak azt példázza, hogy egy férfinak fogalma sincs róla, mit csinál izgalmi helyzetben egy melltartó, de láthatóan nem is érdekelte, mit fordít, különben odafigyelt volna. ezek csak leiterék lehetőségei, de az tuti, hogy a Tótisz féle megoldás igencsak igénytelen.

    VálaszTörlés
  5. Igazából én nem olvastam a Tótisz interjút, meg a keiterjakab blogot is csak egy pillanatra néztem meg, mert valahogy már nyakig vagyok ezzel a könyvvel, és szeretném elfelejteni :).
    Azt tudom, hogy ismerek pár fordítót, igaz csak távolabbról, de tudom, hogy igenis van úgy, hogy sokáig ülnek egy kifejezés felett, hogy eltalálják a legjobb jelentésbeli árnyalatot - ha már az árnyalatoknál tartunk.
    Valahogy úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy az ember bármit is kiad a kezéből, annak nem kell tökéletesnek lennie, mert nem is lehet minden tökéletes, de azért meg kell próbálni kihozni azt, amit tudunk. Tótisznak azt hiszem voltak azért tisztességes fordításai is, lehet ez egy fércmunka volt, amin még egy körben magyarított volna, aztán rájött, hogy nincs kedve hozzá, tényleg nem tudom, de az is igaz, hogy ez az egész nem lenne ekkora botrány, ha a fordító alkalmas lenne bármiféle normális reakcióra. A dolog egyébként engem akkor bosszantana nagyon, ha ez valóban jó könyv lenne.
    Azt hiszem az Éjszakai cirkuszt is Rakovszky fordította, tényleg ég is föld a két szöveg közötti különbség- persze ezt nagyban behatárolja az alap...

    VálaszTörlés
  6. elhiszem, de mivel én meg nem akarom a könyvet elolvasni, ezek remek kiindulópontok a véleményhez.:))
    az is igaz, ha nincs a bicskanyitogató stílus az interjúban, nem is foglalkoznék vele, de sztem ez túlmutat az 50 árnyalaton meg Tótiszon is, mert valszeg nem ő az egyetlen aki ilyen hozzáállással kritikán aluli munkát ad ki a kezéből. és nyilván, ha ez egy jó könyv lenne, az ember bosszankodna, mint ahogy bosszankodtam én is a félig lefordított Martin-féle Lázálmon, amit képesek voltak így ki is adni. meg sztem mindenki tudna sorolni ilyen élményt.

    és persze, minőségi fordításhoz, mármint történetileg-stílusilag, minőségi alap is kell, de a leiteren látszik, hogy még a szart is másképp lehet tálalni, ha valami minimális ráfordítást képes fordítani.
    és amíg ezekért pénzt kérnek, nekem nagyon gyenge kifogás az, hogy nem volt kedve, meg nem az ő stílusa. ilyen könyvárak mellett én felháborítónak tartom ezt a fajta fordítói hozzáállást, és nem érdekel, hogy ebből mennyi esik le a fordítónak, sok vagy kevés, meg tud-e élni belőle vagy nem, mert a könyv ma már luxuscikk.
    ehhez képest vannak elvárásaim is.

    VálaszTörlés
  7. Nagyon élveztem a bejegyzést. Rájöttem, hogy nemcsak hasonlóan gondolkozunk a témáról, de én talán még túl gonosz is vagyok.
    A könyvvel háromnegyed órát töltöttem a boltban, de kiborultam tőle, úgyhogy nem tekintem megismertnek, csak lapozgatottnak. A fordítás viszont tényleg fölvetette a kérdést: hogy ha valamit jól is meg lehet csinálni, miért nem lesz jó a végeredménye? Aki ért magyarul, az vélhetőleg ennyi pénzért jól is lefordította volna, mert elvből nem adna ki hibás munkát a kezéből. (Ahogy Rakovszky Zsuzsa jó fordításokat készít. Eközben remek saját művei vannak, mint írónak, költőnek. Minden szempontból tisztességes az olvasójával: művészként és fordítóként is.) Aki erre nem képes, attól nem kellene elfogadni, amit létrehozott.
    Nem igaz, hogy azért mert egy kötet nem az Ulysses, már elég valahogy így-úgy átültetni. Ha népnevelő célzattal "rosszul", trehányul fordítok le egy általam rossznak tartott kötetet, az is az olvasóközönség lenézése, elárulása. De itt nem ez a helyzet.
    Azt se mondja senki, hogy férfinak nehéz nő szövegét fordítani: hiszen fordítónők könnyedén fordítják a férfiszövegeket, s nem hivatkoznak arra, hogy a bajuszkötő szóból azért lett náluk tollseprő, mert még sosem láttak olyat (utalnék itt a hírhedt Tótisz-féle nőt kitámasztó melltartóra).
    Tótisz leiterjakabjai mutatják, hogy egyszerűen nem volt olyan nyelvi, értési, műveltségi szinten angolból, hogy ezt le tudja fordítani valódi, ahogy ő mondta "pergő, jó és olvasható magyar szöveg"-gé. Nem mentség, hogy sietett, nem mentség, hogy nehéz a szöveg, mert ő egy fordító, elvileg. Ez a munka meg egy nulla.
    Ráadásul nem találom azt a halhatatlan, vagy legalább szerethető fordítói életművet, amire hivatkozva azt lehetne mondani, hogy ez a fordítás csak egy kis baki volt. Danielle Steel, Bertrice Small, Napoleon Hill üzleti kötetei…)
    Nyilatkozatai pedig végtelenül tiszteletlenek. Az olvasóközönség semmibe vétele nagyfokú cinizmusra vall, s amikor nekiszegezik a kérdést a hírhedt oroszlánkirállyal és egyébbel kapcsolatban, nemcsak műveltségi bizonyítványt állít ki magáról, hanem megint csak azt hangsúlyozza, hogy fordításához nemcsak nyelvi, hanem kulturális igyekezet sem fűződött. Tartok tőle, hogy az internet világában elég könnyű az ilyen dolgokat megtalálni, mondjuk, egy keresésbe és két percbe telik...
    Tökéletesen egyet értek a bejegyzés zárásával. Ideje lenne, hogy a kiadók ismét megbecsüljék a termékeiket "belülről" is. Hiszen az összes külsőség, a marketing, a reklám, a borító stb. most is hibátlan, csak mintha a lényeg veszett volna el, ami maga a könyv szövege.
    Kösz, hogy elolvastad, bocsánat a regényért!

    VálaszTörlés
  8. Egyetértek Zenkával, hogy az ember bármit is adjon ki a kezéből, az ne összecsapott szar legyen és igenis, tegye oda magát, hiszen pénzt kap érte.
    Én elég precíz vagyok a munkámban és ha fordító lennék, nem tudnék nyugodtan aludni, amíg a szar angol mondatokat nem ráznám valahogy gatyába magyarul. Azt meg, hogy értelmetlenségeket adjak ki a kezemből, elképzelhetetlennek tartom.

    Mert egy könyvben mi fontosabb, mint a szöveg érthetősége és lehetőség szerinti igényessége? Semmi. Persze sokaknak a történet, de az már egy alsóbb szint, vagy legalábbis másik lépcsőház.
    Szóval egyáltalán nem értem a kiadókat, a szerkesztőket, hogy a legponyvább ponyvát is miért nem lehet gatyába rázni szövegileg.
    Én olyan szívesen fordítanék könyveket, komolyan.

    Amit most olvasok, a Felszáll a köd, alapvetően egész jól van fordítva, de néha a hajamat tépem attól, hogy értelmetlen a mondat, nincs alany és állítmány összeegyeztetve és ezt sem fordító, sem szerkesztő, senki nem vette észre. Én meg olvasom és nem tudok elsiklani mellette, mert figyelek és mert elveszik az a történet élvezhetőségét.
    Ez sokaknak a "miért foglalkozol vele?" kategória - de nekem muszáj, mert nem kerek egy regény, ha a szövegben ilyen baromságok vannak.

