Kate Furnivall - Az orosz szerető

Valentina Ivanovának fehérorosz arisztokrataként menekülnie kell a bolsevikok elől, akik elszakították férjétől, de hatalmas szerencse folytán lányát maga mellett tarthatta. Kínába menekül, de fehéroroszként a társadalom legalján, hatalmas szegénységben és nyomorban sínylődnek. Valentina zongoraművészként igazából semmihez nem ért, és a valóság elől gyakran menekül az italba. Lánya, Lydia emiatt korábban kénytelen felnőni, és úgy ahogy, de rajta is múlik, tudnak-e enni, vagy ki tudják-e fizetni a lakbért. Tesz néhány látogatást az utcai életben, lopásból szerez pénzt, és eközben sokszor az élete is veszélybe kerül. Van egy kínai angyala, aki vigyáz rá, szemmel tartja, akivel egyre szorosabbra fűződik a kapcsolatuk, annyira, hogy az életükkel tartoznak egymásnak. Közben úgy tűnik, anyja házassága révén életük kezd rendbe jönni, de a múltat nem olyan egyszerű lerázni, és nem is biztos, hogy akarja.

Megmondom őszintén, ez az a könyv, amit a borítójáért akartam elsősorban, annyira gyönyörű, de a történet sem marad el mögötte. Kidolgozott karakterek, nagyon jó történet, izgalmas cselekmény, és kellően kevés romantika. Féltem tőle, hogy olyan erős lesz a szerelmi szál, ami elnyom minden mást, mint ahogyan a romantikus könyvek nagy részénél ez történik, de szerencsére nem így volt. Lydiát nagyon megszerettem, talán mert pont annyira volt felnőtt és érett, amennyire egy ilyen helyzetben élő lánytól elvárható. Tiszteletreméltó a bölcsessége, amivel az élethelyzeteket fogadja, sokszor jóval felelősségteljesebbnek tűnt nekem, mint az anyja, aki inkább ragaszkodott a büszkeségéhez és a tartásához, még azon az áron is, hogy éhezik nem csak ő, de a lánya is. És hogy melyik a kifizetődőbb? Ki tudja, az biztos, hogy Lydia egy nagyon életrevaló kiscsaj, akinek a kalandjait élvezettel olvastam. Hogy a történelmi háttér mennyire hiteles, azt képtelen vagyok megállapítani. Mao Ce Tung, akit ma egy kínai diktátornak tartunk, akkoriban próbálta pozícióját megerősíteni, és a hatalomban előre jutni, azon a címen, hogy felszabadítja a kínai népet a feudális elnyomás alól, és mi már látjuk, hogy csak csöbörből vödörbe lökte azt a hatalmas országot. Emiatt volt néhány nekifutás a kommunista eszmékkel is, de ez sem volt fárasztó és megterhelő, aki nem bírja az ideológiai blablát, (mint én), az simán átsuhanhat azon a pár soron időnként, ami erről szól.
Elég hatásos volt a telepek ábrázolása, ahol a különböző nemzetiségű népek éltek, az ópiumkereskedelem, amiből az angolok is éppúgy kivették a részüket, mint a helyi hatalmasságok, és a felemelkedés eszköze volt, a földalatti kommunista mozgalomból is kapunk egy kis ízelítőt, de ennek ellenére mégis inkább a fehérorosz család boldogulása áll a középpontban, némi szerelemmel és romantikával fűszerezve. Ami viszont borzasztóan idegesített, hogy vesszők voltak mindenhol, mintha a fordítónak karakterre fizettek volna, és így próbálta volna meg kicsit feltornázni az összeget.