Kresley Cole - Vámpíréhség

Lachlain, aki 150 évig tartó föld alatti fogságából szabadul ki, csak mert megérzi annak a nőnek az illatát, akiért mindent megtenne, egy lycae fejedelem, vérfarkas. Emmaline egy valkűr és egy vámpír nászából született, és ő lenne a nő, aki illatával elhozta Lachlainnek a szabadságát, miközben Párizsban szülei halála után kutatott. A lycae a társát keresi, Emma önmagát. A félős, gyenge vámpírszerzet teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül, amikor Lachlain elkapja, és nem áll másból a kapcsolatuk, mint óvatos civódástól a kemény harcon keresztül a vad dühkitörésig tartó érzelmi hullámvasútból, és persze a folyamatos vágyból és állandó bizalmatlanságból. Emma egyszerre retteg, és érzi magát biztonságban, Lachlain pedig kénytelen visszafogni magát, nem leteperni a nőt, és nem szétzúzni mindent maga körül valamelyik dührohamában. Lachlain ráveszi Emmát, hogy kísérje el Skóciába, Kinevane-be, és az út alatt egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Lachlain okos, intelligens, csodás elegye egy vadnak és egy minden szempontból emberfeletti lénynek, Emma pedig gyönyörű, okos, és bár tudja magáról, hogy gyáva, néha meglepő dolgokra képes. És a lycae őt akarja társának, annak ellenére, hogy tisztában van vele, fajtája hogyan fog erre reagálni. És hatalmas veszélyben van, a vámpírok meg akarják őt ölni.
De nem csak az ő szenvedélyükről szól ez a sorozat, ez is egy komplett világ, és teljesen más, mint mondjuk Rice vagy Harris vámpírvilága. Emma nagynénjei például valkűrök, akiknek megvan a saját történetük, ellenségük, és Emma sem éppen az a vámpír, akinek első látásra gondolnánk, vére annál sokkal összetettebb.
Nagyon szórakoztató az a világ, amit Cole alkotott, itt például minden védelmező vagy ártó varázslatra elő lehet fizetni, akárcsak az internetre, havonta meg kell újítani, és fel is lehet törni, mint bármilyen védelmi rendszert, meglepő lényekből lesznek szövetségesek, és kavarás kavarás hátán van. Szóval az egy dolog, hogy Lachlain és Emma személyisége is roppant lehengerlő, és a közöttük feszülő érzelmi és érzéki vonzások és ellentétek is remekül vannak ábrázolva, van még mellette ez a sok kis apróság, amitől valóban élvezetes és szórakoztató lesz a regény. És pont ezek miatt az apróságok miatt jóval több ez a történet, mint egy szimpla romantikus kis szeret-nem szeret sztori, a két főszereplő személyiségét is remekül kitalálta, és a szenvedély is a végsőkig van feszítve. Amíg Sookie-nál eszembe sem jutottak a romantikus lányregények a középkori várral és szőke herceggel, ez azért közelít hozzá, de Lachlain vérbeli farkasember, igazán vonzó egyéniséggel, Emma nagyon bájos, a viszonyuk pedig érdekes, és ettől nagyon olvastatja magát a történet. Amíg az Inni és élni hagynit bátran bármelyik férfinek is a kezébe adnám, ezt inkább nőknek ajánlanám. Ez a világ vad és szenvedélyes, teli különleges karakterekkel, üldözéssel, meneküléssel, szövetségekkel, félreértésekkel, és persze érzelmekkel, és mindez együtt nagyon izgalmasan van tálalva.
Volt azért pár idegesítő dolog benne, de inkább stilisztikai szempontból, mégpedig hogy ott is kérdőmondat volt, ahol kijelentőnek kellett volna lennie. Nyilván kicsit oda kellett volna figyelni, és vagy kérdést csinálni belőle, vagy pontot tenni a végére, és ezekből azért elég sok volt. Itt is voltak dőlt betűvel szavak kiemelve, de hogy minek, azt nekem senki nem fogja tudni elmagyarázni. Más gond nem volt vele.