    VálaszTörlés
  9. na, azért én is belezavarodtam itt nagy precízségemben:D

    VálaszTörlés
  10. Én jóval megbocsájtóbb vagyok a fordítóval szemben, ha olyan határidőket szabnak amit csak úgy lehet betartani, hogy éjjel-nappal dolgozok, abban bizony hiba lesz. Ezt még mindig meg lehet fogni a következő ellenőrzési fázisban, ami a szerkesztő dolga. Ez nem történt meg. Nálam ez kiadói hiba.
    A maga kategóriájában egyébként nem rossz könyv. Ha az író jobban ért az íráshoz a történetből akár maradandó is lehetett volna.
    Én inkább ezt a mesterségesen gerjesztett pozitív és negatív hajcihőt nehezményezem körülötte.
    Mr. Gray oké... dögös, de azért bármelyik viking harcos leveri egy sokadrangú történelmi romantikában. Én is most lettem kész a blogbejegyzésemmel. Ez a szürke-hisztéria mindenhová beszivárog. Kár. Helyén kéne kezelni a könyvet, és egész tűrhető lenne, ott ahová tartozik...

    VálaszTörlés
  11. Nyilvánvalóan azért nem kezelik a helyén, mert ekkora hype-ja van. Ha csak egy átlagos könyv lenne, senki nem botránkozna meg, de mivel az ember agyába beleégették,hogy ez fantasztikus és új és lélegzetelállító, nyilván másképp reagálnak rá. Kíváncsi lennék, hogy fele ekkora PR-ral mire jutott volna a könyv.

    VálaszTörlés
  12. jaja, ha nekem azt mondja valaki, hogy ettől a valamitől hanyatt kell esnem, akkor én elvárom, hogy hanyatt is essek.

    @Librarius, nagyon sokáig nem tudatosult bennem, mennyi múlik egy jó vagy egy rossz fordításon. vannak könyvek nyilván, amik menthetetlenek, de attól a magyar nyelv művelt használata még nem ártana, főleg, ha egyébként a fordító szépirodalmi művekhez szokott.
    ez egyrészt egy gesztus az olvasó felé, akiből él, másrészt én fordítóként magam felé is elvárást tanúsítanék, hogy olyan munka kerüljön ki a kezem alól, ami vállalható.
    a poszt nem csak az 50 árnyalatról szól, hanem a fordítás minőségéről, úgy általában. nem a szomszédnak fordítanak szabadidőben, hanem kemény pénzekért, több ezer embernek, akik nem kevést pénzt fizetnek ki a könyvekért.
    a határidő pedig számomra nem mentség, mert ha valakinek, nekem havonta több határidőm van, és egyik ügyfelem sem fogja elfogadni, hogy 'bocsi, rohantam, csak két nullával ütöttem el a bevételed, de hát határidőre kellett dolgoznom.'
    ez a munkájuk, bár tény, hogy az anyagiakra hivatkozik mindenki, amikor a szerkesztői meg lektori munkát kihagyva egy nyers szöveget küldenek a nyomdába. csak hát ha már ennyibe kerül egy könyv, és ha már hagyták, hogy a terjesztők az árrésükkel a fejükre nőjenek, ne fakadjak már sírva, hogy mennyi kiadásuk van.
    de ettől ez még tény, hogy nincs pénz, a fordítók olyan munkát végeznek, amilyet, a kiadók kihagyják a feleslegesnek vélt köröket, mi meg azt olvassuk, amit készen kapunk.
    ezért értékelem én a jó minőségű munkát, mert valszeg mindenkinél kevés a pénz, a felesleges dolgokat mindegyik kiadó igyekszik kihagyni, de ettől még születnek nagyon jó fordítások is. nyilván egyik sem tökéletes, de nagyon meglátszik, hogy ki törekszik rá, hogy igényes legyen.

    @szeee, igen, pont ez a lényeg, hogy a szöveg és a történet együtt adja egy könyv élvezhetőségét. az már mindegy kellene legyen, hogy a történet miylen minőségű, vagy eredeti nyelven hogy szól, ha már magyarra ültetnek át valamit, az hangozzon magyarul is normálisan.

