2012/05/02

A rossz könyvekről

Ez egy nagyon érdekes téma, úgyhogy ha megihlettelek benneteket, ne habozzatok, akár ide kommentbe, akár saját posztba, de írjátok le ti is, mit gondoltok erről.

Van az úgy, hogy nem találunk egymásra, én, meg a könyv. Ennek sok oka lehet, vagy a téma nem jön be abban a pillanatban, vagy egyéb más nyűgöm van épp, azért nem tudok ráhangolódni, vagy nem az én korosztályomnak szól, szóval ilyenkor tudok sok okot, hogy miért nem tetszik a könyv, de olyan igazán bűnrossz könyvet még nem sokat olvastam életem során.

Mi kell hozzá, hogy kiérdemelje valami ezt a  jelzőt? Számomra mindig összefonódik az írói stílus és a téma, ez a kettő támogatja egymást általában. Van, hogy az egyik erősebb, van, hogy a másik, de igazából természetesnek vesszük, hogy mind a kettő jelen van valamilyen szinten a könyvben, pedig nincs ám ez így feltétlenül.
Vannak a megélhetési írók, én nem tudom másnak nevezni azokat, akik a semmiről képesek nemhogy több száz oldalt összehozni, de akár több kötetre is futja belőle, náluk van az, hogy igazából egyik sincs. Ötletkezdemények észrevehetők, de itt vége is van mindennek, ami pozitívum. Stílusról meg már ne is beszéljünk, bár vannak, akik képesek ezt is pozitívan szemlélni, és úgy vélik, a stílustalanság is egyfajta védjegy. Olyan a stílusa, hogy nincs stílusa, így született, de szerintem inkább csak szimplán tehetségtelenek.

Talán az még egy fokkal rosszabb, amikor az író maga sem tudja, hogyan is írja meg, ami mindenképpen kikívánkozik belőle, és csapong, hol ilyen, hol olyan, és ez általában abban nyilvánul meg, hogy a szereplői viselkedése, gondolkodása változó: nyugis pacákból idegbeteg állat, majd vissza a zenbe, netán a visszafogott lányból lesz őrjöngő, embereket aprító őrült, vagy nimfomán bige, majd, mint aki jól végezte dolgát, visszaváltozik kisbáránnyá. Ilyenkor a szereplők személyiségét hozzák fel kifogásként az írók, de még a legmegátalkodottabb pszichopata sem viselkedik így, nemhogy egy kitalált figura. Ez számomra arra utal, hogy az írónak nulla emberismerete van, és fogalma sincs, hogyan épül fel egy valós személyiség, így kitalálni sem tud egy hiteles alakot sem, vagy egyszerűen csak nem veszi a fáradságot, hogy rendesen kidolgozza a szereplőket, mondván meg lehet magyarázni azzal, hogy az a bizonyos szereplő ilyen. Pedig az a szereplő csak olyan tud lenni, amilyennek az alkotója megírja, és ha nem jól írja meg, akkor ott az alkotó rontott el valamit, nem pedig a szereplő milyensége a bűnös. Olyanok ezek a karakterek, mint a gyenge vázlatok, akiken nem csak hús nincs, de a csontváza is hiányos.

A logikai bakikat én általában nem veszem észre, fogalmam sincs, miért. Nem áll rá az agyam, hogy ezzel foglalkozzak, mert a hézagokat kitöltöm pár saját képpel, és ha a történetet egyébként élvezem, akkor nem akadok fenn ilyesmiken, kivéve persze, ha egyébként is van bajom a könyvvel. Akkor még azt sem találom odavalónak, amit más könyvekben simán elfogadok.

Amit nehezen viselek, az a hiteltelenség. Ez általában akkor jön össze, amikor a szereplők és a történetek nem passzolnak egymáshoz, plusz van egy olyan gondolati szál, ami egyikhez sem passzol, és ez az egész így nem illeszthető bele egyik világba sem, se a valósba, se a realitáson túliba. És ugye a már fent említett karakterek gyengesége is hiteltelenné tud tenni bármit.

