Az 1800-as években élt családok gazdasági, szellemi, és családi kapcsolatai soha nem voltak probléma nélküliek, Julien nagybácsi viszont maga kereste nem csak magának a baj, de a leszármazottainak is. Halála után féltestvére gyermekeit özvegye meghívta a házába, és a nagyon okos Léonienak feltűntek a furcsaságok. A 17 éves kishölgy nyitott, éles eszű és roppant kíváncsi természet, amivel kiengedi a szellemet a palackból, és mire rájön, mit tett, már késő.
A jelenben Meredith-szel kutatjuk egyrészt Debussy életét, és bár ez az utazása oka, igazából ez csak egy mellékes szál, mivel inkább a saját múltját próbálja felkutatni. De mintha Debussy útja folyamatosan keresztezné a nem ismert családjáét, egyik titok hozza maga után a következő kérdést, és minél jobban ássa bele magát a múltba, annál közelebb kerül ahhoz a bizonyos szellemhez, amit Léoni szabadított a világra. Egy jósnőtől megkapja a Bousquet-paklit, és elmerül abban a világban, amiről addig azt sem tudta, hogy létezik. Rémálmai, látomási vannak, és bizarr összefüggésekre jön rá önmaga, a kártyák, és a múltban történtek között. De mindig van valaki, aki többet tud, mást tud, és próbálja megakadályozni, hogy hősünk összerakja a kirakóst.
Egészen mást kaptam, mint amire a fülszöveg alapján számítottam. Az ismertetésben nincs hiba, de a hangulat, a titkok és a misztikum hiányzik a fülszövegből, amitől ez a könyv letehetetlen lesz. A tökéletes történelmi háttér mögé Mosse becsempész egy kicsit a 21. sz divatirodalmából is (sokszor emlegeti pl. Dan Brown Da Vinci kódját, de megemlíti egyszer Ian Rankint is), és a történet helyszíneit kétféle nézőpontból láthatjuk, több, mint 100 év különbséggel. Nekem ez azért tetszett különösen, mert nem volt bennem késztetés, hogy egyszerre elolvassam csak az egyik vagy csak a másik kor fejezeteit, mert a történet összefonódva haladt a végkifejlet felé a jelenben is, és a múltban is. Igazi misztikus időutazós kalandregény, gyilkossággal, szerelemmel, ördöggel és lidércnyomással. Mosse ezennel kedvenc lett.
0 Megjegyzések