    @Katherine, szeretem a kisregényeket.:)
    azt gondolom, hogy a fordítók is, meg a kiadók is tisztában vannak vele, hogy az olvasók nagy részének nincs sem igénye, sem energiája olyan típusú minőségre figyelni, amiket mi itt sokszor felrovunk a könyveknek. és mivel nincs rá igény, ezen lehet spórolni, akik meg esetleg mégis figyelnének ilyesmire, gyorsan megtalálják a biztos pontokat, amikben nem csalódhatnak, viszont valszeg elég kevesen lehetünk, mert anyagilag szinte semmit nem nyomunk a latba.
    nekem egyetlen egyszer tűnt fel, hogy egy sorozat egy női fordítóval egészen más hangon szólt, mint egy férfival. komoly élvezetbeli eltérés volt a két fordítói stílus között, mert bár ugyanannak az írónak fordították két könyvét, és mert sorozat volt, gyanítom, eredetiben nem lehetett túl nagy különbség, mégis érezhető volt, nem kicsit. szal lehet, hogy vannak fordítók, akiknek nem mindegy, kit vagy mit fordítanak. (Lehane sorozata volt az egyébként. meg is említettem a posztjaimban.)

    VálaszTörlés
  13. @Nima:
    A Romantikus Fórumot szoktam olvasgatni (nem tudom, ismered-e), ahol több szerelmes-krimis könyveket fordító is jelen van. (Garwood, J. D. Robb, Agavés könyvek fordítója, férfi és nő is van köztük stb.) Szívesen kommentelnek, megosztják a vicces problémáikat, vagy azt, hogy találtak meg egy-két problémás utalást, kitekert idiómát, általában rövid kereséssel, de sokszor kalandosan. Egyikük, aki egy-egy a kilencvenes években meghúzott, szétgyalázott könyvet fordít újra, még leiterjakabokat is meg szokott osztani. Mivel ez fórum és nyilvános: mindezt megosztja nemcsak azokkal, akik névvel írnak bele, hanem azokkal is, akik, mint én, csak olvasgatnak ott. (Jópár érdekes dolgot tanultam is a fórumból.)
    Azt persze nem igénylem, hogy egy-egy sikerkönyv fordítója is így "leereszkedjen a nép közé", nem is olyan általában a szituáció. Ez az egész csak azért fontos, mert ők egy kicsit engedik, hogy beleláthassunk a fordító munkájába. Ami nehéznek tűnik, igen, de nem zárja ki az igényességet. Legalább is náluk nem.
    Ezt a fórumot elég sokféle ember olvassa, akiket csak a műfaj szeretete köt össze. Nem nyelvművelő kékharisnyák találkozóhelye, hanem normális olvasóké. Mégis úgy tűnik, mind örül a minőségnek. Nem hinném, hogy a minimális fáradsággal elérhető minőség az értelmiség luxusa, a tömegnek meg bármi jó lesz. (Félre ne értsd, ezt nem te írtad, csak arra utalsz, hogy a kiadók takarózhatnak azzal, hogy nincs igény a nyelvi igényességre.) Lehet, hogy egy átlagolvasó nem azt fogja mondani, hogy ej-ej, ebben a mondatban minden vonzat rossz, vagy ej-ej, ezt az angol szólást nem is így kellene fordítani, s nem is fogja megírni a problémáját egy újságnak vagy egy blogban - csak elromlik az olvasásélménye. Mondjuk felröhög a botrányosan titokzatosnak szánt szerelmi leírásnál... És akkor már becsapták.

    VálaszTörlés
  14. @Katherine, nem szoktam járni arra a fórumra, egy picit kiesik az érdeklődési körömből, de majd ránézek, mert érdekelnek ezek a nyelvi-fordítási dolgok.
    biztosan nem egyszerű fordítani. ha összehasonlítom, hogy hogyan fordítom le magamnak, amit angolul olvasok, és aztán hogyan hangzik az, ami lényegesen jobban tudó fordító által nyomtatásba kerül, hát az ég és föld. a lényeg ugyanaz, csak hát a megfogalmazás, az a nem mindegy. és sztem ehhez nem csak angolul kell jól tudni, hanem magyarul is.

    igazából nem tudom, a kiadók mit gondolnak erről az olvasói igényességről, olyan nagyon nem foglalkozhatnak velünk, ez tisztán látszik abból, ami a nyomdából kikerül. kivételek persze vannak, de egyre többen hivatkoznak az anyagiakra, amikor a félmunkát kell megmagyarázni.
    csak azt nem értem, hogy miért ez a kifogás, mert a könyvek egyre drágábbak, azért ha egy példányért elkérnek 4-5000 forintot, nehogy már ne lehessen elvárni, hogy legalább odafigyeljenek az apró részletekre is.

