Aztán amint apja megenyhült, Sára megneszelte, hogy új férjet keresnek neki, és végzetes lépésre szánta el magát. Elment a boszorkányhoz, és füveket kért tőle, ami megszünteti a vérzését, megakadályozva így a családját, hogy olyanhoz adják férjhez, akit ő nem szeretne. De a főzetet nem úgy itta meg, ahogyan azt kellett volna, így a hatása sem az volt, amit várt: kis híján belehalt, bár a célját elérte. A jósnak köszönhetően (akit a családok meghallgattak minden egyes nagyobb horderejű esemény előtt), Sárából Istár papnője lett, Szent Szolgáló. Hét év telt el nyugalomban, mindenki megelégedésére, míg egy ős-szertartás során Sára meglátta az ő Ábrámját, a fazekast, aki a szobrot olyan hűen formázta meg, hogy jutalmul meghívták a rituáléra. Ábrám kimenkíti Sárát a háború előtt álló Ur városából, és megkezdődik utazásuk és igehirdetésük országokon keresztül, és harca a meddőségével, ami egy idő után megkeserítette együttlétüket, és szépségével, ami sokszor hozott a fejükre szerencsétlenséget, vagyis olvashatjuk a bibliai történet regényes körítését.
Sára a Biblia szerint egy igen erős akaratú asszony volt, kemény nő, aki tudja mit akar, és azt hogyan érheti el, de tudatában van annak is, hogy ő "csak" egy asszony. Ezt a jellemvonását Halter remekül bemutatta, hiszen már fiatalon is a saját feje után ment, igyekezett irányítani a saját életét, miközben nem hagyta, hogy mások tegyék azt helyette, de ha az érzelmei megszólaltak, képes volt ezen változtatni. De találkozik itt a városi iskolázott, ám babonás emberek gondolkodása a természetben élő, barbár, alacsonyabb rendű, ám sokkallta tapasztaltabb emberekéivel, akik, mivel a természetben élnek, nem hisznek a városi emberek babonáiban, az éjszaka démonaiban. Megmutat jónéhány rituálét, engesztelési szertartást, jóslási rítust, ami akkoriban mindennapos lehetett. A család működése az ebben a témában szokásos, a férfié a döntés, a nők csak asszisztálnak. A nők között is megvan a hierarchia, bár a mindennapi életük rutinjába inkább csak felületes betekintést ad, nem az volt a cél, hogy ezt megjelenítse. Inkább az ellentétre helyezte a hangsúlyt, hogy amíg a nők általában erngedelmesen alávetik magukat a férfiak akaratának, addig Sára ellentmond, és minden számára elérhető eszközzel megpróbál tiltakozni azok ellen a döntések ellen, amikkel nem ért egyet.
Nehezen haladtam a könyvvel, ettől függetlenül elég érdekes volt, talán én nem voltam ráhangolódva kellően a témára. Ami igazán tetszett benne, azok a zsidó népszokások, babonák voltak, a szigorú egyistenhit előtti időkből, amikor az esküvő előtt belsőségekből jósoltattak, a férjhezadási szokások, és a sok apróság, az öltözet, a városi élet, amikor az ősöket még szertartásosan tisztelték. Hiányoltam kicsit, hogy nem részletezte a papnőként eltöltött időszakot, mit csinált, hogyan teltek a napjai, de Halter egyébként is ügyesen kikerülte a konkrétumokat még a nomád életre vonatkozóan is. Lehetett volna részletesebb, aprólékosabb, ez így nagyon felületes és elnagyolt lett. Történelmi hűség tekintetében vannak kétségeim, több benne a fantázia, mint a tény, de ez semmit nem von le az élvezeti értékéből. Nagyon jól sikerült ötvöznie a többistenhitet, a misztikumot, a babonaságot és a bibliai érzést. Mert egész végig tudatában voltam, hogy most Sáráról van szó, az Ősanyáról, akit Ábrahám kiválasztott magának egy életre. Igényes, kompakt történet, és amikor bele tudtam rázódni a hangulatába, remek szórakozást nyújtott.
0 Megjegyzések