2012/07/25

T. Fekete Henriett - Kíhe

Ismét egy elsőkönyves szerző, ami azt kell mondjam, meglehetősen jóra sikeredett. 'Történelmi alapokon nyugvó fantáziaregény', amin először meg is lepődtem, mert egyetlen szereplő sem volt ismerős sehonnan. Túl azon, hogy ez igazából még nem garancia arra, hogy nem-e valóban létező alakok voltak a szereplők, azt hiszem, a lényeg inkább a történet szellemiségén és mondanivalóján van. A régi szokások, a hit, az életmód, a gondolkodás, mint-mind nagyon valósághűre sikerültek, és bár a jellemek nem voltak a legaprólékosabban kidolgozva, ettől függetlenül mindenkinek átjött az egyénisége. A könyv erősségét ebben a két dologban látom: a karakterek és a világ valósághű megformálásban, és ez jelen pillanatban elég is volt ahhoz, hogy hozzábilincseljen a könyvhöz. A világ, akárcsak az emberek, kicsit elnagyolt, ami annyit jelent, hogy nem veszünk el az aprólékos leírásokban, igazán azt sem tudjuk, hol járunk, csak annyit, hogy a hespák között, de ettől függetlenül teljesen bele tudtam képzelni magam a történetbe. Inkább csak érzékelhető ennek a "múltnak" a vadsága, egyszerűsége, pogánysága, és nekem ez így nagyon bejött. A szereplők teli vannak érzelemmel, szenvedéllyel, igazából a világot rajtuk keresztül láttam, így talán ennek volt köszönhető, hogy egyáltalán nem hiányoltam a részletesebb világismertetéseket. Így volt kerek és egész. Ami még nagyon megragadott, az elbeszélés stílusa. Kicsit hullámzó volt ugyan, mert amikor nem fogta vissza magát, egyszerűen gyönyörűen írt, néha viszont úgy tűnt, hogy megijedt, hogy túlzásokba esik, és egy csodásan induló bekezdést lezárt azzal, hogy "valami ilyesmi". Kár volt érte, hagynia kellett volna még írni a tollát. Az anakronizmusoktól sikítani tudtam volna (pedig egyébként nem szokott zavarni), mert nemhogy a világtól távol állt az az egy-két mellészólás (sec-perc, fene), de a szöveg minősége is egészen más szinten volt, nem lett volna szabad ezeket benne hagyni, mert T. Fekete Henriett nagyon jól ír, ha hagyja magát. A könyv a háromnegyedénél kicsit leült, de az is lehet, hogy csak engem nem tudtak lázba hozni a csataleírások és háború körüli készülődés.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése