Az Ascalon kísértetei a GuildWars világához kapcsolódik, amivel én még nem játszottam, ami elég nagy hiányosságnak bizonyult az olvasás során, de sajnos ezt nem tudtam pótolni, úgyhogy kénytelen voltam a képzeletemre és az internetre hagyatkozni.
A történetünk alapja egy 250 évvel ezelőtt történt esemény, amikoris Adelbern király, hogy megóvja népét a charrok támadásától, elszabadította a Gyiloktüzet. A mágia olyan eredményes volt, hogy embert, charrt egyaránt megölt, ám volt egy mellékhatása: a meghalt ascaloniak kísértetekként újra feltámadtak, hogy még halálukban is védelmezzék a birodalmat, és benne minden kincset.
Az életben maradt ascaloniak királynője, Jennah, 250 évvel később még mindig azért küzd, hogy megvédje embereit, és békét kössön a charrokkal, ám ez addig nem lehetséges, amíg a charrok meg nem kapják Kán-Úr Karmát, ami az ascaloni romok között bújuk meg valahol, élő ember számára elérhetetlenül, legyen bárhol is.
Van azonban egy ember, Dougal, aki egyszer már megmenekül a kísértetek karmaiból (ki tudja, hogyan, és miért), és megmentve őt a börtöntől (ahová egy másik kaland miatt került), Ascalonba küldik, hogy ő és néhány társa szerezze vissza a karmot.
Először nagyon vegyes érzéseim voltak a történettel kapcsolatban, de ezt így utólag betudom annak, hogy egy teljesen ismeretlen és idegen világba csöppentem bele. Idővel megszoktam és megismertem a szereplőket, mert egy olyan világ bontakozott ki előttem, ahol csupa kaland és izgalom a kóborlás. Nem valami kliséhalmazt kaptam, hanem egy nagyon részletesen kidolgozott múlttal és jelennel rendelkező világba csöppentem, ahol mágiát használnak, háborúznak, az embernek meg kell néznie, hová lép, mert egy óvatlan mozdulat, és szakadékba zuhan. És az sem mindegy ugye, kivel társul.
Nagyon jó kis könyv, igényesen megírva, érdekes szereplőkkel, és még érdekesebb világgal, úgyhogy aki szereti a kalandos fantasykat, annak mindenképpen javaslom.
Ráadásul maga a könyv is igényes, dombornyomott borítója van, és picike, így kézreálló, van benne térkép, kronológia, és a könyv végén a hely- és személynevek fordítása is ott van, szóval minden segítséget megad, akár ismerős a világ az olvasónak, akár nem.
Bár nem vagyok híve a hasonlítgatásnak, meg kell jegyeznem, hogy mind fantáziában, mind stílusban magasan veri a lécet a játékokból készített könyvek között. Színvonalas alkotás, még ha a történet maga olyan túl nagy meglepetést nem is okoz.
Ha hozzám hasonlóan érdekel a könyv, de nem játszottál még a játékkal, akkor tájékozódj kicsit előtte. Nekem a GiuldWars magyar oldala nagyon hasznosnak bizonyult, kár, hogy csak a könyv közepénél jöttem rá, hogy utána is olvashatnék.
Kiadja a PlayOn.
0 Megjegyzések