A boszorkányüldözések története ~ Keményfedél

2011/11/11

A boszorkányüldözések története

Hogy igazából mit keres a könyvesblogon egy cseppet sem könyves bejegyzés? Rengeteg könyv szól a boszorkányokról, misztikumról, és van jónéhány, aminek a témája felelevenítik azokat az időket, amikor mindenkinek rettegnie kellett, a szomszédjától, az ellenségétől, attól, akit a barátjának gondolt, mert a vád, hogy valaki boszorkány, és mindennek a következménye, nagyobb elégtétel volt mind anyagilag (sokan meggazdagodtak akkoriban), mind lelkileg (egyelőre nem ő van a vádlottak padján), mint bármilyen más sértés. És a könyvek, melyek erről az időszakról szólnak, lehet, hogy nem pont úgy történtek, nem azokkal a szereplőkkel, nem abban a városban, faluban, de megtörténtek valaki mással, aki épp annyit, ha nem többet szenvedett, akinek ugyanúgy voltak utódai, akik tovább adták a perek iszonyatát.
Azt hiszem, ki lehet mondani, hogy a boszorkányüldözés a középkorban a nőgyűlölet megnyilvánulása volt. A kivégzett „boszorkányok” 80%- nő volt, leginkább magányos nők, özvegyasszonyok. A perek másik alapja azonban az egyház és a világi uralkodó eltávolodásában, a különböző eretnek szekták megjelenésében és az azok elleni fellépésben gyökerezik.
A népi hitvilág alakjai közül a boszorkány alakja az, amit a keresztény egyház a magáévá tett, méghozzá elég negatív előjellel. A régi időkben a boszorkányok kuruzslók voltak, ismerték a gyógyfüveket, és a többé, de leginkább kevésbé sikeres gyógymódokat. Míg a korai egyház türelmes volt a pogányokkal, és a különféle természeti vallások követőivel, később, a XIV. századtól megváltozott a hivatalos álláspont. Ekkorra a boszorkányok alakja szinte egybeolvadt az Ördögével: kísértők voltak, az ördögök szeretői, természetfeletti képességek birtokosai. A boszorkányüldözés a XV. Századra érte el csúcspontját. VIII. Ince pápa bullája a boszorkányságot szentségtöréssé nyilvánította, érte halálbüntetés járt. A boszorkányság elleni fellépésben az inkvizítoroknak teljhatalmat ad, és a papságot használja, hogy felvilágosítsa a népet a boszorkányság mibenlétéről.
1486-ban két domonkos rendi szerzetes, Heinrich Kramer és Jacob Sprenger megjelentette a Malleus Maleficarumot, a Boszorkányok pörölyét (vagy ha úgy tetszik, kalapácsát), melyben részletesen taglalják a boszorkányság mibenlétét, működését, megjelenési formáit. A könyv annak ellenére ért el összesen 29 kinyomtatást, hogy a kölni teológiai egyetem nem engedélyezte. Úgy tartják, hogy a téma szakértője Sprenger volt, noha a könyvet Kramer állította össze. A könyv három részből áll. Az első rész részletezi a boszorkányok képességeit, erejét, cselekedeteit, varázsigéit és igézéseit: képesek vihart támasztani, átváltozni és átváltoztatni, szemmel verni, a felsorolás folyamatosan bővülhetett, az adott esethez igazodva. A második részt a nőknek szentelték az írók, szemléletesen taglalják a romlottságukat, gyengeségüket a bűnnel szemben, és hajlamukat a gonoszságra és a testi vágyakra. A harmadik rész a vizsgálatok kezelési útmutatója, alapvetően az inkvizítori nyomozás és kihallgatás menetét, a próbatételeket, vagyis a kínzásokat részletezi. Vízpróba (ha alámerült ártatlan volt), tűpróba (boszorkánybélyegek után kutattak, valamint tűvel szurkáltak bizonyos pontokat. Ha nem vérzett, bűnös volt.), könnypróba ( a boszorkányok nem tudnak sírni).

