Hárman vannak testvérek: Cat, Pin és Fan. Anyjuk elhagyta őket még pici
korukban, „megszökött egy cowboyjal”, és a nagybátyjuk nevelte fel őket.
Csodás gyermekkoruk volt, a férfi anyjuk helyett anyjuk, apjuk helyett
apjuk volt. Most harminc felett vannak már, mindegyikük saját családdal.
Cat épp most tér vissza Amerikából a férjével, ahová csak néhány évre
költöztek át. Ő a legkisebb lány, a legnaivabb, legelveszettebb hármójuk
közül. A férje orvos, és bősz gyerekgyártásba fogtak. Fan a középső,
épp szülés után van, teli mindazokkal a problémákkal, amik ilyenkor
ellepik az ember lányát. Első, második és tizedik fontossági helyen is a
lánya szerepel, ez mindenre rányomja a bélyegét: a társaséletére, ami
hasonló korú babák anyukájából áll, a szexuális életére, ami szinte
nincs is. És ott van Pip, aki imádja férje előző kapcsolatából született
gyermekét, és meglepő módon nagyon jó kapcsolatot ápol párja exével, és
ő az, aki összefogja hármukat, akihez bármikor fordulhatnak, ha gond
van, aki megmondja, mikor mit kell tenni, gondolni. És persze eljön az a
pont is, amikor ő szorul támogatásra, és szeretné, ha végre
megfogadtatná vele valaki a saját tanácsait.
Cat hazaérkezésével borul fel az addig elég labilis, látszólagos
egyensúly. Látják egymáson, hogy gond van, beszéltetik a másikat, így
akarva, akaratlan kénytelen szembenézni mindenki a saját problémájával,
és megoldást keresni rá. Remek társak ebben egymásnak, a férjeikkel
együtt, mert azért gondjuk nekik is akar, éppen feleségeik problémájából
adódóan. Az összes szereplő szerencséjére ők is nagyon jóban vannak,
együtt dolgoznak ki stratégiákat, szövetkeznek, ha a helyzet úgy
kívánja, mondhatni, tökéletes férjek. Már ha a tökéletességbe beleértjük
a hibáikat is. És kell is az összefogás, ugyanis Djangónak, a
nagybácsinak a 75-dik szülinapi buliján beállít anyjuk, majd kiderül,
hogy az öreg beteg. És a lányok egyik végletből a másikba esnek, nem
tudják, mit tegyenek, hiszen olyan dolgokkal kell szembenézniük, amik
egyiküknek sem hiányoztak, nem voltak rá felkészülve, és alapból
rengették meg az eddig biztosnak hitt családi összetartozást.
Ez olyan ’nagyon’ könyv. Nagyon jó, nagyon életszerű, nagyon idegesítő,
nagyon megmozgatja az érzelmeket, nagyon nőknek való, és nagyon
megszerettem. Néhány probléma leírása annyira érzékletes, és annyira
tipikusan mindennapi, hogy jó lenne, ha néhány pasi is a kezébe venné,
de a könyv többi része miatt nem büntetném őket ezzel, mert nem sokan
bírnák ki. Ilyen például, ha a nő gyereket akar, vagy a nők szülés utáni
lelkiállapota, saját testéhez és a szexhez való viszonya, bár azon
kiakadtam, amikor Fen visszataszító, meghízott, és elhájasodott testéről
kiderült hogy 36-os méretből 38-as lett. Ójaj, ez tényleg egy
istencsapása lehet. Szóval nagyon tipikusan női problémák, de azért
lehet látni ennek a férfiakra gyakorolt hatását, mert ugye ebből
kifolyólag Mattnek, Fen férjének valahogy meg kell oldania magának a
kielégülést. Nyíltan van benne a szexről is szó, amolyan hétköznapian,
természetesen tálalva, North nem akar tabukat döntögetni. Amit
egyáltalán nem találtam életszerűnek, az az anya megjelenése. Nem volt
célja azzal, hogy felbukkant, nem akarta a lányokat megismerni, szinte
csak mint érdekességet szemlélte őket. Szerencsére, túl sokat nem
szerepel, nyilván az írónak sem ő lett a kedvenc karaktere. Volt egy
olyan érzésem, hogy csak azért került bele, mert aki lelép, annak illik
felbukkannia is valamikor. Eleinte féltem, hogy kapok valami gyenge
brazil szappanoperát, nagy drámákkal, és ehhez méltó színtelen
szereplőkkel, de nem. Ráadásul aki a fülszöveget írta, a könyvet tuti
nem olvasta, nagyjából csak a fele igaz annak, ami ott van. A könyv
tényleg jó, én is akarok ilyen rokonokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése