Juliette Benzoni - A firenzei lány - Keményfedél

2012/08/09

Juliette Benzoni - A firenzei lány

A firenzei lány – A firenzei lány
Fiora, az örökbe fogadott leány, a múltját alig néhányan ismerik. Az apjaként ismert férfi, Firenze egy nagyra becsült, befolyásos, és igen gazdag embere átutazóban Dijonon egy testvérpár kivégzésének szemtanúja lesz. Az ő vérfertőző és házasságtörő viszonyukból született Fiora, akit ez a gazdag kereskedő megment a halál torkából, és magával visz Firenzébe, mint saját leányát, egy ott felfogadott nevelőnővel együtt. Mindketten halálukig imádják Fiorát, úgy szeretik, mint saját lányukat, és óvni próbálják múltjától, alig kap morzsányi információkat. Szegény lány, nem is tud semmit származásáról. Fiora 17 éves, bálokba jár, szerelmes az egyik Medicibe, legalábbis úgy gondolja, de aztán jön egy burgundiai gróf, aki megismerteti a valódi szerelemmel. Őrületes paktumot köt Francesco Beltramival, Fiora apjával …

A firenzei lány – A vörös liliom
Fiora bosszútúrája. Miután mindent elvettek tőle, megfogadja, hogy nem nyugszik addig, amíg apja és anyja gyilkosain bosszút nem áll. Nem kisebb nevek vannak ezen a listán, mint a volt férj, édesanyja apja, és egy nagyúr, aki királyi babérokra tör. Közben mindvégig akarva-akaratlan a nyomában van egy spanyol inkvizítor, aki mindenáron el akarja őt pusztítani, mint a boszorkányság élő megtestesülését. Szerencséjére, most, hogy Franciaországba hozta fogadalma, találkozik XI. Lajossal, aki igen fontos küldetéssel bízza meg, ami utolsó ellensége udvarába viszi, Merész Károlyhoz. Közben persze a szerelmi szál is bonyolódik egy igen kiszámítható mozzanattal, de ez megbocsátható az írónőnek, a történelmi szál és korrajz mellett ez igazán szót sem érdemel, főleg, hogy felkeltette a figyelmem XI. Lajos iránt.

A firenzei lány – Fiora és a pápa
Fiora mélységesen gyászol, nem sokra rá megszüli gyermekét, amikor ismeretlenek elrabolják, és a tengeren keresztül, Lajos király hatásköréből kikerülve a pápa elé viszik. Fiorából túsz lesz IV. Sixtus udvarában, aki a nevét viselő kápolnát is építtette, és aki inkább viselkedik világi uralkodóként, mint lelki vezetőként. Jó cserének reméli az asszonyt két, a francia király által fogságban tartott egyházi képviselőért cserébe. A lánynak meggyűlik a baja a feslett, erkölcstelen és élvhajhász Borgia bíborossal is, de végül egyik rabságból a másikba esvén mégiscsak a pápa előtt köt ki, és azzal, hogy teljesíti kívánságát, önmaga számára is meglepő módon a szabadulását hozza el.

A firenzei lány – Fiora és a francia király
Firenze, Franciaország, Burgundia, Róma, Firenze, majd vissza Franciaországba. Fiora megszabadul a pápától és visszatér Firenzébe, Lorenzo Medici védőszárnyai alá, de kisfia és volt nevelőnője még mindig Franciaországban van, egy gyönyörű kastélyba, XI. Lajos közvetlen szomszédságában. Amikor már eldönti, hogy Firenzében marad, és idehozatja a családját, olyan hírt kap, mely Franciországba szólítja, fenekestül forgatva fel az életét.
Kedvelem Fiorát (no meg a görög orvost. haláli fazon). Szép, eszes, talpraesett, elszánt és szenvedélyes, minden olyan tulajdonságot birtokol, aminek egy hősnő birtokában kell lennie, hogy izgalmas, és érdekes legyen a regény. Talán ezért is nem élveztem annyira az első kötet legelejét, ott nem történt más, csak mindenki szép volt, és gazdag, érdekes és különleges karakterek csak nagyjából a 100. oldal körül kerültek elő. De onnantól aztán jönnek a kalandok, szenvedélyek, érzelmek, politika, emberi esendőség, egyik szenvedés és segítő kéz a másik után.
A történelmi háttér lenyűgöző. Benzoni úgy adagolja a tényeket, adatokat, személyeket, azok minden pozitívumaival vagy negatívumaival, hogy egyetlen pillanatig nem volt unalmas, ráadásul szinte fel sem tűnik, hogy ki mindenkiről, és mi mindenről megtudunk egy csomó érdekességet. Feltűnik itt mindenki, aki akkoriban számított: Mediciek, Borgiák, pápák, Károlyok és Lajosok, a pénz és a hatalom bonyolult és követhetetlen összefonódásaival, de láthatjuk Botticellit, és hallhatunk Leonardóról is. Az erkölcs és az elvárások különös egyvelege az, ami a reneszánsz Itáliát utalta, és az az információhálózat, aminek a segítségével mindenki tudott mindenkiről mindent, igen figyelemreméltó volt. Ami cseppet valóságtól elrugaszkodott, az az, hogy itt mindenki szép, gyönyörű, meg hasonlók. Könyörgöm, kevés olyan csúnya nemzet van, mint az olaszok, akik között még kevesebb a szőke. És az sem volt éppen életszagú, ahogyan Fiora szépségétől (megint a szépség) mindenki egyből kinyúlt, mintha valami agyhalott zombikká váltak volna, akikkel aztán mindent lehet csinálni. Az meg külön aranyos volt, amikor az egyik rajongója vérig sértődve a szemére vetette, mennyire közömbös Fiora számára, hogy belebolondult, pedig ő minden érzékével rajta csüng. Hja, kérem, az élet kegyetlen.
Ami viszont nagyon tetszett, azok az apró kis részletek, mint például a könyvesbolt. A gazdag könyvkereskedő, aki megszerezett egy kéziratot, másolók hadát állította munkába, hogy sokszorosítsa, és nem kevés pénzért az értékes másolatokat tovább adja. Akkoriban találta fel Gutenberg a könyvnyomtatást, de találmányát még szinte mindenhol idegenkedve fogadták. Mind a négy regényből sorolhatnék kedvenc részeket, de nem akarom előre elárulni a legérdekesebb mozzanatokat. XI. Lajos korszakáról szinte mindent megtudunk, a környező államok vonatkozásaiban is, és a politikában fontos szerepet játszó személyeket illetően is. Nagyon izgalmas sorozat, nem gondoltam volna, hogy ennyire. Azt hittem, a „reneszánsz szerelem” nagyobb hangsúlyt kap, de inkább volt kalandos, ármánykodós, menekülős és cselszövős, mint feleslegesen érzelgős. Bár le sem bírtam tenni, most egy időre azért megcsömörlöttem a szépségtől, csúnya emberekről szeretnék olvasni, akiket csúnyaságuk nem hátráltat abban, hogy megtegyék, amit kell.

Share this:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Keményfedél. Template Designed by OddThemes - WP Themes