A szexualitás és a boszorkányság ennek következtében szorosan egybefonódott, hiszen a boszorkány erejét az Ördögtől nyeri, nemi aktus közben. Az okozott kár is ilyen jellegű: impotencia, szemmel verés, házassági viszály, reménytelen szerelmek és gerjedelmek. Talán nem véletlen, hogy a két egyházi szerzetes ennyire ki volt hegyezve erre a témára, viszont esztelen téziseik alapján több tízezer nőt kínoztak és csonkítottak meg. Kezdetekkor az üldözésekben leginkább a nőgyűlölet nyilvánult meg, leginkább a szélsőséges megjelenésű vagy életvitelű nőket támadták, később azonban változtak a célok. A boszorkányság vádjával sok olyan átlagembert is megvádoltak, akiknek a vagyonára fájt valakinek a foga, így az könnyen megszerezhetővé vált. A hadisarcot a Vatikán éppúgy levette, mint a helyi inkvizítorok és városi tanácsosok.A boszorkányperek egyik jellegzetessége az volt, hogy bár a korabeli perekben csakis tiszta előéletű, feddhetetlen polgárok tanúskodhattak, a boszorkányperekben bárki lehetett tanú, még olyan is, aki a vádlottat nem ismerte, esetleg csak látásból.
Igen érdekes Könyves Kálmán néhány törvénye:
22. Megtiltjuk, hogy tüzesvas- és forróvíz-próbát valamely egyházban tartsanak, csupán a püspöki székhelyen és a nagyobb prépostságoknál, valamint Pozsonyban és Nyitrán.
46. Ha valaki izmaelitákat böjtölésen kap rajta, vagy evésen és a disznóhústól való tartózkodásban, vagy mosakodásban avagy más vétkes szokásukban, az ilyen izmaelitákat küldjék a királyhoz. Aki pedig őket bevádolta, vagyonukból kapjon részesedést. (bár ennek a törvénynek nincs köze konkrétan a boszorkányperekhez, itt is látszik, hogy a vádló a vádlott vagyonából törvényesen részesül.) Könyves Kálmánt láthatóan jobban zavarták a ( zsidók is ) mohamedánok, elég érdekes törvényeket hozott miattuk, mint a boszorkányok. Ha valakit érdekel, a törvénykönyvet ITT megtalálja.
Könyves Kálmán híres mondata kicsit elferdült szállóigévé vált. Ő ugyanis nem azt mondta, hogy boszorkányok nincsenek, hiszen az ő idejében nem egy boszorkányper volt, tehát létüket nem tagadhatta, hanem csak annyit jelentett ki, hogy lidércek nincsenek: "de strigis vero, quae non sunt, ne ulla quaestio fiat" (vagyis átváltozni képes boszorkányok nem léteznek.) Van egy nagyon érdekes weboldal ITT , a szavak akkori pontos jelentését tárgyalja.
Magyarországon a boszorkányüldözés ideje alatt közel 500 embert ítéltek el. Csak nagyon ritkán fordult elő, hogy a boszorkányság nem nyert bizonyítást, hiszen kegyetlen kínzásokat kellett kiállniuk, így még az ártatlanságukba is belehalhattak a meggyanúsítottak. A vádakat soha nem kellett bizonyítani, azt valósnak és igaznak fogadták el. A perekig a nők nem voltak teljes jogú állampolgárok, helyettük egy férficsaládtag vállalta a felelősséget. Ez volt az első olyan eset, amikor teljes jogú emberként ítéltek el nőket boszorkányság vagy gyermekgyilkosság vádjával. Ahogy a hisztéria elharapódzott, a férfiakat (politikai ellenfelekké váltak, esetleg a vagyonuk kellett) és gyerekeket is megvádoltak. A hivatalos ítélet általában nyilvános máglyahalál volt, kivéve Angliát, ott nem égettek, jobban szerették az akasztást és a lefejezést.
Az első égetés 1565-ben volt, az utolsó 1756-ban. Az utolsó magyar boszorkány Göldi Anna cselédlány volt, akit a rontás bűnével vádoltak meg, és 1782-ben lefejeztek. 1794-ben volt az utolsó európai boszorkányper németföldön. A boszorkánypereket Mária Terézia tiltotta be, az elítélt boszorkányokat szabadon bocsátotta, és a pereket beszüntette.
Az egyik leghírhedtebb per a salemi per volt, ahol egy kis faluban 1692-ben végül 19 ember felakasztottak, kivégeztek, vagy bebörtönöztek. Az egész néhány fiatal lány vádaskodásával kezdődött, akik többeket megvádoltak, hogy megbabonázták őket, és rontást tettek rájuk. Rövid időn belül a hisztéria átterjedt a környező településekre is. Az elsők, akik felemelték szavukat a boszorkányüldözések ellen, a jezsuiták voltak. Nekik általában aztán menekülniük kellett az őket ért támadások elől.
A boszorkányság ma már nem több, mint ami réges rég volt, a perek előtt, visszatért a pogány természethit szintjére, visszakapta a kellékeit, a pentagramot, a boszorkányszombatot, a familiárist, az árnyak könyvét. A régi hit keveredik az újakkal, a szarvas termékenységisten és az anyaistennő a wicca köntösébe öltözött, és bár igen különös rituáléik és szertartásaik vannak, már nem üldözik őket a világ civilizáltabb felén. Érdekességként viszont meg kell említeni, hogy a brit törvényekben még a múlt században is szerepelt egy passzus, amelyben boszorkányokat emlegetnek, ezt csak 1951-ben helyezték hatályon kívül. (1944-ben egy jósnőtt ez alapján az 1735-ös törvény alapján ítéltek börtönbüntetésre).



