E köré szövi ezt az izgalmas sztorit Maryrose Wood, visszarepítve minket a XVIII. századi Angliába, Northumberland-be, a Hulne Apátságba, ahol Jessamine él a romos, évszázados falak között apjával, Thomas Luxtonnal, aki a gyógynövények megszállottja, ő a helyi mindenes gyógyító. A gyógynövények mellett, magas falak mögött ő is tart egy méregkertet, ahová lánya nem teheti be a lábát, amíg elég nagy nem lesz hozzá. Sokáig ketten vannak a kunyhóban, ahogyan Jessamine nevezi, aztán megérkezik Gyom, és minden megváltozik. Gyom ugyanis elég fura figura, eleve egy elmegyógyintézetből került Luxtonékhoz, a növényekkel nagyon különös kapcsolatban áll, aztán persze Jessamine-hez is közel kerül, és micsoda érdekesség egy titkokkal teli fiú mellett az élet. Érdekes, és veszélyes, ezt hamarosan Jessamine is megtapasztalja...
Hogy miért is kell elolvasni ezt a könyvet? Egyrészről ez egy remek, ízig-vérig gótikus mese, eredeti karakterekkel, és érdekes, feszültséggel teli sztorival. Másrészről rengeteg dolgot megtudhatunk a gyógynövényekről, legyenek akár mérgezőek, akár gyógyítóak (mint tudjuk, a mérgek kis adagban akár gyógyíthatnak is). És persze azért is, mert egy csodás története az önfeláldozásnak, a boldogságról való lemondásnak. Mert micsoda hatalmas szerelem az, amelyik vállalja, hogy lemond szerelme tárgyáról, és az életért cserébe felajánlja, hogy ... De ezt nem is mondom tovább. Nagyon romantikusnak hangzik? Pedig nem az, mert ez a szerelem mérgekkel van körülvéve. Az elzárt kertben, a magas falak mögött a növények önálló életet élnek, Oleander, a mérgek hercegének vezetése alatt, és mindent megadnak, amit az ember soha nem akart tudni, tapasztalni, tenni. Ez egy olyan mese, aminek a végére érve kívánjuk, hogy soha ne történhessen meg. Vajon még mit tartogathat a további két rész? Kíváncsian várom.
0 Megjegyzések