    VálaszTörlés
  15. Kicsit beleszövegelek én is ebbe a csevejbe - úgy, hogy csak a hisztériát, meg a fordítás körüli purparlét ismerem, a szürke papírra betűzött árnyalatait nem is szeretném... (úgyhogy magát a "művet" nem is minősítem).

    Ezt a könyvet szerintem a kiadója úgy engedte a boltokba, mint mostanában a legtöbb kiadványát: lespórolva az egész kiadási folyamat úgy felét. A teljes művelettel a fordítót szerkesztik és lektorálják - a fordítás folyamatában a könyv témájától függően akár szaklektori szinten is. Erről ma - akármit mondjon akármilyen kiadói munkatárs - nem a növekvő költségek okán mondanak le, hanem a profitmaximalizálás miatt.

    Tótisz nagyon rosszul reagált, odavetette magát a kutyák elé koncnak. Ez a legnagyobb bűne. Holott mindössze egy a szívének aligha kedves bérmunkát fércelt össze nullidő alatt - ahogyan Rakovszky annak idején Meyer kisasszony "remekét" -, s mivel a kiadó szerintem át sem olvasta, úgy küldte a nyomdába, a minőségtelenség felelőssége is inkább a kiadót terheli.

    Vannak önmagukra igényes fordítók. Van, aki akkor is igényes, ha egy kupac nemnutellát kell lefordítania szoros határidőre, fillérekért. Tótisz is volt ilyen önmagára igényes fordító. Jó pár fordítása - a Cunningham-ek pl. - megütik a mércét. Nem őt kéne cincálni. Hanem a kiadót. De azt most már nagyon...

    VálaszTörlés
  16. @shizoo, bármelyik kiadó marha jól elvan, mert viszik a könyveket, ugyanis mire eljut oda az ember, hogy kiderítse, megfelel-e az igényeinek egy regény, már rég kifizette érte az árát. és ha ezt nézem, a könyv minden hibájáért csakis a kiadó okolható, de ez ellen valószínűleg nem létezik szankció.
    szóval szerinted hogy lehetne bármelyik kiadót cincálni úgy, hogy az eredményes is legyen? főleg egy ulpiust, aki se nem igényes, se nem intelligens kiadó, és nem is kell a könyveit néznem, elég, ha az olvasókkal való kommunikációra gondolok, ami nagyjából a legalja kategória. mit lehet egy ilyen kiadóval kezdeni?

    egyébként Rakovszkyt meg kell védenem a Twilighttal kapcsolatban, ott semmi gond nem volt a fordítással, mert már az alap is primitív volt, viszont azt a szintet, amit az eredeti adott, sztem magyarul is korrektül hozta.

    VálaszTörlés
  17. shizoo: nem értek teljesen egyet. Természetesen a fő felelősség a kiadóé, miért nem olvasták át stb. De azért az nagyon fura, hogy aki egy Cunninghamet le tudott fordítani normálisan (sőt), az utána ilyesmit ad ki a kezéből... Nem is értem mi történt ezzel az emberrel. Hová tűnt az igényesség? Honnan jöttek ezek a blőd szavak, amit még soha az életben senki nem használt és nem is hallott?
    Mert egyetértek abban, hogy aki igényes, az a legszarabb szarnál is odateszi magát. Mert ez a dolga.

    VálaszTörlés
  18. @nima: Nem kell venni a könyveiket. Bojkott. (szerintem mostanában a legtöbb friss megjelenésről remekül - és nagy mélységig - tájékozódhat bárki, pl. a blogokról, a könyv megvétele előtt :)

    Rakovszkyt nem kritizáltam. Csak annyit írtam: egy a szívének aligha kedves bérmunkát fércelt össze nullidő alatt. Ettől még bőven fogyasztható, amit csinált, de hogy nem kedvelte, az tuti - és nem fordított többletenergiát arra, hogy minél szebben csengjen magyarul. És - nem mellesleg - tudtommal azt a könyvet szerkesztették is.