Nagyon el tudja rontani még a legjobb történetet is, ha valaki nem tud fogalmazni, vagyis inkább úgy mondom, hogy úgy ír, mintha az általános iskolai padban ülne. Ilyen iszonyatos borzadály a Korg Polaris, kerüljétek messzire. Azért maradt nekem ennyire emlékezetes ez a könyv, mert ez volt az első eset, hogy ilyet nyomtatásban láttam, és fizettem érte. Ott is hagytam barátnőmnél, adja tovább, biztosan lesz valaki, akinek ez a szíve vágya, én látni se bírom.

És ahogy a képeket keresem a poszthoz, meglepődve látom, hogy hány ember megihlettek már a rossz könyvek.

16 megjegyzés:

  1. nálam Fejős Éva verte ki a biztosítékot:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jaja, többek között ő is olyanokat ír, ami nem szól semmiről.:))

      Törlés
  2. hűű ezt még nehezebb is megmondani, mint azt, hogy mitől jó egy könyv... nálam leginkább a fogalmazás módja tudja elrontani a dolgot, ott legyen akármilyen ütős a sztori, esélytelen, hogy megszeressem (pl Frei-A bankár vagy a Hullám című könyv, amit kábé mintha én írtam volna egy általános iskolai irodalom órán).
    de a szájbarágást is utálom. amikor egy író képtelen úgy csomagolni a mondandóját, hogy ne szúrja ki a szememet, hanem szépen megfogalmazva tölcséren belenyomja az agyamba a bölcsességeit. szóval nálam Coelho is kilőve:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a fogalmazás nálam is sarkalatos pont. van jópár író, akinek a könyveiben alig történik valami,d e az úgy van megírva, hogy sose akarom abbahagyni.:D
      jaj, Coelho. az egy külön fogalom.:))

      Törlés
  3. fejős évával nem is kívánok próbálkozni, így is van elég könyv a várólistámon... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én kipróbáltam, kíváncsiságból. nem kellett volna.:D

      Törlés
    2. nála azt hittem fejbe lövöm magam, szóval soha többé nem dőlök be a szép borítónak :D

      Törlés
  4. Szerintem a rossz könyvek között is sok-sok kategória van. Van amelyik sírva röhögős, van amelyiken dühöngesz, esetleg a sarokba hajítod, van olyan is, ami annyira idegesít, hogy össze szorul a gyomrod tőle, és egyenesen irtózol annyira üres és buta és élettelen - élet idegen-, hiteltelen, stb.

    Amit a legjobban utálok, ha valaki nagyon bután ír, de azt úgy adja elő, mintha egy hihetetlen fordulatos és intelligens könyvet írt volna. Amikor az írón látni, hogy nem akart különösebben nagyot alkotni, csak ír egy egykaptafa történetet, az nem tud felidegesíteni, mert ált. nem is köt le.
    De amikor süt az egész könyvből a butaság, na attól rosszul vagyok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, ez is igaz, hogy lehet az egyik így szar, a másik meg amúgy, de ami az érdekes, hogy még ezekben a könyvekben is van, aki megtalálja önmagát, és tetszik neki. ami rossz, az sem egyformán rossz mindenkinek.

      Törlés
    2. Én kifogtam anno a Novum könyveit, azok voltak ilyenek. Juliska, Marika stb. nénik (a nevek véletlenszerűek, nem tipizálóak) a világvégéről, két süti között megírták életük regényeit, és még fizettek is érte. Mármint ők a kiadónak.

      Aztán nekem is nagy "kedvencem" Coelho, nálam ő a dühöngős kategória, szívem szerint miszlikbe aprítanám. És van egy különösen nagy-nagy-nagy kedvencem, a Holdsugár c. könyv, ami a sírva röhögős kategória.