A boszorkányperekről szóló, vagy témájukban ahhoz kapcsolódó regények:
Nathaniel Hawthorne - A skarlátbetű
Arthur Miller - A salemi boszorkányok
Celia Rees - Bűbájos Mary / Farkasszem
Yrsa Sig. - Az utolsó rítus
Robin Cook - Halálos kockázat
Herner János - Rontás és igézés
Eyvind Johnson - Rózsák és lángok
Aba Iván - A szegedi boszorkányok
Szántó György - A boszorkány
Nora Roberts - Három nővér szigete trilógia
Shakespeare - Macbeth
Nagy László - Erdélyi boszorkányperek

Boszorkányos, nem történelmi könyvek (mert olyan jókat írtok):
Anne Rice - A Mayfair-boszorkányok élete trilógia
William Glandown - Boszorkányszombat
Gaál Viktor - Arche

Igazán hálás lennék, ha még tennétek a felsoroláshoz.


Share:

1 megjegyzés:

Facebook pinterest Email youTube picasa imdb RSS Feed
goodreads imdb

Nima currently-reading

Clean Sweep
tagged: currently-reading, 2017, fantasy, urban-fantasy-female, and in-english
Trónok harca
tagged: currently-reading, 2017, fantasy, and reread

goodreads.com

Kommentek

VCS

Címkék

2011 (42) 2012 (71) 2013 (52) 2014 (33) 2015 (28) 2016 (43) 2017 (8) 21.század (2) 5* (70) Aba (5) Ad Astra (6) Agave (46) Akkon (1) Alexandra (20) Animus (2) Athenaeum (14) bannerek (1) Book&Walk (4) borítóleleplezés (2) campus (3) Cartaphilus (13) Cassie Palmer (11) Cat és Bones (3) Cicero (5) CorLeonis (10) Crossfire (3) cyberpunk (6) dark-fantasy (18) Delta Vision (10) disztópia (8) ebook (6) Egmont (5) életrajz (4) elfeledett könyvek (3) Első törvény (5) epic (12) Erikson (3) Európa (15) évzárás (6) fantasy (114) feminizmus (1) Fever (6) film (2) Főnix (2) Fumax (17) Gabo (19) Galaktika (9) game (6) General Press (3) Geopen (11) Gondolat (3) Göncöl (2) gyenge (17) gyűjtés (5) halloween (3) hírek (31) Holdvadász-hónap (6) hónapzárás (12) horror (5) humor (19) játék (8) K.U.K. (1) kaland (9) Karen Chance (11) Karen Marie Moning (7) kedvenc (48) Kelly (10) képregény (1) könyvekről röviden (3) könyvlista (1) Könyvmolyképző (41) körbeposzt (14) krimi (45) Lektűr (2) Libri (3) lista (10) Lybrum (1) M-Érték (1) Magvető (4) magyar (30) majdnem témáztunk (1) manciregény (2) Maxim (2) megjelenik (15) Merit (1) mese (7) military sci-fi (3) misztika (46) MRC16 (2) MűveltNép (1) NA (3) Napernyő Protektorátus (3) noir krimi (1) novella (2) Novum (1) Őrségek (3) Palatinus (3) pararománc (12) Partvonal (7) PlayOn (2) Polar (1) Pongrác (1) pszichológia (2) régi blogról (102) Rézbong (1) romantika (22) sci-fi (44) Scolar (1) skandináv (8) steampunk (8) szépirodalom (59) szex (11) szösz (98) Szukits (3) szukkubusz (3) Takeshi Kovacs (3) Tarandus (1) témázunk (25) Tericum (1) Térség (4) thriller (32) történelem (36) történelmi romantika (8) Tuan (2) Tündérkrónikák (6) újraolvasás (1) Ulpius (32) urban-fantasy (61) űropera (8) válogatás (4) vcs2016 (7) vcs2017 (4) Victoria kiadó (2) Warhammer (3) Wizard Books (1) YA (33)

Blogarchívum