    @szee: Tótisz épp szertehullóban van. Ez sem mentség, persze - de én még azt is a kiadó nyakába lőcsölném, hogy nem álltak ki mellette (adott esetben inkább helyette)- mivel az állapotát szerintem nálunk messze jobban ismerik. Csak éppen leszarják. (Ezt is)

    Ha olvastad a nyilatkozatát, láthatod: a jelenlegi állapotában egyszerűen alkalmatlan arra, hogy árnyaltan nyilatkozzon - főleg azért, mert szerintem ő is pontosan tudja, hogy az álláspontja védhetetlen, s hogy amit ezzel a könyvvel csinált az valóban fordítói "megélhetési bűnözés". Pökhendi, kivagyi, ostoba érvekkel gyermetegen operáló, sértett gesztusokkal telipakolt szöveget tett le a könyvesblogra, s a leiterre a kommentekben. Amit nem művészet darabokra szedni. Úgyanúgy nem, mint ahogy Herczegék kritikai körének nem volt művészet darabokra tépni anno József Attila önvédő megnyilvánulásait. Vicces lehet ez a párhuzam - pedig lényegében ugyanaz történik most is.

    VálaszTörlés
  19. @shizoo, aha gondoltam, hogy a bojkott lenne a megoldás.:D de te is tudod, hogy ez kivitelezhetetlen. meg aztán nem is mindenki tájékozódik a netről. igaz, egyre többen, de szerintem még mindig nem elegen.
    és azért az is ott van, hogy vannak jó minőségű fordítások is, még az ulpiusnál is. elég, ha csak Zafónra, vagy Joanne Harrisra gondolok. miattuk már csak én sem állnék be a bojkottálók közé.

    persze, Rakovszky biztosan nem kedvelte, lehet, hogy ő is úgy indult neki, mint ahogy mi szoktunk néhány könyvnek, hogy lássuk, hátha bejön. valószínűleg nem jött be neki, ettől még tisztességesen megcsinálta. de azt ugye szintén nem tudhatjuk, hogy valóban volt-e szerkesztve, és ha igen, mennyi utómunkálatot igényelt.

    VálaszTörlés
  20. érdekes látni, hogy az interjú óta a net fele Tótisszal foglalkozik, meg a fordításával, pro is, meg kontra is, gondolom, attól függően, ki hol áll a könyvhöz, könyvkiadáshoz vagy épp Tótiszhoz képest.

    ha már annyi eredmény lesz neki, hogy a kiadók egy kicsit elgondolkodnak rajta, hogy az olvasók nagy része nem hülye, és nem mindegy neki, miért ad ki pénzt, és emiatt egy kicsit rendbe szedik azokat a könyveket is, amiket egyébként nem áll szándékukban, már megérte, hogy Tótisz elbaszta, a net meg felkapta.
    bár én olyan túl nagy reményt nem fűzök a változáshoz, a nyereség nagy úr.

    VálaszTörlés
  21. Egyébként az Ulpius reagált erre az egészre valamit? Vagy tök mindegy, vigye a nép négyezerét a könyvet, aztán kit érdekel?

    VálaszTörlés
  22. nem tudok róla, hogy bármit is reagált volna.

    VálaszTörlés
  23. Az Ulpius azt reagálta, hogy kitették az FB oldalukra, szinte büszkélkedve vele...

    VálaszTörlés
  24. már nem tudom hol, de azt olvastam, hogy az interjút meg a leiterjakabos cincálást követően igencsak megugrott a könyv eladása. hogy mennyire igaz, nem tudom, de lehet benne valami. gondolom, kíváncsiságból már csak az is elolvassa, aki nem akarja. (az én fejemben is megfordult, csak én ránéztem a könyvespolcomra.:D)
    végül is, ha ezzel a stílussal pénzt hoz nekik, biztos, hogy bátorítani fogják, szóljon csak be mindenkinek nyugodtan, amíg nekik ebből nyereségük van, őket ugyan nem zavarja.

    VálaszTörlés