Johanna Lindsey - Fagyos tüzek | Keményfedél

Johanna Lindsey - Fagyos tüzek

Spoilerek tömege várja a poszt olvasóit, vigyázat!

Annyira meleg volt, és ennek a borítója meg annyi sok hűset és jeget ígért, hogy minden előítéletemet félretéve kézbe vettem. Imádom az északi félteket: Anglia, Skócia, Wales, Írország, és ez ugye történelmi romantika, úgyhogy reménykedtem, hogy jó lesz ez nekem ebben az egetverő hőségben.
Hát.

A legeskezdet Wales, az Anglesey-szigettel szemközti kis falu, meredek hegyoldallal és kastéllyal, és ahol egy idegen közeledik egy csapat nőnemű lény felé, akit gyanútlanul meg is szólított az egyik szőkeség. A vándor "meglátva azonban érett melleit, amelyek csak úgy feszültek a barna ruhája alatt, és erős csípejét, az idegennek fájdalmasan belenyilallt a lágyékába." (hogy micsoda, azt nem tudjuk meg, érett felnőtteknek lehetnek róla elképzelései, de igazából a kor ismerve akár egy nyílvesszőtől is nyilallhatott, szal ki tudja.)

Már mindjárt az elején, a második oldalon, ilyenekkel szembesítenek engem, semmi lacafaca, azonnal a lényegre térünk. Végül is, szeretem én az egyenes beszédet, de azért át kellett gondolnom, hogy tényleg kell-e ez nekem. Az Outlanderrel ellentétben itt legalább már az elejétől kezdve világos, hogy mire számítsak, meg néha nem árt lazítani se, úgyhogy lesz, ami lesz, én folytattam.

És rögtön jön a második dolog, amibe bele kell kötnöm, a kis hölgy ugyanis felvilágosítja a vándort, hogy mivel tavasszal vetnek, és ősszel aratnak, nyáron nincs munka a földeken. Ez messze nem így van, még most, a gépesítés korszakában sem, akkor meg főleg rengeteg meló volt pl. a gyomirtással, amit kézzel kellett végezniük (sokan most is kézzel csinálják). Ráadásul északon egészen más típusú növényeket vetettek, máshogy művelték a földet, és ez nem esett egybe a 'tavasszal vetek ősszel aratok' ciklussal. Nem kéne ilyeneken fennakadnom, mert ez egy olyan könyv, ahol nem kéne, úgyhogy túltettem magam rajta, bár ilyenkor mindig megfogadom, hogy a következő ilyennél becsukom, és nem pazarlom az időm.

No, a kis hölgy nem szívbajos, mint kiderült, már nem is szűz, kevés az esélye, hogy férjet találjon, de nem számított rá, hogy késsel a torkán fog szexelni. De ha ez jut, hát be kell érnie vele. Közben hazajött egy férfi (mert a pasik odavannak vaddisznóvadászaton, az összes), akit elhagyott a lova, ráront a kefélő párocskára, és annyira felbőszül azon, hogy a szőkesége késsel a nyakán tesz az idegen kedvére, hogy a kardjával megvágja a vándor hátsóját. Hát én ezen akkorát röhögtem.:D  De az összegyűlt asszonynépek is, akik a nagy visításra az ajtóba sereglettek.
Aztán persze jön a szokásos 'ki az erősebb férfi, ki ölt le több disznót, ki kezdte a kardot legkorábban forgatni' kakaskodás, nagy üvöltések közepette egymásnak esés, meg hasonló dolgok.
És itt megint egy logikai baki van, ugyanis a fiú (mert a hazatérő még csak nem is férfi, de nem is fiú, haha) a belépésekor megvágta a vándor hátsóját, viszont a folytatásban olybá veszi Lindsey, mintha csak rásuhintott volna.
Na, de nem is ez a lényeg, hanem hogy ha az idegen tudta volna, hogy élvezés helyett bekötik a fejét, valószínűleg kétszer is meggondolja, leteperje-e a szőkeséget.

És micsoda csavar, a párocskára rontó ifjú nem fiú, hanem a kastély urának leánya, aki úgy tűnik, nem igazán békült meg azzal, hogy női testbe született. De ez a környék szerencséje, mert ahhoz, hogy a vikingektől biztonságban tudhassák a környékbeli falvakat, a kastély ura, Angus, eladta a lányát egyiküknek. Brenna (a fiús lány) sokáig tudatlanságban van, kihez kell feleségül mennie, de jár hozzá egy norvég, aki a nyelvre és kultúrára oktatja.
Ez azért lényeges, mármint annyira nem lényeges, de ezen keresztül Lindsey is megvillant néhány sort a mitológiai ismereteiből, meg olyan alapdolgokat, hogy a vikingek házában nincs kémény.


