A reformáció időszaka, gondolom, mindenkinek ismerős, ha másért nem, hát az emlékezetes sokfeleséges VIII. Henrik miatt. Az angol egyházakat kivonják a római egyház uralma alól, a latin miséket betiltják, csakis angolul folyhat a celebrálás, ekkor fordították le először a Bibliát is angolra, és ekkor jönnek létre a világi bíróságok, beszüntetve az egyház egyeduralmát a mindennapok ügyletei felett.. A leglényegesebb azonban mindezekből az anyagi haszonszerzés. A kisebb rendeket, monostorokat felszámolják, a javaikat begyűjtik (és az vagyon, ami ezáltal a kincstárat gyarapítja, hatalmas összegekre rúg), eltulajdonítják a földeket, és mindenféle addig tisztelt szent ereklyét eretneknek nyilvánítanak. A boszorkányság is elmaradhatatlanul megjelenik, említés szintjén, de érezve, hogy ez akkor a mindennapi élet része volt, és senkit nem küldtek a zártosztályra, ha rontást és boszorkányos praktikákat emlegetett.
Ez a korszak adja a hátteret Sansom regényéhez, ami egyszerre tökéletesen megírt történelmi korrajz, és krimi is. A középkori hangulatot remekül át tudja adni, mint amikor pl. a szereplők az utcán sétálva mindenféle oda nem illő, bár akkor igen természetes tartozékokba botlanak. Az utcák kellően bűzösek és mocskosak, a fogadók füstösek, az angol időjárás is megfelelően havas és hideg, és a kolostorbeli szerzetesek is éppen eléggé álszentek és ájtatosak, egy szavunk nem lehet. Ráadásul az egész ország gyászban van, Jane Seymourt siratják, és Boleyn Annát, a lefejezett boszorkánykirálynőt emlegetik. Ebben az idilli korszakban Lord Cromwell megbízottját, Singletont, brutálisan meggyilkolják abban a kolostorban, aminek a számadását éppen vizsgálta. Elég gyanús, hogy mi titkolnivalója lehet ennek a rendháznak (még az sem biztos, hogy a két dolognak köze van egymáshoz), mindenesetre amikor az új küldött, Shardlake megjelenik, igyekeznek mindent szabályszerűen végezni, mutatva, hogy ők pedig az első betűtől az utolsóig betartják Cromwell utasításait. Singleton ugyanis azért érkezett a kolostorba, hogy rávegye a szerzeteseket, hagyjanak fel addigi szabályellenes tevékenységeikkel. Ez a tevékenység akkoriban 50-50%-ban volt koholt és valós: anyagi haszonszerzés, szodómia, bálványimádás, és minden olyan apró hiba, amit rá tudtak húzni a rendházra.
Ebben a kettősjátszmázó közegben kell kideríteni Shardlakenek, és segítőjének, Marknak, hogy kinek állt érdekében eltennie láb alól az előző megbízottat. A szerzetesek automatikusan a boszorkányság felé terelik a szót, hiszen az oltáron feláldoztak egy fekete kakast, és eltűnt egy szent ereklye is. De Shardlaket sem ejtették a fejére, nagyon is tisztában van vele, hogy bár névleg betartják a szabályokat, a rend tagjai úgy élnek, ahogyan a saját szabályaik szerint sem lenne szabad: kártyáznak, esznek (nem maga a tény a döbbenetes, inkább az, hogy miket), és igazából a nők sem hiányoznak, hiszen ott vannak ők egymásnak. A kényelmes életet azonban nyilván nem tükrözik az elszámolások, hiszen Singletonnak is sokáig kellett keresnie, hogy bizonyítható fogást találhasson rajtuk. De ez már nem történhetett meg, hiszen megölték. És miközben a gyilkosát keresi Shardlake, előkerülnek feledésre ítélt tettek, és a gyilok sem áll meg egynél.
Nem hiába történész Sansom, az egész könyv, a szereplők, a gondolkodásuk, a korrajz, a felépítés, mind-mind ezt tükrözi, ráadásul nagyon profin szövögeti a szálakat. A vallási részek külön szót érdemelnek, mind a vallás, mind az egyház egy kicsit más megvilágításba kerül, ami az egyházhívőknek nem fog feltétlenül tetszeni. Temérdek történelmi információt rejt el a gyilkosság köntösében, főleg Boleyn Annával kapcsolatban, de ne szaladjuk ennyire előre. Olvassátok, olvassátok, mert nem fogjátok megbánni.
0 Megjegyzések