Kezdjük Drakulával, mégpedig azzal, amit Bram Stoker írt 1897-ben. A könyvet Vámbéry Ármin magyar professzor hatására kezdte írni, aki először beszélt neki Vlad Tepesről, a havasalföldi uralkodóról. Ez aztán annyira megindította a fantáziáját, hogy hét év alatt kitalálta a vámpír-figurát, és elkészítette remekművét, amely a mai napig alap ebben a műfajban.
Az ő hatására ma már elég nagy vámpírirodalmat tarthatunk számon, amit én nem szeretnék részletezni, azt Amadea már egyszer megtette, amit nagyon ajánlok minden érdeklődő figyelmébe, érdemes elolvasni (a könyveket is.) .
A sokfé
Freda Warrington Drakula, a halhatatlan c. könyve mintha csak Bram Stoker regényének a folytatása lenne. Mina és Jonathan további életét mutatja be, immár
Még jó, hogy Drakula figurájának alapvetően szinte mindegy, él-e, hal-e, örökké létezik, bármikor feltámadhat, bármilyen alakban, és még leszármazottai is lehetnek. Drakula annyira népszerű, hogy ha valaki a nevét adja hozzá, mint Stephen King is, tuti befutó lesz, bár ebben az esetben, azt hiszem, csak erősítette egyikük a másikukat.
Film is készült belőle, amelyből aztán könyv készült, de igazából a sorrend mindegy is, hiszen Bram Stoker történetén nem túl sokat változtatnak, ha konkrétan Drakula
A téma igazából kimeríthetetlen, és sokadszorra sem unalmas, hiszen Drakula alakja van annyira érdekes és izgalmas, hogy bármit megtehessenek vele. Maga Drakula is képes lehet bármire, még az sem elképzelhetetlen, hogy utódja legyen. És miért ne lehetne ő emberibb, egy vadállati énnel, hiszen azóta sok idő
És a könyv, ami egyetlen, a vámpírtéma felé érdeklődéssel forduló polcáról sem hiányozhat, az Sz. Farkas Jenő Drakula vajda históriája. A fülszövegből idéznék, mivel
Mostanában jelent meg egy másik érdekes tanulmány, ami két középkori német szöveg fordítását tartalmazza, melyek Vlad Tepessel, tetteivel, személyiségével foglalkoznak, és kaphatunk egy kis betekintést, miért is csináltak szörnyet ebből a vajdából, valamint a történelmi hátteret is kibontja a szövegeken keresztül. Könyv itt.
A végkövetkeztetésem az, hogy Drakulában és a vámíprokban lehet hinni vagy nem hinni, szeretni vagy undorodni tőlük, de a kutatók minduntalan olyan különleges és egyáltalán nem normális esetkbe, hagyományokba, mítoszokba botlanak, amik, úgy tűnik, támogatják a vámpír-mítoszt, alapot szolgáltatnak neki. Bár nehéz eldönteni, hogy melyik volt előbb, a mítosz-e vagy az irodalmi alak, ettől a téma csak még izgalmasabb és titokzatosabb lesz.
És jut eszembe, Kostova Történésze is egyfajta Drakula-feldolgozás, mégpedig egy egészen különleges vetületből láttatja. ( ITT egy kicsit többet írtam róla.)
0 Megjegyzések