Minden évben egyszer megpróbálkozom hasonló könyvvel, de mindig rá kell jönnöm, hogy hiába lehetne érdekes a történet, nem az, és hiába lehetnének karakteresek a szereplők, nem azok. A párbeszédek nemcsak laposak, de sokszor kifejezetten ostobák. (-Apád meghalt. -Ne, ezt nem hiszem el! -Hát hazudnék én neked?... -Eljött a jegyesed. -Honnan tudod, hogy a jegyesem volt? -Ki más lehetett volna?...stb)
A korszak, amiben a történet játszódik, nagyon érdekes lehetne, ha egy kicsit színesebben lett volna tálalva ez az egész. Nem is csak arról van szó, hogy az egész könyv az álló dákóval kezdődik, hanem nagyon hiányolom  a korrajzot, a váron belüli életet, a szolgák jövés-menését. Úgy tűnt, ez  a nagy kőhalom teljesen kihalt, és csak pár ember lézeng benne, holott egy ekkora épület fenntartásához nem elég egy komorna és egy társalkodó, meg a falubeliek a fal tövében.
Brenna személyisége nagyon irritált. Hiába próbálta meg Lindsey egy fiús amazonnak beállítani, szerintem egy hisztis picsa volt, aki azt hiszi, ő fingja a passzátszelet. Nem találtam semmi szórakoztatót a kivagyiságában.
Teli volt logikátlanságokkal: a szolga, aki a könyv elején még fiatalos volt, és jól tartotta magát, öregasszony lett, mire a vikingek megjöttek.
Amikor Garrick, a viking, hazaért, nekilát levetkőzni a szobában, és Brenna azon gondolkodik, mit keres ott egy viking. Hátjóisten, vajon ki lehet az, aki teljes természetességgel levetkőzik egy úri szobában? Biztos besettenkedett a lovász.
Garickkal szabadon beszélt Brenna, viszont a szolgák előtt nem akart megszólalni, nehogy megtudják, hogy érti a nyelvüket.
Kettejük kommunikációja különösen idegesítő volt. Mind a ketten próbáltak érvényt szerezni az akaratuknak, ami abból állt, hogy Brenna sokat hajtogatta, hogy 'Azt mondtam, hogy nem', míg Garrick teljesen természetesnek vette, hogy az van, amit ő mond. Rég olvastam már ennyire egyszerű és bugyuta párbeszédekkel teli könyvet.

Szóval úgy gondoltam, hogy akkor ebből nekem ennyi elég is volt. Garrickra voltam kíváncsi, akiről kiderült, hogy nem akarja a bugyit leszaggatni Brennáról azonnal, és hogy jó gazda, meg hogy egy szigeten él, de semmi viking-feelingje nem volt a srácnak. Rendes ember, mindenféle karizma nélkül, kár volt rá várnom.
Egy délutánom feláldoztam valami könnyed kis szórakozás kedvéért, de egy kicsit mellényúltam. Ebben a könyvben minden egyesül, amit nem bírok a romantikus regényekben, és mindig megfogadom, hogy nem próbálkozom többet velük, de a kíváncsiság sokszor erősebb. Hátha majd most megtanulom.

A könyvet kiadja a Gabo.
Google+

About Tara Nima

    Blogger Comment
    Facebook Comment

10 komment:

  1. Akkor én most a posztodat olvassam, vagy a könyvet? :D

    VálaszTörlés
  2. bocsi, csak most tudtam írni, a posztom elég lesz, a könyv felejtős.:D

    VálaszTörlés
  3. Csípeje? Ez komoly? :DD, hallod, nagyon beleválasztottál. Néha kétszer el kellett olvasnom, miről írsz, mert mondtam magamnak, az nem lehet :D. Áááá. Jól lefáraszthatott.

    VálaszTörlés
  4. volt még néhány ilyen szófordulat, de nem sok, inkább olyan érzésem volt, hogy mintha próbálták volna helyenként feljavítani a szöveget az ilyen régies szófordulatokkal, de ennek már mindegy volt.
    hát, nem egyszerű könyv.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A vége nem is érdekelt?

      Törlés
    2. csupa titok és talány, mivel végződhet ez vajon...:D
      egyértelmű. évődnek, meg huzakodnak, közben meg majd megvesznek, hogy egymáséi legyenek, aztán egymáséi lesznek.

      Törlés
  5. Lindsey életművében ez egy közepes alkotás, és az ilyen típusú könyveknél nem rosszabb az átlagnál. Szóval szerintem ne próbálkozz többé, mert nem lesz jobb. :DDD Főleg mivel felkapott író, rendelésre ír. Ha mégis nagyon vágysz valami ilyesmire akkor Shirl Henke a te embered. Ott keveredik a klasszikus kaland ponyva a romantikával, és hát igen finomak a férfi karakterek.
    Ha mégis új esélyt adsz Lindseynek, akkor a Váltságdíj a te könyved. Ott is egy kaptafára megy a dolog, de szépen elkülönülnek a jellemek.

    Ebben a Fagyos könyvben a főszereplő férfit teljesen elnyomja a nő harciszelleme. Viszi az egész sztorit, és hát ugye pont nem ezért olvassuk az ilyen könyveket. Nem a nőkre akarunk bukni.
    Engem mindenesetre elszórakoztatott, és végigolvasom a trilógiát :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. van még azért pár másik író, akiknél csak az alkalmat várom, és majd beleolvasok a könyvekbe. Amanda Quick, Julia Quinn, meg akkor Shirl Henke is, csak nem úgy fogok nekiülni, hogy akkor én ezt most olvasom, hanem úgy, hogy megnézzük, hogy indul, aztán majd meglátjuk.
      és a Sasok úrnője mindenképp tervben van, amiről tudom, hogy te kiakadtál tőle, mert túl részletes a szex benne, de ha a körítés izgalmas, fene bánja.
      a molyon már leírtam, hogy mit hiányolok ezekből a könyvekből, de nem tudom, mennyire elvárható, hogy legalább egy részét hozzák a kívánalmaimnak.

      Törlés
  6. Áhh a szexel nekem semmi bajom, az Outlander is bejött, Jamievel bármikor...bárhol... A Sasok úrnője pedig ebben a kategóriában abszolút éllovas, és kedvenc.
    Akire te emlékszel az más, ott valós történelmi személyiségek lettek meglepedőztetve elég otromba módon. De se a címére, se az írójára nem emlékszem...ennyit ért :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ja, akkor lehet, hogy tényleg keverem.
      Jamie annyira nemférfi... egy nagyra nőtt gyerek. sose értettem, miért buktok annyira rá.:D

      Törlés