Brenna Yovanoff - Az elcserélt

Malcolm Doyle éli sanyarú életét az emberek között, annak tudatában, hogy más, nagyon más, mint környezetében mindenki. Gentry-ben, a kisvárosban nem beszélnek rossz dolgokról, pedig csecsemők halnak meg, és mindenki tudja, hogy valami nincs rendben, de jobb hallgatni. Mackie is hallgatna, el is passzolja Tate-et, ameddig csak lehet, csak aztán a nővére segítséget kér, és nincs visszaút. A történet igazából a váltott gyerekekről szól, őket a magyar néphit ezzel a kifejezéssel őrizte meg. Elcseréltek, váltottak, akiket a tündérnépség még csecsemőkorukban elrabolt a bölcsőből, és a saját sarjukat tette a helyére. Mindez nem jó másra, mint a másság egy magyarázatára. Azokat a gyerekeket hívták váltottaknak, akik a környezetükből nagyon kiríttak vagy a megjelenésükkel, vagy a viselkedésükkel, esetleg mindkettővel. Lehettek betegesek, magukba fordulók, szégyenlősek, netán némák, mindannyian korán haltak, sokan még csecsemőkorukban, és a babonától nem menekültek. Ez a könyv az ő történetük lenne, de rengeteg dologba bele tudok kötni.

Először is, a fordítás olykor döcögött, magyartalan volt. Nem szükséges halmozni a személyes névmásokat, és azt is ki lehet fejezni magyarabbul, hogy "persze, hogy nem volt ő egy hülye". De ez egy dolog, ettől még lehetne jó a könyv. Arra viszont nincs mentség, hogy a 100. oldal az, ahol történik valami. Addig nincs más, csak nyavalygás, hogy Mackie így van rosszul, meg úgy nem érzi jól magát, és egyébként is, mennyire szerencsétlen, mert ő annyira más, mint a többiek, és mennyire rossz kilógni a sorból. Nincs mentség rá, hogy itt soha senki nem beszél a problémákról, és a saját anyjától kell azt hallania, hogy a problémák csúnya, undorító dolgok, amikről hallgatni kell. Aztán ott vannak a tündérek (vagy nem tudom, minek szánta őket az író), akiket már ábrázoltak jóságos kis repkedő fénylényektől kezdve gonosz és számító érdeklényekig mindennek, de itt effektíve két lábon járó zombi a nagy részük, és lehet, hogy nem vagyok annyira rugalmas, mint amennyire gondoltam, de nekem innentől kezdve minden hitelét vesztette ebben a könyvben. Ez nem csodaszép és gyönyörű történet, hanem egy ostoba marhaság, aminek semmi értelme, és számomra elveszett a történet egy olyan szála, ami miatt érdemesnek ítéltem az olvasásra. Persze, ha akarom, akár üzenete is lehet, hogy beszélni kell a problémákról, a babonaság csak félelem, és csak rombol, hogy a testvéri szeretet akkor is szeretet, ha semmi közük egymáshoz vér szerint, de én azt hiszem, ezt zombik nélkül is tökéletesen el lehetett volna mondani. Van még egy olyan, folyamatosan visszatérő álláspont, hogy ami más és érthetetlen, azt el kell pusztítani. Ezzel tudnék vitatkozni, legalábbis azzal a formájával, ahogy mindez ebben a könyvben megjelenik. Jól lehúztam a történetet, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ettől függetlenül van egyfajta nagyon sötét és borzongató hangulata, ami igazából tetszik. Vagy mondhatom akár azt is, hogy ez az egy, amiért tetszett, és elolvastam. Némelyik tündér megjelenítése nagyon jól sikerült, de összességében ez nagyon kevés ahhoz, hogy azt mondjam rá, ez egy jó könyv, mert nem igazán az. Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy ezek a lények tündérek, de más lény nem cserél gyereket, így mások nem lehetnek, viszont annyiféle más népség tulajdonságát is beléjük olvasztotta (vérivás, zombik, az emberi érzelmeket csapolják meg, stb) , hogy bármik lehetnek. A borító viszont tényleg gyönyörű, és borzongató, és fiataloknak remek szórakozás lesz.