      Annak idején kitartó voltam sz@r könyvek terén, most már az első oldalaknál dobom félre, nem vesztegetem vele az időmet.

      Törlés
    3. tényleg, a novum könyvek némelyike iszonyat gáz, de akadnak közöttük tényleg tehetségesek is.
      pl loranys cleyton holdfény a város felett könyvére mindenki azt mondta, hogy anita blake koppincs. én nem olvastam még akkor anita blake-et, viszont azóta igen, és állítom, loranys könyve sokkal jobb. viccesebb, mozgalmasabb, érdekesebb. nade aztán olvastam olyat is, amitől a világból kiszaladtam volna. halál unalmas volt. az írót biztosan érdekelte, elvégre valami agymenés volt a lelkében bekövetkezett változásról, de könyörgöm, ki kíváncsi erre?
      én kettő coelhot olvastam, többet nem fogok.:D
      én is nagy nyugalommal teszem félre a szar könyveket.

      Törlés
  5. Olvastam ám én is tegnap a posztot, de kellett 1 nap, mire megfogalmazódott bennem, hogy mitől is rossz egy könyv. :)
    A többiek fentebb nagyjából elmondták az én véleményemet is. Nálam az ultimate rossz könyvek írói szegény Fejős Éva és Coelho, akik ugye kapják rendesen a bloggerektől, Fejősnek két, Coelho-nak 1 könyvével próbálkoztam eddig, de ez bőven elég volt hogy rájöjjek, nem nekem való és akkor még finom voltam.

    Vannak még a "metrós-könyvek", ezt a jelenséget is mindenki ismeri szerintem, amit ott reklámoznak, attól sok jót ne várj (egy kivétel volt eddig: ott hallottam először Zafón-ról, akinek a könyveit imádtam, de ugye ez a kivétel ami erősíti a szabályt:D)

    Viszonylag friss élmény nálam Verne, akiért kamaszként rajongtam, de mikor legutóbb megpróbálkoztam a 15 éves kapitány-nyal, nem bírtam elolvasni. Elsőre rávágtam hogy ez egy szar, de aztán elgondolkodtam, lehet hogy csak öreg vagyok hozzá.
    Ez is csak ízlések és pofonok kérdése, mint a divat: ami nekem nem bejövős, az másnak még lehet hogy nagyon tetszik (kivéve ugye a fenti "kedvenceket"), függ nemtől, kortól, lelkiállapottól etc.

    Ja, és nálam Zenka kritikái azok, amik nagyjából megfogalmazzák, mitől is rossz egy könyv, gondolok itt az elhíresült Fejős és Nalini Singh-kritikára. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. úgy látom coelho és fejős mindenkinél veri a biztosítékot.:D
      nekem Vernét fiatalon sem sikerült legyűrnöm, most már biztosan nem menne.
      aha, Zenka mindig olyan jól meg tudja fogalmazni, hol vannak a könyv buktatói.:)) úgy tudja leírni, hogy olyan, mintha én is elolvastam volna.

      Törlés
    2. Mindenképp a megfogalmazás, ami nekem nagyon fontos, emlékszem arra az Ysabel c. könyvet, amit te olvastál Nima és ami a kezembe került. Hiába volt izgalmas a történet fülszöveg alapján, belehaltam a szövegébe. Én ilyen eccerű és sík szöveget nem bírok olvasni.
      Az elcsépelt és klisészerű elemeket is rühellem ezen kívül.

      Törlés
    3. nekem nem volt vele túl sok bajom.:)) tényleg egy kicsit faék volt a szöveg, de a történet miatt nem zavart. viszont erről azt hallottam, hogy eredetiben nem ilyen, a fordító volt a béna. és mivel a legtöbb esetben nincs összehasonlítási alapunk, nem is tudatosul sokszor, hogy mennyi minden múlik a jó fordításon.

      Törlés
  6. :D na, éljen a megfogalmazásom :P :D

    VálaszTörlés