Ilija Trojanow - Világok gyűjtője | Keményfedél

Ilija Trojanow - Világok gyűjtője

"Az emberek akkora jelentőséget tulajdonítanak a különbségnek, pedig egyetlen köntössel el lehet leplezni, s az ügyesen utánzott kiejtéssel végképp elűzni."
A világok gyűjtője nem más, mint Richard Burton, aki a brit hadsereg tisztjeként bejárja a világot, megy, ahová vezénylik, igyekszik akklimatizálódni, és beilleszkedni. Szolgája, Naukaram, akit még Indiában, első útján bérelt fel, követi mindenhová nyolc éven át. Bombayben kezdődik a nagy kaland, pontosabban Barodában, ahol Burton temérdek ráérő idejében nyelveket, kultúrát, szellemiséget tanul egy tudóstól, csak hogy elüsse az unalmas, forró napokat. És egy ilyen perzselő, esőváró napon jön rá, hogy igazából amit eddig India mutatott neki, azt az egyenruhája, az idegensége mind megszűrte, és épp a valóság, az emberek igazi oldala, a kultúrájuk nem maradt fenn a szűrőn. Ekkor fogant meg benne a gondolat, hogy úgy próbálja meg felfedezni ezt a csodálatos kultúrát, hogy beolvad: átveszi az öltözetüket, és elrejti előlükangrézi énjét. A könyv ezt az embert próbálja meg bemutatni, azt a sokrétűséget, ami igen ritka volt a korában, de azóta sem sokan büszkélkedhetnek azzal, hogy ennyire mélyen behatoltak a keleti kultúra és élet területére. Három helyre visz el minket Burton-nel, az első hely India, Baroda, ahol minden elkezdődött, és eljutunk vele Arábiába, és Kelet-Afrikába. Az út igen kalandos, mozgalmas élete volt Burtonnek, akit még kémkedéssel is megvádoltak, hiszen mi másért utazgatná körbe a keletet, ha nem hátsó szándékkal.

A regény szerkezete tökéletesen megfelel annak a célnak, hogy megismerhessük ezeket a kultúrákat egyszerre több szempontból is. Naukaram ugyanis, mivel ő maga írni nem tud, egy hivatásos írnokhoz jár lediktálni visszaemlékezéseit. Az ő szemszögéből láthatjuk gazdáját, az idegent, aki mindent elkövet, hogy megismerje azokat a népeket, ahová az élet és felettesei döntése sodorja. Érdekes volt látni az angolt a bennszülött szemével, hogy milyen furcsaságokra figyelt fel, ami nekünk esetleg teljesen természetes lett volna. Élvezetes társalgást folytat az írnokkal, aki a kérdéseivel próbálja irányítani Naukaram emlékezetét, felfejteni a szálakat a katonatiszt személyiségéhez, akit egyébként megvetően csak mlecsának,és egyéb jelzőkön hív. Ő képviseli a keleti ember kufár oldalát, aki elveszi, ami jár neki, ontja magából a bölcsességet és az ítéletet, és ő az, aki áruba bocsátva képességét, minden megvetése ellenére mégiscsak megörökíti az utókornak Burtont. Burtoné a másik fejezet, ő az, aki megéli a változásokat, akinek az európaisága megütközik az idegen kultúrával, és akármennyire is szabadkozik Trojanov a bevezetőben, hogy kevés személyes hivatkozást tudna felmutatni, ezek a részek látszólag nagyon hitelesre sikerültek, még így is, hogy bevallottan szubejktív a megközelítése. Trojanov tökéletesen tud tolmácsolni mindent, ahol csak megfordulunk. Az embereket szinte meg is tudnánk érinteni, a forróságtól elnehezül a légzésünk, egyszerre vagyunk idegenek keleten, és tekintünk őslakosként az európaira, aki közöttünk jár. Ami először kicsit meglepő volt, mert egyáltalán nem számítottam rá, az a humor. A tanító például annyira vicces volt a feleségével, hogy sokszor hangosan felnevettem rajtuk. De a Gyűjtőnek is remek humorérzéket kölcsönzött Trojanov, ami azokban a fejezetekben tud megnyilvánulni igazán, amik levélformában íródtak, Burton tollából. Nekem ez a levélforma és a szolga és írnok párbeszédei tetszettek nagyon. Akit érdekel a kelet, minden apró részletével együtt, annak feltétlenül el kell olvasnia, de azt hiszem, ez bárkinek remek olvasmány, aki nyitott a különleges emberekre, sorsokra.

Nagyon köszönöm szeee-nek , hogy utazókönyvvé tette, így lehetőségem volt elolvasni, mert ez egy olyan könyv, ami ha kimarad az életemből, kevesebb lennék tőle. Jó volt megismerni egy olyan életutat, amit nagyon kevesen mondhatnak el magukról, hogy bejártak volna, és jó volt bekukkantani egy kicsit a keleti selyemfátyol mögé.

Érték: 5/4,5 (a fél pont levonás azért van, mert volt, hogy nekem már kicsit túl sok volt a könyv. olykor tömény volt az információhalmaz.)
Google+

About Tara Nima

    Blogger Comment
    Facebook Comment

0 komment:

Megjegyzés küldése